Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-19 / 94. szám

A délelőtt» előadások táskás vendégel j(c Üzembe állították a 170 millió forintos be­ruházással létesített oxigéngyárat Kazinc­barcikán, a Borsodi Vegyikombinátban. Két NDK gyártmányú berendezéssel desztiVációs módszerrel választják szét az előzőleg mínusz 180—190 Celsius fokra lehűtött levegő alkotó*, részeit. Az így nyert oxigént a helyi acetilén* gyártás igényli, más részét hegesztési oxigén formájában értékesítik. (Képűnkön: az NDK gyártmányú levegő-szétválasztó berendezés.) Malac a retikülben A hagyományokhoz híven, az óév búcsúztatásakor az idén sem maradnak el a ven­déglői szilveszterek fény­pontját jelentő sorsolások. A Kisvadász, a Béke, a Polónia, az Otthon és a Katowice ét­teremben nemcsak pezsgőt le­het nyerni a tombolajegyek­kel, hanem visító malacokat is. Nem nagyokat, csak akko­rákat. hogy egy női táskában is haza lehessen vinni. Négymillióval több A Miskolci Vas- és Fém­ipari Ktsz dolgozói a jubile­umi munkaversenyben vál­lalták, hogy éves feladatukat december 4-re teljesítik. A vállalást túlteljesítették, s az eddigi 40 millió forint értékű termelés után az év utolsó napjáig még négymillió fo­rint értékű munkát végeznek. Rz olvasó kérdez - jogászunk válaszol Ki seperje a járdát? Számos olvasónk kérdezte levélben és telefonon: kinek a köteles- sége a járda tisztántartása, hintése, a síkosság megszüntetése, és mit lehet tenni kötelezettségszegés esetén? Az ingatlan mentén levő, közlekedésre szolgáló gya­logút, járda tisztántartása az ingatlan tulajdonosának, bir­tokosának, kezelőjének, ha­szonélvezőjének kötelessége. Ez a kötelezettség a bekerí­tett vagy be nem kerített, üresen álló, illetve használa­ton kívüli ingatlanra is ki­terjed. A miskolci mj. városi Ta­nács a 3/1968. számú rende­leté szerint oz ónos esőtől, jégtől vagy hótól síkossá vált gyalogjárót a szükséghez ké­pest naponta többször is fel kell hinteni, reggel azonban 6 óráig feltétlenül síkosság­mentessé kell tenni. A fel­hintésre szolgáló szóróanyag beszerzéséről az ingatlan tu­lajdonosa köteles gondos­kodni. A lakásbérletről szóló ren­delet azt mondja, hogy az ingatlan előtti járdát a bér­beadó naponta köteles fel- sepertetni és locsoltatni. A szabályrendelet a továbbiak­ban úgy rendelkezik: ahol a gyalogos közlekedésre szánt terület a jármű-közlekedés­re szolgáló területtől nincs felismerhetően elkülönítve, ott az ingatlan hosszában legalább egy méter széles területsávot kell gyalogút- nak tekinteni. Ha a szabá­lyozási vonal és az ingatlan határvonala közé beépítetlen területsáv esik. ezt a terü­letsávot is az ingatlantulaj­donos köteles tisztán tartani. Házfelügyelő alkalmazása esetén a tisztántartási munka, a házfelügyelő kötelessége, aki ezen kötelezettsége meg­szegése vagy elmulasztása miatt felelősségre vonható. A gondozatlan gyalogúi tisztán tartását, a hó és jég eltakarítását, továbbá a síkos gyalogút felhintését az ille­tékes kerületi tanács épitésj és közlekedési csoportja az ingatlantulajdonos költségé­re elvégeztetheti. Aki köte­lezettségét nem teljesíti, 1000 Ft-ig teriedhető pénzbírság­gal sújtható. Feljelentést bárki tehet a kerületi tanács szabálysértési hatóságánál. DR. SASS TIBOR Kürti András: # Kísérletileg megállapították, hogy az utak felcsapódó nye, a hó- és jéglerakódás 10—60 százalékkal csökkenti az auu'ik lámpáinak fény teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy 75— í>( méter helyett mindössze 30—35 méterre vetíti előre fényét a reflektor, ami kényszerű sebességcsökkentést, a baleset­veszély fokozódását vonja maga után. Éppen ezért több új gépkocsi-konstrukciónál — egyelőre csak a drága, luxuskivi­telt.i autóknál — kezdik alkalmazni a fényszóró elé szerelt iii ;7törlő szerkezetet, mely vízsugaras öblítéssel kombinálva tisztán tartja a gépkocsi „szemeit". A vezetőfülkéből irányít­ható törlöszerkezet folyamatosan vagy szakaszosan működ­tethető; fagyos időben az öblítöfúvóka jégoldó folyadékot permetez a fényszóróüvegre. Remélhetőleg rövidesen a kisebb szériakocsiknak is szerves tartozéka lesz ez a praktikus új­donság. Se napír, se szappan... A tanács egészségőrei ne­gyedévenként ellenőrzik a nyilvános illemhelyeket. Ide: tapasztalataik alapján csal bíráló véleményt mondhai nak: minden ilyen helyise elhanyagolt. Papírt szappan' törülközőt jóformán seho' sem találtak. Sok helyen az •tőkék töröttek, fedőlapjuk liányzik Az egészségőrök mindeze­ket rendszeresen jelentik a árosi vízműveknek mint :ezelő szervinek. Az íntéz- dések azonban többnyire maradnak. A tanács most határozatot készít a nyilvá­nos mellé'H-miviségek mi­előbbi rendbehozatalára. *í — Hová akar ezzel kilyukadni?! *** — kérdezte a férfi. — Mindenki­nek megvan az egyéni stílusa. Mond­juk, én így szoktam öngyilkos lenni és kész! Mi köze hozzá? Vagy talán kétel­kedik abban, hogy tényleg el akarom vetni magamtól az életet? — Nem kételkedem. Meg vagyok győződve róla, hogy elhatározása szi­lárd. Erre utal többek között az a körül­mény hogy annyira belemerült az elő­készületi munkálatokba, hogy észre sem vette, amikor én felhajtottam a hidra és lestoppoltam maga mellett. Pedig ez zajjal járt. — Még mindig nem értem, hogy mire céloz. — Visszatérve az előbbiekre, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy bár elszánta magát, azért maga ezt az egész öngyilkosságot meglehetősen kényszeredetten, kelletlenül, nem igazál jó kedvvel csinálja. Ha szabad egy ha­sonlattal élnem, olyan benyomást kel­tett, mint a fogfájós ember, aki már el­határozta. hogy kihúzatja a fájós fogát Tisztában van vele, hogy előbb-utóbl túl kell ezen esnie. De inkább szereim utóbb, mint előbb. Kis haladékokat at magának. Márpedig ha ez az adott eset ben is így van, ha magát a körülménye elszólítják ugyan körünkből, de nem azonnal, akkor maga pontosan az a? ember, akit én keresek, s akitől egy nagy szívességet kérnék. — Mi csoda?! — visított fel a híd- korlát lovasa. — Még egy szó és biz­isten itt üt meg a guta! Ekkora ciniz­must! Ráadásul egy fiatal nő részéről! Hogyan mer maga így beszélni velem?! Hiszen az apja lehetnék! Hát van ma­gában egy cseppnyi szégyenérzet? Ide áll mellém, gúnyolódik rajtam, amiért nem elég fürgén és nem dalolva megyek a halálba, mint Arany Jánosnál a walesi bárdok, és utána még segítséget mer kérni tőlem!? Ne éljek, ha ez nem a szemtelenség világcsúcsa! Tűnjön el. mert mindjárt olyat mondok... A ballonköpenyes lány sápadtan hall­gatta végig a durva kirohanást. — Sajnálom — szólt halkan s hangjá­ban ezúttal nyoma sem volt a korábbi magabiztosságnak. — Jaj de sajnálom, hogy így elromlott ez a beszélgetés. Nagy reményeket fűztem hozzá ... Be­látom. az én hibámból romlott ei. Én már ilyen szerencsétlen vagyok. Soha lem találom meg a kellő hangot a diák- iaimmal sem. Mindenki úgy érzi, hogy ideg vagyok, szívtelen, cinikus. Senki- \ez sem tudok közel kerülni.. Most em tudtam... Most. amikor pedig az gész életem, a boldogságom függött ittól, hogy maga hailandó-e segíteni ne_ em, vagy sem ... Bocsásson meg, má < t sem vagyok ... Megfordult, odalépett a Volkswagen iez, beült, de nem indított, hanem rá- lorult a kormányra és zokogni kezdett. — Ne sírjon! — mondta a kopasz férfi a karfán. — Azt én nem bírom... Hagyja abba. beszéliük meg a dol­got... Nézze, én igazán nem hihettem hogy maga komolyan gondolja azt a bizonyos szívességet. Szívességet valaki, tői, aki olyan helyzetben van. mint én?! Lássa be, hogy ezt másnak, mint pimasz csúfolódásnak igazán nem foghattam fel... A nő csak zokogott tovább. Az öngyilkosjelölt elkínzott arccal bámult a kocsi felé, homlokán kiütött a veríték, egyre nehezebben szedte a lélegzetet, aztán hirtelen elhatározással kihúzta fejét a hurokból, a sportszatyrot óvatosan leeresztette a járdára, maga is lekászálódott. Fél lábon az autóhoz ugrált, bedugta a fejét. — Na, igazán ne haragudjon, nyugod­jék meg ... Kicsit ideges vagyok mos­tanában és ingerült... És főleg az ho­zott ki a sodromból, hogy maga rá­tapintott az igazságra. Tényleg nem valami lelkes örömmel mondok búcsúi a világnak, de hát a körülmények kény­szerítő hatása.. A lány már csak hüppögött. — Jól van. jól van — nyugtatgatta a férfi és rápaskolt a hátára. — Ki vele. miről lenne szó? Ha tényleg segíthetek, segítek, megígérem. Egy-két nap hala­dékot tudniillik még adhatok magam­nak. A szőke nő abbahagyta a bögést sás­kájából apró zsebkendőt vett elő, meg­törülte a szemét. Aztán a férfi felé fordult, szép mosoly ragyogott fel az arcán, a kezét nyújtotta. (Folytatjuk.) Béke téri autóbuszmegálló várócsarnokában akarja mi­előbb pótolni tanulmányi mu­lasztásait. — Űj orosz tanárunk van. Igen sokat követel. Ma dol­gozatírás lesz és mi az ő mércéjével biztosan elégte­lent írnánk — vallja Emese, Kati és Andrea. Két gyerek áll kézen fogva a Dominó presszó előtt. Hi­deg van, de a kesztyűiket mégis a kezükben lóbólják, hogy ezzel is forróbb, kifeje­zőbb legyen a szorítás. — Nálatok ma nincs is­kola” — De van... A zavart, kapkodó válasz­ból lassan, mozaikszerűen áll össze a kép: L. Tivadar és M. Enikő most búcsúzik. Tiva- darék a Dunántúlra költöz­nek és a tizennégy éves lány még egyszer hallani akarta a nagy, szerinte egész életre szóló vallomást. Segíteni kell Az osztályfőnökök elbeszél­getnek az indokolatlanul hiányzó gyermekek szüleivel. Hosszas, indokolatlan hiány­zás esetén az iskoláknak kö­telességük feljelentést tenni. A kerületi tanácsok igazga­tási osztályára idézik a szü­lőket, ahol rendszeres időkö­zönként „bírósági üléseket” tartanak. — Elég nagy a szabálysér­tési eljárások során kiszabot* pénzbüntetések száma. Ez azonban még nem oldja meg a problémákat — vélekednek a város oktatási szakemberei. Sok a nehezen nevelhető gyerek, s a hejőcsabai har­minc férőhelyes otthon nem képes kielégíteni az igénye­ket. Ezért lenne nagyon jó, ha a tervezett miskolci gyer­mekváros mielőbb meg­épülne. BUDAY GYÖRGY Konkurrens automaták Nyáron jelentek meg az el­ső étel-ital automaták a Ti­szai pályaudvar peronján. Azóta a vonatokhoz sietők nagy része a szovjet, német, dán gépekkel „szolgáltatja” ki magát. A kávét, kakaót, szendvi­cseket, gyümőlcsszörpöket, csokoládét adagoló készülé­kek októberben 180 ezer, no­vemberben 140 ezer forintot nyeltek el. Kezdetben egy ember töltötte az automatá­kat, de a nagy forgalomra va­ló tekintettel, még egyet al­kalmaztak erre a feladatra. Az automatáknak a néhány hónap alatt állandó vendég­köre alakult ki. Volt már példa arra is, hogy ők véd­ték meg a gépeket a bizony­talan lábakon álló, törő-zú- zó „vendégek” elől. Hogy ezekre az újdonsá­gokra valóban szükség volt, azt a mozgóárusok bevétele is mutatja; még így is 400 ezer forint értékű szendvicset ad­nak el havonta. A pályaudva­ri étterem forgalma sem csökkent. Javult viszont a ká­véjuk minősége, mert az automata nagy konkurrencia, mindig szabályos adagot főz. Csúcsforgalom idején azon­ban még mindig állnak a ki­szolgálóhelyek előtt idegesen gyűrűző embersorok, tehát a szolgáltatást továbbra is bő­víteni kellene. Elkelne még a sínek közé is néhány étel­ital automata, s az aluljáró utca felöli lépcsőinél is lehet­ne tökéletesíteni a kiszolgá­lást. E. I, .Negyvenegyes bakancs, vi­rágszirom arc, a lapáttenye­rek egyikében iskolatáska; két tiszta fényű gyerekszem. Dél­előtt 11 órakor a Kossuth mozi előtt. (Nem néz fel. mert tudja, ha a tekintetünk össze­akadna. elsírná magát. 1 (Jsak a gyűlölet — Miért vagy itt? Reggel elindultál otthonról, mintha az iskolába mennél, s idejöt­tél. Igaz? A kamasz megtörtén áll, sírással küszködő kis szájá­ból megered és olyan bősége­sen ömlik a szó, mint a nyári fellegekből a zivatar. — Apukát és anyukát már csak a gyűlölet fűti. Egy jó szavuk sincs egymáshoz — panaszolja a tizenhárom éves, hatodikos K. Sanyi. A gyerek szavai nyomán feltárul egy szörnyű, epés, állandó gyűlölettől sistergő családi tragédia, s a vesze­kedésektől rettegő, minden­kitől és mindentől félő gyer­mek szomorú sorsa, aki is­kola helyett már hetek óta az utcákon kóborol. Félelemből, szerelemből F. Pál 15 éves, első gimna­zista két nap óta azért nem megy iskolába, mert a taní­tási időt is felhasználva, a Iskolakerülők Ä Dudái villa titka

Next

/
Oldalképek
Tartalom