Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-14 / 64. szám

Fuvarosnak áll a világ — Ha még egyszer pályái kellene választanom, fuva­ros lennék — mondta dühö­sen a minap ismerősöm. S mindjárt meg is magyarázta, miért: — Szenet hozattam a TÜZÉP-től. Magánfuvarossal. Ügy tárgyalt velem, mintha kegyet gyakorolna. S olyan sokat kért a végén, mintha aranyból veretné a patkót gebéi lábára. A fuvarosle­gény még azt is zsörtölődve fogadta, hogy néhány lépcsőn le kell vinnie a pincébe a tüzelőt. Tudtomra adta, hogy ezért a „nagy fáradságért” borravaló jár. A panasz nem egyedülálló, s a népi ellenőrzésnek a kö­zelmúltban lezajlott vizsgála­ta arra is magyarázatot ad, miért beszélnek magas lóról a kuncsafttal a fuvarosok. Az AKÜV, kapacitáshiányra hivatkozva, egyre kevesebb tüzelő- és építőanyag-fuvart vállal magánosoknak, akik így a maszekra vannak utal­va. Olyan jól megy a sora a fuvarosoknak, hogy sokan közülük már fel sem ülnek a kocsira, valóságos kis vál­lalkozóként ügynököket fog­lalkoztatnak. De nem irigyelné tőlük senki a — nyilvánvalóan te­temes — hasznot, ha nem él­nének vissza egyre jobban előnyös helyzetükkel. Fuvar­levelet nem vezetnek, s így szinte lehetetlen ellenőrizni, hogy mennyit számítanak fel a teljesen kiszolgáltatott megrendelőnek. Gyakran elő­fordul, hogy előre nem is tárgyalnak a díjról, a tüzelő lerakása után pedig már nincs kedve vitatkozni sze­gény fuvaroztatónak, az ud­variasnak aligha nevezhető kocsihajtókkal. Gyökeres változást csak az hozna, ha az AKÖV konkur­enciája — a kereslet és kí­nálat törvénye alapján — móresre tanítaná a magán­fuvarosokat. De addig is, amíg kapacitás hiányában nem vállalnak ilyen „apró­munkát”, jó lenne, ha az illetékesek alaposan a kör­mére néznének az elkapatott fuvarosoknak. Néhány bírság vagy — súlyosabb esetben — a működési engedély bevo­nása bizonyára javítana a helyzeten, B. D. Az első Huszonöt éve, 1944. novem­ber 14-én jelent meg Debre­cenben a Néplap, az első le­gális demokratikus újság Ma­gyarországon. Az élet legelő­ször a Vörös Hadsereg által elsőnek felszabadított Tiszán­túlon és a Duna—Tisza közé­nek déli részén indult meg. A termelés elkezdése mérhe­tetlen nehézségekbe ütközött. A Vörös Hadsereg felszaba­dító tevékenysége és az ural­kodó osztályok bukása azon­ban elősegítette a nép öntevé­kenységének kibontakozását. A leggyorsabban szervez­kedő erő a kommunista párt volt. Hozzáfogtak a nép ha­talmi szerveinek kialakításá­hoz, a pártszervezéshez, a ro­mok eltakarításához, a terme­lés megindításához, a közigaz­gatás és a közellátás megszer­vezéséhez. Ehhez a szervező munkához volt szükség a Néplapra. Ebben jelent meg november 30-án Magyaror­szág demokratikus újjáépíté­sének és felemelkedésének programja is. Szállodákat, kollégiumokat bérelnének Miskolcon is környékén nagy erőfeszítéssel üdiiltet a SZOT Jog és emberség / A domboldalon petró ég — Itt a gyerekek is vihar­lámpával járnak iskolába. Pedig most karácsonykor sze­retnénk már mi is tv-t nézni! — sóhajtja. Interjú engedély nélkül... Az ügyben elsőként a III. kerületi Tanács építési cso­portját kerestük fel, ponto­sabban Csépes György cso­portvezető-helyettest. — Sajnos, érdemben nem nyilatkozhatom, csak a ta­nácselnök engedélyével — tes­sékelt be hozzá. Málták István, a III. kerü­leti Tanács elnöke az inter­jút nem engedélyezte. Any- nyit azonban elmondott, hogy a tanácsnak így is milyen sokba kerülnek az önkényes honfoglalók, s „örüljenek, hogy nem büntetik meg őket”... Még csak álom % Sötétedik már. í Miskolcon, a III. kerületi Közép-Ruzsin dűlőben, a déli terelőút mentén négy család él villany nélkül. Az utcába már évekkel ezelőtt bevezet­ték az áramot, kivéve az utol­só ezerötszáz méteres sza­kaszt, ahol ez a négy család lakik. ként kell elemet venni. A gye­rekek nem bírják a petrósza- got. Kormos petróleumlámpa-áll az asztal közepén. Ami ma már sokunknak olyan nagyon természetes do­log, hogy egy kattintásra fényárban úszik a szobánk — ezeknek az embereknek még csak álom. Gyermekes csa­ládok, s ezért különösen nagy szükségük volna a villanyra. • Az önkényes honfoglalókat mi semmiképpen sem óhajt­juk támogatni a jövőben. De az adott helyzetben kötelessé­günknek érezzük, hogy érde­kükben szót emeljünk. SZÁNTÓ ISTVÁN A szakszervezeti üdültetést igen sokan igénylik az ország minden részében. Különösen sokan töltenék szabadságukat Miskolcon, illetve a város környékén. A SZOT miképp tudja ezt az igényt kielégíteni, s milyen lehetőségek nyílnak a jövő­ben a nagyobb mérvű miskolci üdültetésre? — erről tájékoz-: tatott bennünket Somló Zoltán, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és Szanatóriumi Főigazgatóságának üzemviteli osz­tályvezetője. Elmondotta, hogy Borsod megyében — beleértve Mis­kolcot is — új üdülő építését nem tervezi a SZOT, mert erre nincsenek pénzügyi lehe­tőségei. Fejlesztést főleg a gyógyhelyeken, a magaslato­kon és a Balaton mentén esz­közöl. Miskolcon és környé­kén azonban üdülésre alkal­mas szállodákat, kollégiumo­kat szívesen kibérel, hogy ezzel is kielégíthessen bizo­nyos igényeket. Ebben az év­ben sok jó tapasztalatot szer­zett a bérelésről, számos he­lyen, például Miskolc-Tapol­cán, Aggteleken és Jósvafőn jutott szobákhoz, amelyeket az üdülők igénybe vettek. Az idén összesen 4940 embernek tudtak helyet bérelni, akik — kisebb panaszoktól eltekintve — elégedettek voltak az elhe­lyezéssel és ellátással. Csökkenés 1970-ben A bérelési módszer kedve­ző az üdülőknek, a SZOT-nak, de a vállalatoknak, a bérbe­adó intézményeknek is. A SZOT ugyan nem képes „szál­lodaárat”, vagy fizetővendég­szolgálati árat fizetni a bér­leményért, de — amellett, hogy hozzájárul a helyiségek kihasználásához — tisztessé­ges hasznot kínál. Előnyös a SZOT ajánlatát elfogadni azért is, mert a teljes szezon­ra bérelni képes például a szünidőben üres kollégiumo­kat, de egyéb létesítményeket is. Sajnos, a jövő esztendőre mégis csak 3990 helyet sike­rült lekötni, a vállalatok in­dokolatlan elutasító magatar­tása miatt, holott a SZOT a fix kiadás egy részét megté­ríti. Az egyetem kollégiumával sem sikerült megegyezésre jutni, mert a feltételeket nem tartották elég kedvezőnek. Lillafüreden bővítik az üdülőt Ha a közeljövőben nem is tudja a SZOT az üdülőket fejleszteni a városban és a megyében, a negyedik ötéves terv időszakában azonban már igen: Lillafüreden, a szálló közelében felépíttet egy 6 emeletes épületet, amelyben 120 ágy áll majd az üdülők rendelkezésére. A SZOT kezelésében levő üdü­lők kapacitása Lillafüreden ezzel 440 ágyra bővül. A vál­Kérdezzen! Hz illetékes válaszol Váradi Gj orgy olvasónk kér­dezi: a Kilián-délen mikor lesz postahivatal? A kérdéssel felkerestük Kocka Antal postaigazgató­helyettest, aki a következő tájékoztatást adta: — A negyedik ötéves terv­ben reprezentatív postahiva­tal épül a Lányi utca elején. Az épületben lesz egy ötezer távbeszélő-állomást befogadó telefonközpont is, amely ké­sőbb húszezer állomásra bő­víthető, s ezzel a lakótelep telefonellátását is véglegesen megolrH*'­lalati kezelésben levő üdülők fejlesztését természetesen ' ezen kívül valósítják meg. A SZOT illetékesei remélik, hogy Miskolcon és környékén sikerül az igényeknek meg­felelő mennyiségű bérleményt találni, s ezzel bővíteni az üdültetés lehetőségeit. SZOTS DÉNES Iskolába viharlámpával Felkapaszkodtunk az út­menti domb egyik házához. — Szörnyű állapot ez! — panaszkodik a szomszédok ne­vében is Wittechné, a 27. szá­mú házból. — Háromnapon­Eltűnik a barakknegyed öt barakkból álló sor állt évek óta a Hejőcsabai Ce­ment- és Mészmű szomszéd­ságában. A barakképületek lakói zömmel cementgyári dolgozók voltak, s így nem Hogyan csalta tőrbe a CIA Qbe Guevarát? 4. Folytatódik a ködösítés A támadás napján egyetlen külföldi újság­író tartózkodott Bolíviában: Murray Sayle, a londoni Times tudósítója, ö azonban meg- neszelte a Fehér Ház és az Amerikai Egye­sült Államok bolíviai nagykövetsége március 23-i rádióüzenet-váltását. Elhatározta, hogy tájékozódik a történtekről és egy bolíviai őr­járat védelme alatt elindul a Nancahuazu folyó mentén. Minden nyugodt és csendes, a hírek mégis a gerillák állandó jelenlétét hozzák. Amikor Sayle április 10-én visszatér La Pazba, mindenkit megnyugtat. — Mindez a nyugtalanság a valóságban azt jelenti, hogy a bolíviaiak megpróbálják elő­lünk elrejteni az igazságot — jelentette ki egy amerikai diplomata az angol újságíró­nak. A félrevezetés taktikája azonban Jeremiah O’Leary, a washingtoni Evening Star kikül­dött specialistája révén érte el tetőfokát. Je­remiah O’Leary-t dél-amerikai körútja során nagy pompával fogadták. A perui Limából ezeket írja: — Az amerikai hivatalos köröknek egy­értelműen az a meggyőződésük, hogy Che Guevara halott. Biztosak benne, hogy a Cast- róval való nézeteltérése miatt Kubában ki­végezték. — És O’Leary még hozzátette: — Egy Guevara nevű férfi van ugyan a gerillák vezetői között, de ez egy erdei bandita. Gue­vara gyakori név Bolíviában ... Az is igaz, hogy a hatóságok lelepleztek egy bizonyos Moises Guevara személyazonos­ságé kommunista bányász szakszervezeti ve­zetőt, de a dzsungel egyik barlangjában fel­tárt bizonyítékok nem rá vonatkoznak, ha­nem arról tanúskodnak, hogy a felkelést magas rangú kubai katonatisztek irányítot­ták. A hírszerző szolgálat egyik magas rangú tisztviselője a minap kijelentette: — Che Guevara stratégiája a gerillák erős seregének létrehozását tervezte, mely alkal­mas egy dzsungelháború ki robbantására, ké­sőbb nemzetközi konfliktus kierőszakolására. Juan Carlos Ongania tábornok argentin kormánya, miután tudomást szerez a geril­lák ismételt jelenlétéről, Argentína különö­sen sebezhető egész északi határára kiterjedő közvetlen katonai támadást készít elő. Az argentin tábornokok úgy gondolkodnak, hogy kezdeményezésükkel egy nagy nemzetközi geriilaellenes kampányban Dél-Amerika ve­zető katonai hatalmává válhatnak, Nicanor Costa Mendez külügyminiszter köntörfalazás nélkül kijelenti a minisztertanácson: — Argentína elhatározta, hogy erőszakot alkalmaz. Kijelentését egész Észak-Argentinára ki­terjedő csapatmozdulatok követték. (— Biztosak lehetünk abban, hogy ha az argentinoknak mindaz tudomására jut, amit mi tudunk, azonnal támadni fognak — je­lentette ki nemrégen a washingtoni hírszer­zés egyik analitikusa.) Eközben a kulisszák mögött Barrientos el­nök is megkísérli elindítani saját intervenciós hadjáratát Bolívia washingtoni nagyköveté­nek, Julio Sanjines-Goytia-nak, a Pentagon titkai kiváló ismerőjének közvetítésével. A tekintélyes és gazdag Sanjines-Goytia kitűnő és gyümölcsöző kapcsolatokat tart fenn szá­mos déli kormányférfival és szenátorral. — Minthogy Che Guevara elsődleges célja nyilvánvalóan a Barrientos-kormányzat meg­döntése — vélekedik a nagykövet —, a leg- logikusabb Barrientos akcióját támogatni. A bolíviai hadsereg végére tud járni Guevará- nak, ha a megfelelő eszközök a rendelkezé­sére állnak. Barrientos első kérése hatmillió dollár: kétharmad része katonai felszerelésben, egy- harmad része pedig devizában. Rusk érdek­lődést tanúsít. Barrientos terve megtakarít az Egyesült Államok számára egy intervenciót, és megakadályozhatja, hogy a krízis nemzet­közivé váljon. Mindezek mellett nem is túl­ságosan költséges. Rusk felkészül, hogy a Guevara-ügyben ezt a javaslatot a legköze­lebbi tanácskozáson felvesse. (Andrew Saint-Georges-nak a Paris Match 1969. április 26-1 számában megjelent írása. Franciából fordította: Kováts György.) vetett jó fényt a nyomorne­gyednek tűnő épületsor a gyárra sem. A Cement- és Mészipari Országos Vállalat ezért 1967 végén már meg­kezdte a barakkok lakóinak elhelyezését. Az elmúlt két év alatt nyolcmillió forintot köl­tött a vállalat lakásépítésre, s összesen 51 család jutott ez idő alatt új otthonhoz. Ebben az évben 21 kétszobás és 10 kétszoba-étkezőfülkés lakásba költözhettek be a családok. Az utolsó barakképület is ha­marosan eltűnik a cement­gyár mellől. Mi a boncolás? Egyre több ember véli magát jártasnak az orvostudományban. Ezt bizonyítja orvosnő is­merősöm esete, aki a minap Márton napi li­bát akart vásárolni a csarnokban Mert, hogy a liba állítólag ilyenkor a legjobb. Az egyik szép, kövér libát alapo­san „körülnézte’’, majd megkérdezte a libát áruló Lidi nénitől, hogy friss-e? Igencsak bi­zonygatta a néni, hogy hajnalban még eleven volt. — Hát a mája nagy-e? — faggatta tovább a vevő. — Az majd csak a boncoláskor derül ki — válaszolt vállrynditva a néni. — Aztán tudja-e hogy mi az a boncolás'' — kérdezte mosolyogva a doktornő. — Már hogyne tud­nám ... Hiszen van ná­lunk is állatorvos a fa­luban. Az szokta az ilyen dögöt felboncolni — mutatott a néni az agyondicsért libára

Next

/
Oldalképek
Tartalom