Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-29 / 77. szám
Péntek esti safte bemutató Á 70 esztendős Bárdos Lajos köszöntése RIADÓ A Játékszín ’©9 első előadása A tárgyilagos szó kevés a Miskolci Nemzeti Színház újkeletű, nemes szándékainak felfedésére. Több kell ide: íelkesültséggel páros hang, hogy végre megszületett a színi művészetnek egy olyan műhelye, amely a dráma- kuriózumok iránt fogékony nézőnek és az ensemble-nak, a színház kísérletező kedvű rendezőinek otthona lehet. 1. Új színház születése Talán nem fárasztja az olvasót, ha leírjuk: valóságos kis ékszerdoboz a Játékszín 09 játéktere; a balett-termet alakították át mini-színházzá. A darab építkezése, eszmeisége sugalmazta a kör alakú pódiumot, a színpad szerves részét képező lelátószerű, karéj-nézőtér kialakítását. A tárgyakat sötétszürke huzattal vonták be, Suki Antal expresszív díszlete (egy ugyancsak karéj alakú, Dél-Ame- rika valamelyik nagyvárosának dzsungelszerűségét ábrázoló háttérről van szó), a geometrikus pódiumbútorzat, a teret körbefutó sötétkék bársonyfüggöny adja azt a varázslatos hangulatot, amely — bízhatunk . benne — megragadja majd a néző figyelmét. 2. A darab A színház abból a nyilvánvaló igényből indult ki, hogy a Játékszín '69-nek olyan modem darabokat kell bemutatnia, amelyek dramaturgiai, esztétikai és filozófiai szempontból másfajta közelítést ígérnek, mint a nagy színházi darabok. Choinski lengyel drámaíró Riadó című műve megfelel ennek a célkitűzésnek, ria- dóztatja a túlélők lelkiismeretét, hatásosan szól arról, aogy a fasizmus újraéledése lem az újnáci vezérek szónoklataiban a legveszélyesebb, hanem a makacs illúziók megszállottjaiban. Chohívja a maga „kis koncentrációs táborát”. Már régen vége a háborúnak, azóta sok fasiszta gyilkos gyár- és felhő- karooló-tulajdonos a dél-amerikai kontinens valamelyik országában, de az ember megalázásának tökéletes lehetőségét már egyik sem birtokolja. Kitömi e „gazdag” szürkeségből, és uralkodni: e vágy fűti a Férfit, amidőn berobban a Nő lakásába, s félelmetes módon csap össze a hóhér és a túlélő. Choinski egy terjedelmes monológba építi be gondolatait, hosszú ideig csak a Férfit beszélteti. Mint Vercors A tenger csendje című kisregényében, csakhogy itt nem egy halálraítélt szerelemről van szó, hanem egy modem infemóról, amelyben a Nő szótlansága nem tiltakozást, hanem a gyermekkorban már megélt félelem újraszületését fejezi ki. A Férfinak az a makacs fáradozása, hogy az örökké felöltözötten látott Nőt egyszer meztelenül láthassa, s ezzel önmagát megválthassa, csak mellékkörülménye annak a színjátéknak, amelynek végső értelme egy bura alatti, újkeletű koncentrációs tábor megteremtése. A Férfi végül — ez várható — megöli a Nőt, s utolsó mozzanatként észreveszi a „betolakodó” nézőket Nekik azt mondja: 'tudtam, hogy van itt valaki. Majd zárszóKént: „Halljátok? Már dübörögnek lépteink. Ne nézzetek így rám! Ne! Ne! Megtiltom... !” 3. A megvalósítás A valóságra es a víziók feltámadására épülő mű sokat kölcsönzött az abszurd drámák technikájából. A miliő megteremtésével Sallós Gábor ezt a rokonságot kifejezésre juttatta. A rendezés sok finomsága árulkodik kallósnak a modern színpad iránti, nagyfokú érzékenységéről. A mű eszmeiségének kibontása, a veszedelmes álmok emberének rendezői értelmezése igen jó benyomást kelt. Vitára csupán az ingerel bennünket, hogy a modem pódium nagy- színházi méretekhez szabott játékstílust kapott; realistanaturalista koreográfia, hangerőben és színészi eszközök(csodálatos volt alakítása) egy belső izzású, fojtottabb, a környezethez és a bura-koncepcióhoz közelítő instrukciót kap (ez most sem késő), a Játékszín ’69 stílusteremtésben is megalapozza hírnevét. Balogh Zsuzsa vagy másfél órán át néma szereplőként van jelen. A Férfi szavait visszhangozza riadalommal, néma ijedelemmel, sok finom színészi eszközzel. Korszex-ű szótlanságát az ugyancsak nagyszínházzi módszer (itt harsánnyá, akusztikátlanná válik a „beolvadás”) gyöngíti. Zoltán Sára kevés mozgású, finom hangolású alakítása igazodott leginkább a környezethez. Nem túl jelentős kifogásunk elenyészik a vállalkozás nagysága s egyedülvalósága mellett, mert ilyen miniatűr és igényes rendeltetésű stúdiószínháza egyetlen városunknak sincs. Szép ajándék felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Sokan vagyunk ma már Bardos-fiak és unokák, akik szerte az országban valljuk és hirdetjük a „tanár úr” ^gazságát: a szép magyar nyelv és zene igényét. Bárdos Lajos órá’nak mindegyike élményt adó volt; a művészet és a pedagógia találkozását, a tudatos, logikus zenei gondolkodásra nevelést kaptuk tőle útravalóul. Fiatalos megjelenése ellentétben áll éveinek számával. Ű ma is a fáradhatatlan harcos, a művészi szintű magyar zene kiváló szakembere és apostola. Kórusművei, mintegy négy évtized termése, együtteseink kedvelt műsorszámai. S ezek a darabok a legkisebbek igényét éppúgy szolgálják (Kicsinyek Kórusa I—III.), mint a felnőtt vegyeskarokét (A földhöz, Lakodalmas ronda stb.). Mint énekkari szakember, mindannyiunk példaképe, a népzenén alapuló új magyar kórusmozgalom elismert szaktekintélye. Az a bensőséges, családias köszöntés, mellyel tegnap este a Vasas Klubban körülölelték a „tanár urat” vezetők és kórustagok, záloga volt az iránta érzett megbecsülésnek és szeretetnek. A Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, Fülöp László melegszavú méltatás keretében Bartók- emlékérmet adott át a mesternek. Ugyancsak ajándékkal és méltatással köszöntötte volt tanítványainak nevében Sereg János, a Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. A város nevében Bo- zsik Sándor, az MSZMP Miskolci városi Bizottságának munkatársa, a Diósgyőri Vasas Kórus és a maga nevében Forrai István karnagy üdvözölte városunk vendégét. A művelődési központ vegyeskara Bárdos-népdalfeldolgozásokkal, a Zeneművészeti Szakközépiskola leánykara, Reményi János vezetésével a Tünde nóta, Édesanyámhoz és Bartók emlékére című Bárdos-művekkel kedveskedett a zeneszerzőnek. A találkozó végén az ünnepelt mester meghatott hangon mondott köszönetét az ajándékokért, a kedves szavakért s a legszebb emberi megnyilatkozásért, a szívből jövő tiszta énekért. BARTA PÉTER Itatás ' Kunt Ernő rajza KÖNYVESPOLC r inski hőse is egy ábránd-lovag, újraéli, újjáteremti gyilkos múltját, betör egy védőien nő lakásába és életreben túlzó megjelenítési mód perlekedett a törékeny környezettel. Azt hiszem, ha Vpor Péter színárnyalatokban gazdag színészegyénisége Garai Gábor: írás a falon Hajköltemények és versek Egy fodrászszövetkezetbe léptem be teljesen ismeretlenül és félénken — egy jó frizura reményében. Egy fiatalember keze alá kerültem. Frizurám gyors kezű és közlékeny elkövetőjétől megtudtam, hogy esti iskolába jár, hogy elsőéves, hogy kedvence a történelem — ebben nagyon egyetértettünk —. és kevéssé az irodalom — ebben már nem —, és rosszak az irodalomkönyvek. Nekem is ez a véleményem. A tankönyvek keveset adnak és rossz válogatásban. Az esti órákban egész napos tanítástól fáradt tanárok, nem túl színvonalas könyvekből, minimális óraszámban oktatják a felnőtt tanulni vágyókat, kik szintén fáradtak, mert a tanórákat náluk is munka előzte meg. (Nem is lehet annyit várni az ilyen tanulástól, mint mikor tizenéves fiatal végzi a középiskolát és egyéb dolga sincs.) De amit ez a fiatalember és egy időközben odakerült ugyancsak fiatal kollégája — aki hasonló cipőben jár — tud, az megdöbbentő. Húsz diáknak is elég lenne az a ".allatlan érdeklődés! Nincs az ókori történelemnek, a leg- újabbkori irodalomnak, a barokk muzsikának és a napi politikának olyan része, amiről ne lennének tájékozottak, ami ne érdekelné őket. A hajsütő vassal és a csavarokkal együtt •röpködtek a pún háborúkat, a magyarországi török világot, az első és a második világháborút jelző évszámok, József Attila, Ady — a kedvenc költőjük — és a többi nagy neve és alkotásainak címe, rövid egyéni véleménnyel megtoldva, vitatkozva. A végén már a fél üzlet ezt a — nyugodtan mondhatom — tudás- és intelligenciapróbát figyelte, de senki nem ■próbált beleszólni. Nehéz lett volna. A két fiatalember egyedül uralta a harcteret, és Hunyadi János nem aratott nagyobb győzelmet Nándorfehérvárnál... Kár, hogy nem fordíthatják minden idejüket tanulásra, hogy rosszak a tankönyvek és fáradtak az előadók. De az is 9szembe jut. hogy ez az egész milyen nagyszerül A fodrásznál te hallhat ca ember egyebet, mint pletykát, véget nem érő fecsegést és mindenkit Jkiborítószekatúrát, M, M. Garai Gábor mostani kötete pályáján, költészete szempontjából talán az eddigi legfontosabb. Most kell észrevennünk, hogy korábban, egy csak mostanra nyilvánvalóvá váló belső növésterv kiteljesedésének egyes stációinál akadt el figyelmünk; esetenként hol csak a közösségi szenvedélyre, hol a pontos kimértségre, hol az izgatott veszélyérzetre, sőt még az utóbbi kötetben, a Kis csodákban is jobbára a mindennapokat ódáivá stilizáló- klasszicizáló készségére figyeltünk. E talány megfejtése e mostani kötet paradoxona. Elénk tett ugyanis egy egységes kötetet, melynek sorszám szerint jelentős hányadát a korábbi, különbözőnek tartott kötetekből kiemelt versek foglalják le. Ezek nagy része a korábbról közismert nagy versek (Tűz-tánc, Artisták, Evés, Kedd, Nyárvég, Anyaföld) és jó néhány, ezek szomszédságában meghúzódó, de a magányos olvasáskor már eddig is nemegyszer figyelmünkbe kívánkozó költemény. De félreértés ne essék, ez most nem válogatott gyűjtemény, hanem új kötet, új bemutatkozás. Azokat emelte ide, melyek szinte benőttek e kötetbe korábbról, amelyek a mai Garai képét építették benne, és bennünk. Mert minden költőnek megvan a saját életkora, amelyre készült, és amely továbbsu- gárzik lírája kibontásakor. Garai nak ez a költői életkora a számvető férfikor. Korai pontossága, klasszicizáló tömörsége talán a fiatal költői kalandjait zabolázta meg és késztette a szükséges társadalmi helytállásra, a későbbi izgatottság talán ez elfojtott fiatal évek alattomos betörése volt, mely kikövetelte az érzelmek jogát. Mostanra Garai megszokta az életet: ismeri a helytállás kemény fegyelmét, az érzelmek konok szabadságharcát; és megtanulta az időt: ismeri a tökéletességet és árnyékát, a múlandóságot, tudja a test törvényeit és a halál félelmét. A líra nevelőből példává válik e kötetben; a közösségben élő és tevékenykedő, élete egyszeri meghatározottságát felismerő, a létezés tökéletességét kereső, de a múlandóság tudatával fájdalmakat viselő ember sokösszetevőjű élethelyzetét formálja elénk. Teszi ezt eddigi versei ilyen célú bemutatásával, a társukul írt újabb verseivel, és e megérett megérkezést összegező és értelmező szintézissel, a Dávid könyvével, líránk e kiemelkedő, korszerűen motivált ember-képével. K. L. Fiatal oktatók vitaklubja — A Nehézipari Műszaki Egyetem különböző tanszékein dolgozó mintegy 100 fiatal oktató egymástól többé- kevésbé elszigetelten él. Ritkán találkoznak és a különböző tanszékek egyben teljesen különböző munkaterületet, érdeklődési területet is jelentenek. Ezért vált szükségessé egy olyan fórum létrehozása, ahol a.fiatal oktatók rendszeresen találkozhatnak, kicserélhetik tapasztalataikat — mondotta dr. Bárczy Pál, a fémtani tanszék tanársegéde, az egyetemi oktatók KISZ-alapszervezetének titkára. Ez a fórum „Fiatal oktatók vitaklubja” néven most jött létre. A klub gazdag programjának megvalósítása már meg is kezdődött: dr. Bo- csánczy János tszv. egyetemi tanár a gépek szerepéről a modern oktatásban, Novák József tanszékvezető docens pedig az aktuális külpolitikai kérdésekről tartott előadást és nagy sikerrel rendeztek vitát a fiatal oktatók tudományos előmeneteléről. A következő jelentősebb rendezvényük Fáy Gyula tudományos főmunkatárs „A fiatal oktatók helyzete Angliában” című előadása lesz, Íbudoí» éjféltől reggelig NYUGTALANSÁG Egyre nagyobb nyugtalanságot és aggodalmat kelt az indonéziai közvéleményben, hogy meghaladja a százezer főt azoknak a szama, akiket mindenféle bírósági eljárás és vizsgálat nélkül immár negyedik éve tartanak börtönben. Felháborító az a határozat is, hogy a politikai foglyokat Jávától mintegy másfélezer mérföldnyire fekvő Buru szigetére száműzik. A FAL LEDŐLT — TÖBBEN MEGHALTAK Az indiai Sangli városkában egy épülő textilgyár fala mellé húzódtak a járókelők a zuhogó eső elől. A fal ledőlt, 12 személy meghalt, sokan megsebesültek. GYÉMÁNT HELYETT KÖVEK A 39 805 dollár értékű gyémántszállítmány helyett 3, tojásnagyságú közönséges követ találtak egy japán cég képviselői abban a két csomagban, amelyet Brüsszelből küldtek Tokóiba, Londonon át. A nyomozást megkezdték, feltételezik, hogy az értékes szállítmány Londonban tűnt el. AMNESZTIA Tito jugoszláv köztársasági elnök a köztársaság napja alkalmából adott amnesztiarendeletében közkegyelmet hirdetett: 64 elítélt személy mentesült büntetésének további letöltése alól, 390 elítélt büntetését pedig leszállították. GYERMEKET AKAR SZÜLNI A tegnap megválasztott világszépe 1969, Eva Rüber osztrák leány azt nyilatkozta, nem kívánja „rangját” kétes üzletekben kamatoztatni, hanem férjhez akar menni és két vagy három gyermeket akar szülni. Persze ezt 'az óhajt későbbre halasztja, mert előbb egyéves világkörüli útra indul. Reméli, hogy legalább 40 000 fontot hoz neki és fellendíti maneken- karrierjét is. VASTAG HÖTAKARÖ Lengyelországban három, napja vastag hótakaró borítja az utakat, földeket. Vastagsága 20—30 centiméter. Dologhoz kezdtek a hóekék, homokszórók, a hótakarító munkások. KOPASZ KAROLYÉ VOLT A Vatikánban hivatalosan közölték, hogy az a régi, fából és elefántcsontból készült szék, amelyet a katolikusok Szent Péter trónjaként tisztelnek, Kopasz Károly frank uralkodóé volt. Ö hozta Rómába, amikor 875-ben megkoronázták. MEGÖLTE AZ ITAL A száműzött Sir Edward Frederick Mutesa, az ugandai Buganda Királyság egykori kabakája (uralkodója), akit londoni lakásán holtan találtak, alkoholmérgezés áldozata lett. A 45 éves volt király a halála előtti estén igen sokai ivott. RABLÁS A REPÜLŐTÉREN 300 000 frankot (70 000 dollárt) rabolt el három bandita a genfi repülőtéren. A pénz az egyik légitársaság repülőtéri alkalmazottainak a fizetése volt. A rendőrség még nem akadt a rablók nyomára.
