Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-18 / 67. szám

^kem már a nagyapám is postás volt” Eskütétel a Postaforgalmi Szakközépiskolában A Postaforgalmi Szakkö­zépiskola 84 elsőéves tanu­lója kipirult arccal, csillogó szemekkel mondta el a hiva­tali eskü szövegét. Csökken a szakemberhiánv Korábban legfeljebb 50 gyerek tette le a hivatali es­küt. A szép ünnepség után Horváth Dezső, a Postás Szakszervezet Területi Bi­zottságának tagja arról be­szélt: örvendetes a tanuló­létszám növekedése, hiszen a Postaigazgatóság munka­erőgondokkal küzd. Csak­nem háromszázan vették igénybe a szülési szabadsá­got. Többségüket — ideigle­nesen — szakképzetlen erőkkel kellett pótolni. Budaházi László, a Szak- középiskola igazgatója el­mondotta, hogy a szakközép- iskolába ötszörös volt a túl­jelentkezés. Átlagban 4,5-ös tanulmányi eredményű diá­kokat iskoláztak be; kivétel nélkül olyanokat, akik az idén fejezték be általános is­kolai tanulmányaikat. A fel­vettek mintegy 40 százaléka származik postás családból. Az iskola növendékei bizto­sítják Borsod, Heves és Sza­bolcs megyék postatisztjeinek folyamatos utánpótlását. így képzelte gyermekkorában Daruka Izabella a szerencsi járásból, Taktaszadáról jött. kitűnő tanuló volt. Már a bátyja is ebben az iskolában tanult. Jövendő foglalkozását hivatásának tekinti, s ezt szü­lőfaluja postamesterének kö­szöni. Zsákay Mária a gyöngyösi járásból, Nagyfügedről szár­mazik. Ö is csaknem kitűnő tanuló volt. Most azt tanulja, gyakorolja, amit gyermekko­rában elképzelt, amit akkor játékból számtalanszor végig­csinált Postamesterkedik. A karcsai Horváth Edit ar­ra a legbüszkébb, hogy neki már a nagyapia is postás volt. — Nagyon sokat kell még tanulniuk — mondotta Koczka Albert, a Postaigaz­gatóság helyettes vezetője. — Néhány nap múlva bekapcso­lódnak a munkába: hetente egy-egy napot valamelyik Borsod megyei postahivatal­ban töltenek. A sikeres gya­korlati és elméleti vizsgák hosszú sora után 1973 nyarán kapnak érettségi bizonyít­ványt és postasegédtiszti ok­levelet. BUDAY GYÖRGY „Dolgozni csak pontosan...” Megkérdeztem néhány mis­kolcit: mi a programja ma délután? Dávidházi Péter tervező­mérnök: A szirmabesenyőiek és a sajóbábonyiak legna­gyobb örömére, végleges for­mába öntjük községük ren­dezési tervét. Elkészül az erre vonatkozó dokumentá­ció, amely a közlekedésfej­lesztést és a közművesítést is tartalmazza. Balogh Zsuzsa színművész- nő: A Vörös és fekete rend­kívüli előadásán láthat a kö­zönség. Hogy miért rendkí- ' vüli? A televízió jóvoltából. A ma délutáni kamerapró­bák után szerdán délelőtt filmre viszik előadásunkat. Ügy tudom, hogy ez lesz a televízió harmadik felvétele a Miskolci Nemzeti Színház­ból. Hadd tegyem hozzá: ez külön is öröm számomra, hi­szen a város ebben a szín­műben láthatott először a színház állandó tagjaként. Benyák Béla, a vátosi ta- náex ivari osztályának veze- tó)t C szintén megvallom, iz- gaánas témát tárgyalunk. Ebéd tán rögtön hozzá is i-ez: c. Elkészült az a ta­nulmány, amely a város ipa­ri szolgáltatásának fejleszté­sét, ötéves tervét tartalmaz­za, az 1038-as kormányhatá­rozatnak megfelelően. A ta­nulmányban megjelöltük a fejlesztés irányát és azt is, hogy 1975-ig az egy lakosra jutó szolgáltatás értékét az 1967. évi 600 forintról 953 forintra szükséges emelni. Völgyesi Sándor meteoro­lógus: Leszereljük a párol­gásmérő kádat. Tavaszig nem lesz rá szükségünk. A levegő párolgásának mérését ugyan­is mínusz 2—3 foknál be­szüntetjük. Ami az időelőre­jelzést illeti, mi prognózist nem adunk, csupán adatokat szolgáltatunk a központnak. Ezekből csupán arra követ­keztethetünk, hogy változé­kony marad az idő ma dél­utánra is. Bara lAszlóné villamosjegy- kezelő: Ismét szolgálatban le­szek. A T—3-as beosztás sze­rint 12.40-től 17.45 óráig... Ezerötszáz—kétezer embert viszek ma délután is a Ti­szai pályaudvartól a Vasgyá­rig. Utána: irány a család, vár a kisgyermekem. (Takács) m vegyes házasságok tartósa bbak 34c A forgókefés autómosógépek gyorsan dol­goznak ugyan, de nem valami kíméletesek a gépkocsival szemben, megesik, hogy a dísz­léceket leszakítják a karosszériáról. Sokkal kedveltebbek az erős vízsugarat kibocsátó autómosó-állványok, mint amilyen a képen is látható. E típusnak még az az előnye is megvan, hogy segédszemélyzet nélkül mű­ködtethető. Az autótulajdonos a készülék melett álló szekrénykébe bedob egy pénz­darabot, ami a vízsugarak munkájának tíz percnyi díja. Ezalatt a vezetőnek előre- hátra kell hajtania a kocsival, annak meg­tisztulásáig. Ha az autóból kiszáll, s kézbe veszi a szekrény oldalára akasztott hosszú nyelű kefét, a víz útja. megváltozik, tisztító­szerrel keveredve, az üreges nyélen keresz­tül kezd áramolni. Ezután a végső öblítés következhet az autót „körülölelő” vízsuga­rakkal. Az a iránya iktatás Az egyik Miskolc környé­ki kis falu tanácsának fia­talka adminisztrátora nem­csak az írógép billentyűivel, de a precíz ügyvitel egyik legfontosabb kellékével, az iktatással is hadilábon állt. Történt pedig, hogy az egyik napon teljesen őreá bízták a beérkezett levelek, beadvá­nyok iktatását. Nagy nehezen minden ügyiratot sikerült a „helyére” raknia, csak egy levéllel sehogy sem boldo­gult. A szomszédos község ta­nácstitkárától jött a levél a helybeli kollégához, s tartal­ma csupán ennyi volt: „Cso­dálkozom, hogy a telefonon is megbeszélt ügyben még máig sem kaptam meg az írásbeli értesítést.” Plusz alá­írás, és semmi több. Hová is csatolja ezt a le­velet? Ha meg önálló ügy­iratnak iktatja, akkor mi le­gyen a tárgya? — törte fe­jét sokáig az ügyintézés ifjú gyakornoka. Már-már sirhat- nékja támadt, amikor végre kipattant az a bizonyos szik­ra, s már írta is: „Tárgy: X község tanácstitkárának cso­dálkozása.” (P) A néger férfiak és fehér özött kötött házasságok sokk; stabilabbak és tartó- sabbp: , mint a „csak fehér" vagy ,csak fekete” ember­pároké. Egy iowai szocioló­gus állítja ezt, aki 25 éven át kísérte figyelemmel a házas­sági és a válási statisztiká­kat Tanulótárs - fából Hatéves kortól nyolc-tíz éven át tart az a kritikus időszak, amikor a fejlődő szervezetben a legnagyobb energiával játszódnak le a csontosodási folyamatok. Ez idő alatt kell megelőzni a hátgerinc torzulását, mert ilyenkor alakul ki a leendő felnőtt testtartása. Ügyes ta­lálmányt láttunk ehhez a gyermekkocsiboltban. A kez­dő kisiskolás méreteihez sza- -bqtt tanulóasztalt a tervező úgy szerkesztette, hogy a gyermek még véletlenül se készíthesse házi feladatát rossz testtartásban. Külön előnye ennek az íróasztalnak, hogy nem lehet kinőni, a’ gyorsan nyúló gyermek mé­reteihez fokozatosan állítha­tó asztal kedves és hasznos tanulótárs lehet. Hogyan 7. Kiképezik a kecsuákat Bolíviának nem volt szervezett gerillaelle­nes hadserege. Csupán egy kis létszámú, sze­gényesen felszerelt egységet bocsátott ren­delkezésre. Mégis azzal próbálkoztak, hogy az ő elképzelésük valósuljon meg a Gue- vara-ügy végrehajtásában. Henderson nagy­követ a bolíviai katonai vezetők előtt azon­ban határozottan kijelentette: „Az Amerikai Egyesült Államok nem vállalkozik valami­féle nagy katonai akcióval járó segítségre. Rendkívül érzékenyen érintené, ha ezt inter­venciónak minősítenék.” A bolíviaiak így az embervadászatnak azt a formáját voltak kénytelenek elfogadni és segíteni, amit végül is nem akartak. Április 29-én négy tiszt és tizenkét katona Bolíviába indúlt a Howard Légitámaszpont­ról. Weber és Shelton válogatta ki őket; valamennyien a speciális erők régi harcosai. Egy „M. T(. T.”-t, „Mobile Training Team”-1 (Mozgó Kiképző Alakulatot) alkottak. 17 órakor vertek éjszakai tábort Santa Cruz- ban. „Pappy” Shelton irányítja őket. Egyálta­lában nem katonaalkat. Középtermetű, arca sem nem sápadt, sem nem színes, a Tenes- see-ben születettek jellegzetes olajbarna ár­nyalata van rajta. 38 éve katona, tíz évig mint egyszerű gyalogos közlegény szolgált, majd ejtőernyős tiszti iskolát végzett. Tíz éve tiszt és a különleges szolgálat egyik ala­kulatának vezetője. Mindössze egy féloldalnyi feljegyzés van nála, a „South Comm” irányelvei. „Pappy” és csoportja 600 fiatal bolíviai kecsua indiánból, az esetleges meglepetés­szerű támadás elhárítása céljából, zászlóal­jat alakított. Tizenkilenc hétig képezték ki A 2318-as vonaton Utón a szabad szombat felé A szabad szombatokat meg­előző péntek éjjeleken ezré­vel utaznak haza Budapest­ről a vidéki dolgozók. Deme­ter Mátyás vasúti főellenőrt elkísértük a hírhedt „szabol­csi” munkásvonaton. A zsúfoltság minden elkép­zelést-, felülmúl. Jellemző, hogy a rutinos főellenőr is csak egyetlenegy vagonban tudta „lekezelni” a jegyeket a Budapest—Miskolc közötti szakaszon. Négyéves elsős — Nincs még négyéves a gyerek, kalauz bácsi — ismé­telgeti B. Lajosné. A gyerek megszeppenten húzódik közelebb az anyjá­hoz. — Igaz, már elsős a drá­ga... — vallja be a szemé­lyi igazolvány bemutatása után. — Tetszik tudni, hogy van az, ha az asszony összeveszik az urával... „Oszt akkor ű meg nem ád pénzt.” Maszek mozgóbüfé Hosszas kopogtatásra tárul fel a toalett-ajtó. Barna or- kános fiatalember „nyit aj­őket. Ugyanakkor négyhetes kiképzés után kiválogatott három század gyalogost. Ezt há­romszor megismételte és így „Pappy” kilenc század fegyveressel erősítette meg a határ­őrséget. Ezen idő alatt a bolíviai legfelsőbb pa­rancsnokság sem tétlenkedik. Tudatni akar­ják a világ közvéleményével Che jelenlétét, nemzetközi konfliktus kirobbantására töre­kednek. Shelton tizenkilenc hetes kiképzési idejét le akarják rövidíteni. Az Egyesült Ál­lamok mindezt visszautasítja: „A kiképzés programjának megvalósításához minden egyes napra szükségünk van” — fejti ki Shelton is. Végül is, amikor Julio Cruz, bolíviai ka­pitány hozza a fiatal kecsua indiánokat, Shelton meglepetéssel hallja, hogy ezek az újoncok fejenként tíz töltényt kaptak a ki­képzéshez. — Tíz töltényt? Hogyan képzelik ezt önök? Ezzel tanítsuk meg őket lőni? — Minden lövésznek 3000 töltényt kell kapnia — jelenti ki ellentmondást nem tú­róén Shelton. A trópusi nap alatt a kecsuákat a technika ezernyi fortélyába kell beavatni: hogyan kell a dzsungelösvényeket figyelmeztető konzerv, dobozokkal és spárgával biztosítani, hogyan kell a leshelyről ellentámadásba átvágni, ho­gyan írhatnak levelezőlapot és hogyan kell élni a dzsungelben szárított húson, egyetlen sátorlap alatt. Szeptember 17-én „Pappy” tanítványai még egyszer, utoljára felsorakoznak parancsnokuk előtt, aki ezután a zászlóaljat egy bolíviai tiszt parancsnoksága alá helyezi. Másnap már a Vallegrande-ban állomásozó VÍII. hadosz­tály felé kanyarodnak tanítványai, hogy ott szivárogjanak be a gerillák által megszállva tartott területre. (Andrew Saint-Georges-nnk a Paris Match 1969. április 26-i számában megjelent írása. Franciából (ordította: Kováts György.) tót”. Egy sörösüvegekkel teli ládán kuporog. — Büfé ez kérem, maszek büfé... — világosít fel ben­nünket. Kabát a fogason Amikor a másodosztályon már nincs hely, a szabályok szerint a különbözet lefize­tése után be lehet ülni az első osztályú kocsiba is. Egyetlen szabad ülőhely van beléptünkkor a fülkében. Szőke fiatalasszony álldo­gál az üres hely mellett. — Csak most akartam le­ülni, de ha rá kell fizetni, akkor már nem ülök le ... — szabadkozik. A jegyvizsgáló merően né­zi a „szabad helyet”, szeme a hölgy fogason függő kabátjá­ra téved. Az ellenőr nyerte meg a játszmát, az utas fizet. A „beteg” ember R. József miskolci szak­munkástanuló nem is vitat­kozik az ellenőrrel, szó nél­kül, fizet. Nehogy még egy­szer kísértésbe essen, összeté­pi a lejárt igazolványát. Poroszlói bácsika könyörög, hogy ne büntessék meg, mert nincs lepecsételve a vállalati igazolványa. — Beteg voltam két hó­napig — mondja, miközben keresgéli a táppénzes papír­jait. — Sajnos, nincs nálam... — nyögi ki végül. — Mikor volt beteg, bácsi­kéin? — „Ügy vagy” két hónap­pal ezelőtt — ismeri be. És a többi 21 óra 03-kor egy ablakot betörtek. Az első kocsin tö­megverekedés volt. Mi sze­mélyesen három pálinkaárus­sal találkoztunk. Hét ember akadt, aki nem volt hajlan­dó jegyét felmutatni Ezen az egyetlen kocsin három óra leforgása alatt háromezer forint büntetést és pótdíjat fizettek ki az utasok. A szerelvény csak hat va­gonból állott. SZANT6 ISTVÁN \ Mi az Ön ma délutáni programja?

Next

/
Oldalképek
Tartalom