Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-10 / 60. szám

-j(c Múzeumba került a hajdani takarékpénztár „cégére”. A vasból öntött méhkas kilencvenhét esztendőn át volt jelképe a miskolciak gyűjtő szorgalmának. A nagykereskedő- és ipa­rosváros egyébként már polgári fejlődésünk kezdeti idősza­kában létrehozta az első takarékpénztárat, mely 1845-ben nyílt meg. s helyet a megyeháza egyik szobájában kapott. Széket azonban már minden választmányi tag maga készítte­tett, hogy a közgyűléseken helyet tudjon foglalni. KÉRE SZÉLTŰ RÖPLAPOK Vak vezet világtalant? Képesítés nélkül.. A tanítói pálya, amelyre még a századfordulón is kissé bátortalanul léptek nők, szá­zadunk , második felében szinte teljesen feminizálódott. Hazánk tanítóképző intézetei alig 10 százalékban kapnak férfi hallgatókat. Ez nemcsak az arányeltolódás miatt érde­mel figyelmet, hanem azért is, mert a férfiak nagylép­tékű távolmaradása a tanítói pályától kényszerhelyzeteket teremt. Ezek egyike: a nyo­masztó tanítóhiány. Közokta­tásügyünk úgy próbál eny­híteni a gondokon, hogy lehe­tőséget ad képesítés nélküli nevelők beállítására. Mivel tartósnak látszik ez az álla­pot, néhány mondattal figyel­meztetnénk a veszélyekre, s megpróbálunk körvonalazni egy olyan alternatívát, amely a megoldást hordozza magá­ban. A gyermek nem kísérleti alany A legfrissebb statisBÜka sae- rint hazánk minden tizenhar­madik nevelője képesítés nél­küli. Ez magyarul azt jelenti, hogy érettségi bizonyítvány­nyal, vagy ennek megfelelő képesítő (technikumi stb.) ok­levéllel tanít több ezer peda­gógus. Szűkebb hazánkban — különösen az abaúji részben — minden hatodik nevelő ké­pesítés nélküli. A szakfel­ügyelet a megmondhatója, hogy e tanítók többségéből nem hiányzik a szorgalom és kuli tanítók számának sza­porításával? A szükség­megoldás is jobb! Sárospatakon, a Tanítókép­ző Intézetben, nemrégen vi­tatták meg a jövőre megren­dezésre kerülő V. nevelésügyi kongresszus téziseit. Az inté­zet tanárai különösen a har­madik témára szenteltek nagy figyelmet: a pedagógus- képzés, a pedagógusi hivatás, a továbbképzés és a műszaki tanárképzés elemzésére. A ta­nári kollektíva úgy látja, hogy a nyugdíjkorhatárt elért pedagógus munkaviszonyának meghosszabbítása, másrészt az indokolatlanul szűk felvé­teli keret növelése (míg kö­zépfokú volt a tanítóképzés, évente 100—120 oklevelest bocsátottak útnak) két-há- rom éven belül szükségte­lenné tenné a képesítés nél­küli nevelők beállítását. Most hely hiányában nem szólunk a képesítés nélküliek, népművelési, szülői munka- közösségi s egyéb társadalmi kötelezettségeiről, azokról az elvárásokról, amelyeket írat­lan törvények társítanak a pedagógusi hivatás mellé. Mondanunk sem kell: vérte- zetlen nevelőink ezeknek ele­get tenni nem tudnak, vagy csak az egészség károsodásá­val képesek többletmunkát vállalni. A nevelésügy min­den vonatkozását érintő ok­tatási reform szellemével nem fér össze a már említett kényszermegoldás. Minden­képpen érdemes megfontolni a megoldáshoz vezető javas­latot. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Opera Miskolcon A debreceni Csokonai Szín­ház országszerte szereplő ope­ratársulata Kodály Zoltán: Háry János c. művének be­mutatásával ma kezdi tíz bérleti előadásból álló mis­kolci sorozatát. Az előadás címszerepét a pécsi opera Debrecenben ven­dégszereplő tagja, Krémer Mihály énekli. A főbb szere­pekben Varga Magda, Gazßö János, Tibay Kriszta és Járai József szólaltatják meg a nagy magyar zeneszerző da­lait. A debreceni balettkaron kívül fellép a járműjavító kórusa és tánckara is. A 126 szereplős produkció rendezője Kertész Gyula. A MÁV szim­fonikus zenekarát Rubányi Vilmos érdemes művész ve­zényli. hlégy év óta statisztika bizonyítja, a tény azonban régebb­ről ismert: ha a színház vagy a film irodalmi alkotásokat adaptál, ugrásszerűen nő az illetékes szerzők olvasótábora. A megyei könyvtárban hal­lottuk, hogy Fejes Endre: Rozsdatemető c. regényének színrehozatalakor egyetlen példány sem maradt a köl­csönzőben a műből. Az idén igy „fedezték fel” fiatalok és idősebbek ismét Stendhalt, és a Liliom bemutatása óta .egy­re nagyobb Miskolcon Mol­nár Ferenc népszerűsége. A színház támasztotta igé­nyeknek igyekszik eléje sietni a könyvtár olvasószolgálata, mikor a bemutatókkal egy- időben megjelenteti — a kül­sejükben és tartalmukban egyaránt igényes — röplapo­kat, melyek kitünően elkalau­zolják a nézőt a szerzőhöz. Egy-egy ilyen röplap nem­csak a régebbi ismeretek fel­frissítésére alkalmas, hanem segíti az olvasó további bú­várkodását is. A szerző rövid életrajzán, irodalomtörténeti jelentőségének meghatározá­sán túl olvashatjuk magyarul megjelent műveinek jegyzé­két, sőt a róla szóló cikkek­nek, tanulmányoknak biblio­gráfiáját is. Ha a megyei könyvtár négy év óta rendszeresen megje­lenő röplapjait netán valaki összegyűjtötte, úgy hasznos drámátörténeti forrással ren­delkezik. Az olvasószolgálat kiadvá­nyai két dolgot juttatnak eszünkbe. Egyik: meg kellene őrizni — a manapság kérész­életű — prospektusokat, kata­lógusokat, jegyzékeket. Egy- egy település kultúrtörténeté­nek megírásához, felelevení­téséhez, s gyorsan röppenő él­ményeink megidézéséhez ad­hatnak hasznos segítséget. A másik: jó lenne, ha az irodalmi alkotásokból készült filmek megjelenésekor is kaphat­nánk a könyvtártól ilyen fo­godzó röplapot. Erre talán a Moziüzemi Vállalat is áldoz­hatna propaganda-keretéből. GY­a jószándék. De hát a peda­gógiai ismeretek hiányát nem pótolja a lelkiismeretesség. A szakfelügyelők arról te szá­mot adtak már feletteseiknek, hogy a képesítés nélküliek gyürkőznek, kínlódnak a megtanítandó anyagrészek­kel, s a gyerekek sem jutnak minden megrázkódtatás nél­kül a tudás birtokába. Fel­vetődik a két irányba ereződő kérdés: kitehetjük-e ilyen konfliktusoknak 19—20 esz­tendős lányainkat, kísérletez­gethetünk -e az alsó tagozatos gyereken egy olyan országos „lélektani pillanatban”, ami­kor az alapozástól várjuk a hátrányos helyzet általános csökkenését? Következhet ez­után a kérdések láncolata: szabad-e a falu sok-sok peda­gógiai nehézséggel küszködő iskoláit képesítés nélküli ne­velőkkel gyöngíteni, nem de­valváljuk-e a pedagógus-dip­loma értékét az oklevél néi­A színház új útjai? A formák bomlása ' A hagyományos színházi formák felbomlóban vannak. E folyamat azzal kezdődött, hogy már a korábbi fesztivá­lokon nyitott függönnyel kez­dődtek az előadások. Ma már •szinte ez a ..hagyományos”. Gyakran az döbbenti meg a nézőt, hogy nincsenek díszle­tek; a csupasz kötelek, lám­pák, traverzek puszta világa tárul eléje, és néhányszor a szereplők is ott fogadják a nézőket a színpadon. Amíg gyülekeznek: fekszenek, ül­nek, állnak és várnak. Az elő­adás kezdetét az elsötétítés jelzi. A hagyományos díszletek teljesen kiszorultak. Nagy te­ret kap a dobogó — mint já­téktér —. amelyet a színészek maguk mozgatnak és építe­nek fel előadás közben. A jel­mezek másodlagosságat egyes előadások azzal jelzik, hogy a szereplők a színpadon öltöz­nek, és amelyik tárgynak már nincs szerepe, leteszik, kidobják. A kiemelés érdeké­ben gyakran torz bábokat használnak. A zenetechnikai segédesz­közök is (magnetofon, erősí­tés stb.) szinte teljesen kiszo­rultak. Helyettük — még ha rosszat is — a színészek maguk teremtenek zenét; énekkel és zörejekkel. Az előadások ritmusa ösz- szefügg a komplextitásra való törekvéssel, vagyis színját­szás, képzőművészet, zene, mozgásművészet — a színhá­zat szolgálja. Éppen ezért a ritmus többfajta törekvés alapvető formai jellemzőjévé vált. Wroclawban például egy román együttes dobbal kí­sérte előadását, A genovai olasz együttes a jelenetek ritmusát gyakorta lábbal oko­zott zörejekkel teremtette meg. A budapesti Universitas „A pokol nyolcadik köre” cí­mű produkciójának ritmusát botkopogással, fapapucsok csattogásával adta meg. A sok kísérlet — amely mindenképpen hasznos, még­ha haszontalan elemei van­nak is — oka: a színházat az egyetemeken csak elméletben oktatják. (Kivétel — a szintén kísérletező — angol exmoűthi Drama School és az USA né­hány egyeteme, ahol gyakor­latban is oktatják a színhá­zat.) PÉTER LAJOS Német pianínó és gitár, tanuló-xilofon Egyre nagyobb az érdeklő­dés a hangszerek iránt. El­sősorban a fúvós hangszere­ket keresik a miskolci szak- üzletben a diákok. A legtöbb a furulyákból, a fúvós-billen­tyűs hangszerekből és a xilo­fonból fogy. Az olcsó, tanu­lók számára készült gitárok is hamar gazdára találnak. Német és magyar pianínók- kal szolgálhatnak még, bár az OTP vásárlási akció ke­retében is megvehető rövid zongorák is a kelendő cik­kek között szerepelnek. A decemberi vásárlási dömpin- gig még érkezik az üzletbe ebből a kedvelt, bár eléggé borsos árú hangszerből is. Cserebere, háborúban Blazsek köszvényes csoszogással cipelte a súlyos képet. A szobában nem mert hozzányúlni a festményhez, mert fele­sége megrótta volna. „Az Olajfák hegyén” cimü képet, hival­kodó aranykeretével együtt, nászajándékba kapta az asszony. Ezért is mászott fel az ingó tyúklétrán, fel a padlásra, hogy valamelyik lomos zugban majd elvégzi a műveletet. Néha ki­tekintett a szellözőnyiláson; német teherautók sietősen húztak el a ház előtt. Blazsek a boltosok ügyességével feszitette le a kép kartonját. A festményt elrejtette, a keretbe pedig vörös drapériát szegezett. Még arra is vigyázott, hogy a zászló széleit feszesre húzza. Amikor elkészült, fél szemmel méricskélte az újsütetű képet. A félhomályban nem sokat mutatott. Mikor visszalopakodott, már csend volt. A képet a családi ágy fölé szögezte, régi helyére. Ami egyszer elvégeztetett, visz- szacsinálni nem lehet — ezt mondja majd a feleségének, és a fűszerbolt érdekeire hivatkozik. Az oroszok nem szeretik a boltosokat, de a lojális kereskedővel talán szóba állnak majd. Amikor megvirradt, s az első ukrán előőrsök felhúzott súly. zárás géppisztollyal zörgettek az ablakon, Blazsek már felöl­tözve várta őket. Szívélyesen kitárta ajtaját, amelyben két pufajkás katona állt, mögöttük sok-sok apró termetű ló, sze­kérsor. A képet ebben a pillanatban egy kötény takarta. Ünnepélyes és eltervezett leleplezésre gondolt a boltos; tervét végre is hajtotta. Árpikor lerántotta a keretről a kötényt, a kis fekete bajuszú ukrán egy darabig nézte a zászlódarabkát és a való- szinütlenül nagy képkeretet. Közel ment hozzá, az aranyrámát megkopogtatta. Hirtelen ötlet támadt benne, s mosolyogva énnyit mondott: — Harasó. — S már ment is az udvarra, sokáig kotorászott a szekérderékban és egy összehajtott vászonképpel tért vissza. „Az Olajfák hegyén” című kép volt. Kicsit gyűrött, kicsit ko­pott, füstös is; egy bombatalálatot kapott templom előtt vette fel, hogy az áthúzó tankok szét ne tapossák. A bajuszos pisz­tolyt rántott; Blazsek halálra rémült. Aztán a katona kivette a keretből a piros zászlócskát, gondosan összehajtotta, zsebre tette, és a pisztoly agyával komótosan, nevetgélve visszakala­pálta a képet fogó apró szögeket. Blazsek csak nézte a fáradt katonákat, azt sem tudta, hogy miért örülnek. Sejtelme sem volt róla, hogy ez a cserebere-közjáték vidí­totta fel őket. HAJDÚ GÁBOR A HELYSZÍNEN SZÖRNYETHALTAK Nyírmada és Baktalóránt- háza között Filep Ernő, 22 éves géplakatos ittasan ve­zette motorkerékpárját. Jár­művével áttért az úttest bal oldalára és nekiütközött egy fának. A motorkerékpár ve- zetője'és utasa. Filep Ernőné, 19 éves takarítónő a helyszí­nen szörnyethalt. ELTÖRT A SIN — KISIKLOTT A GYORSVONAT Spanyolországban Zaragoza és Barcelona között a hirtelen hőmérsékletváltozás követ­keztében eltört a sín és emiatt kisiklott egy gyorsvo­nat. 36 utas megsebesült, hár­man súlyos állapotban a kór­házba kerültek. KIUTASÍTOTTÁK A csehszlovák hatóságok kiutasították az országból Jürgen Grenz 29 éves nyugat­német állampolgárt. Grenz újságírónak adta ki magát, a csehszlovák állam érdekeit sértő tevékenységet folytatott és meghamisította lejárt tar­tózkodási engedélyét. MEG AKARTÁK ÖLNI AZ ELNÖKÖT Marcos, fülöp-szigeti elnök hivatala este bejelentette, hogy a belbiztonsági szervek tudomást szereztek egy össze­esküvésről, amelynek rész­vevői az általános választá­sok alkalmából meg akarták ölni Marcos elnököt. A beje­lentés szerint az összeesküvó'- ket egy „szomszédos ország­ban” képezték ki. NIXON KÓRHÁZBAN Nixon amerikai elnök felül­vizsgálatra bevonult a wa­shingtoni Bethesda-kórházba. jelentette be a Fehér Ház sajtótitkára. A szóvivő hozzá­tette, hogy csupán „rutinjel­legű vizsgálatról” van szó. A LEVEGŐBE REPÜLT ÉS PORIG ÉGETT Salzburgban óriási detoná­cióval a levegőbe repült, majd porig égett egy üzem. Az éjszakai műszak öt mun­kása életveszélyes, négy pe­dig súlyos sérülést szenvedett. Az évek során történt kisebb- nagyobb robbanásoknak már eddig is több halálos áldozata volt. Valamilyen speciális hadialapanyag robbant fel a már kitelepítésre ítélt, elavult gyárban. MEGKÁROSÍTOTTÁK A LAKOSSÁGOT Bóbis József, a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat technikusa Magyar- ' csanád községben 20 esetben vett fel helyszíni rajzok ké­szítéséért 220 Ft-ot. Babó And­rás szerelő pedig csak 80— 100 forintos borravalókért kötötte be a vizet a családi házakba. Csalás miatt bűn­vádi feljelentést tesznek elle­nük. ELFOGLALTÁK AZ ÉPÜLETET Baloldali tüntetők, többsé­gükben olasz fiatalok foglal­ták el Párizsban a Vatikán diplomáciai képviseletének, az apostoli nunciatúrának az épületét. A fiatalok az ellen tiltakoznak, hogy az olasz rendőrség Milánóban felfor­gató tevékenység vádjával több társukat őrizetbe vett. FÜRDÉS KÖZBEN MEGHALT Kispesten, fürdés közben meghalt Haas Károly, 11 éves iskolái tanuló. Halálát az okozta, hogy a fürdőszoba — a gázbojler elégtelen égése miatt — szénmonoxiddal telí­tődött. A felelősség megálla­pítására a vizsgálat megin­dulj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom