Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-05 / 57. szám
¥ ■ 1 M M lorom a fejem Tővé tettem a várost. Marmon kanna sehol, műanyag- tartályt is csak egyet találtam. de biztonság kedvéért felhívtam az AKÖV csoport- vezetőjét: — Halló! önök szállítják házhoz a fűtőolajat? — Igen. Ha van eserekan- Dájuk. húszlitercnkénl hat forintért visszük ki. — De olyan tartályokat nem lehet kapni! — Tudjuk, kérem. Mi is csak a minisztérium közreműködésével kaptunk a Szovjetunióból. Szükség esetén más tartályba is áttölt.iiik. Vegyen nyugodtan műanyag- kannát. — Az van, de... — Nem baj, ma is csak két megrendelésünk volt, természetesen kiszállítjuk. És elhozták, bár gyengéden figyelmeztettek Is. — Mit képzelnek? Nem vagyok én arra berendezkedve, hogy itt töltögessem maguknak az olajat egyik kannából a másikba! — méltatlankodott az AKÖV dolgozója, de azért kibandukolt a ház előtt veszteglő teherautóhoz egy tölcsérért és hozzálátott a nagy művelethez. Mielőtt befejezte, ismét megszólalt: — Gondolják el, ha minden megrendelőnél ezt kellene csinálni, soha sem tudnám elvégezni a munkámat. Nekem erre nincs időm... És különben sincs megfizetve. Vagy vesznek ugyanilyen kannát — mutatott a zöld színű fémtartályra —, vagy nem jövök ide többet! Töröm a fejem: mit tegyek? Én is kérjem a minisztérium segítségét? Vagy emlékeztessem az AKÖV-öt a sajtóban is megjelent nyilatkozatra, amely szerint a házhoz szállított olajat bármibe (!) készséggel á*V^Uik? Félek, az utóbbi kockázatos lenne. A végén talán még el sem fogadják tőlem a megrendelést. la—p .fi- a Összeköttetés a nagyvilággal Motoron, kerékpáron fut a táviratkézbesítő, viszi az élet legsürgősebb, legizgalmasabb üzeneteit. Minden feladó ugyanazon tarifa szerint fizetett, minden címzett azonos papírt kap. De az egyik házban boldogság, a másikban gyász marad az átvétel után. „Gratulálunk, nagy fiad született.” „Azonnal gyere, apád haldoklik!” Négy-négy sző, de az egyik a kezdet, másik a vég. A távírda íorgatagábau — Mennyi táviratszöveg marad meg J fejükben? — Eg)' sem. — Esetleg egy élmény kapcsán később előbukik gondolatainkban' egy érdekesebb mondat. — Csak egy pillanat marad a tragédiák, va’gy örömhírek érzékelésére. Jön a következő távirat, s elmossa az előző hatását. A miskolci posta távírdájában dolgozó nők havonta 25— 35 ezer táviratot továbbítanak, s ők veszik át a 12 ezer Miskolcra érkező üzenetet is. Nem lehet csodálkozni tehát, hogy egyedi esetekre nem emlékeznek. Csúcsforgalom névnapokon A postáskisasszony feljegyzi a táviratozó telefonszámát, majd visszahívja a bejelentett állomást. Gyakorlott 0jVilágjáró szakemberek mesélik Díszcserje a Bella-Centretben Október közepén ötnapos nemzetközi vásár kezdődött Koppenhága kiállítási csarnokában, a Bella-Centretben, amelyen — első ízben — három diósgyőri kábelgép és négy diósgyőri szakember is képviselte hazánkat. A vásár nemcsak jól végződött a diósgyőriek számára (egyik világhírű gépüket a helyszínen megvásárolták a nyugatnémetek), hanem számos élményt is adott. Ezek egyike a három részből álló kiállítási csarnok középső helyiségéhez fűződik. A terem légkondicionált levegője, s a pompásabbnál pompása bb dísznövények a külföldiek kedvenc pihenő- és< találkozóhelyévé tették a kis télikertet. Farkas István, a Diósgyőri Gépgyár villanyszerelője és Szeghő István, a gépgyár másik képviselője azonban olyankor is szívesen tartózkodtak itt, amikor rajtuk kívül más nem élvezte az üde, friss levegőt. Sőt — noha egyikük sem vonzódik különösképpen a botanikához — ilyenkor elmélyült érdeklődéssel tanulmányoztak egy bizonyos díszcserjét. Egy-egy óvatlan pillanatban még szakítottak is apró, terméséből s boldog mosollyal vágták zsebre. Rajtuk kívül talán senki más nem tudta, hogy a díszcserje termése — kitűnő zamatú paprika. S bizonyára azt sem, hogy mi magyarok nemcsak paprikakedvelők és -exportálók vagyunk. hanem — élelmesek is... (nyikes) Az LKM-ről az MM-ben A „Minőség és Megbízhatóság” — az MM — című mű- szaki-gazdasagi lap ez évi 4. száma a napokban hagyta el a nyomdát. A KGM Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetének kiadványa síkra száll — immár harmadik éve — az ipari termékek jobb minőségéért, egyszersmind információt is ad a különböző gyártmányok iránti keresletről. Mostani száma a hűtőgép néhány típusáról, az Európai Minőségellenőrzési Szervezet munkájáról, a műszaki ellenőrzés történőiéről tartalmaz a többi közt cikket. Jelentőségének megfelelően a reklámozás minőségével is nagy terjedelemben foglalkozik a lap, ismertetve több helytelen, illetve helyes hirdetésszöveget. rajzos reklámot. A cikkből kiderül, hogy egyes vállalatoknál a reklámozás még gyerekcipőben jár, többnél azonban jól crtenek már a termékeik figyelmet felkeltő propagálásához. Miskolci vonatkozású — az LKM elektroacélműve vízproblémáinak tervezői megoldásáról írt — cikk is olvasható a lapban. T. I. jakkal írja a szöveget. Fontos a pontosság, mert időnyereséget jelent. A telex-kezelők azonnal továbbítják az üzenetet. A kisebb helységekkel nincs telex-összeköttetésük-.: ezeknek telefonon olvassák be a szöveget. Egy „normál” napon egymást váltva húsz nő dolgozik a távírdában, reggel fél 7-től este 10-ig. Az éjszakai szolgálatot az intet központosok látják el. Nekik jut a legtöbb halálhír. Csúcsforgalomban már sokkal nagyobb „erőbevetésre” van szükség, tízzel többen továbbítják a népszerű nevek — Ilona, Mária, Erzsébet — viselőinek küldött jókívánságokat. Belgium jelentkezik A távírda legkisebb méretű lelexgépe köti össze a várost a nagyvilággal. A kis gép 16 országgal tartja a kapcsolatot: a szocialista országokkal, az NSZK-val, Ausztriával, Luxemburggal, Svájccal. Moszkvába például öt perc alatt megérkezik egy miskolci távirat. A kezelőnők az idegen szövegre figyelve, vakon kopogtatnak a gépen. Szabó Zsuzsi kilenc számot tárcsáz. Néhány másodperc múlva Belgium jelentkezik a pontos idővel, Miskolc adására várva. ERDÉLYI ILDIKÓ \, — A szén A miskolci vágóhídon a levágott sertésekről lekaparják a felesleges zsír- és hájréteget. A képünkön látható sertések, ha szó szerint nem is „futószalagon”, de sínen gördülnek át a feldolgozóba. és a mechanizmus Az új gazdaságirányítási rendszer eddigi tapasztalatait, eredményeit vitatva, olykor elhangzik: a széntermelés visszaszorítása a reform egyik téves intézkedése volt. A miskolciak például panaszolják, hogy nincs elég szén. A kettő azonban egymástól független. Ha a szénnel bajok is vannak, nem lehet a reformmal magyarázni. Azt sem mondhatjuk, hogy rosszul határoztuk volna meg szénhidrogén-programunkat. Hiszen az energiahordozók strukturális megváltozása világjelenség, s a kőolaj és földgáz térhódítása — a szén rovására — hazánkban is tovább nőtt. Az energiahordozók között a szénhidrogének aránya már az elmúlt évben 39.4 százalék volt, ez évben pedig eléri a 12 százalékot. A szénigények azonban ennek ellenére is növekedtek. A Borsodi Szénbányák Vállalat emiatt a harmadik negyedévben 30 ezer tonna szénnel tartozott. A kereslet nö- \ ekedése arra utal. hogy sokszor a korábbi szénhidrogén- folvasztók növelik felhasználásukat, nem pedig új felhasználók jelentkezéséről van szó. A mostani szénhiánynak azonban ez csak egyik és kisebb oka. A nagyobb: a belkereskedelem rosszul mérte fel az igényeket és — túlzott óvatosságból — a szükségesnél kevesebb fűtőanyagot tárolt télire. A nagyobb mennyiségű szén tárolása ugyanis növelte volna a forgóeszköz-lekötés arányát, azaz a kamatterhet. Tulajdonképpen ezért nem gosdoskodtak az iparvállalatok sem megfelelő széntartalékról. Ráadásul a brikett-imoort zavarai is felborították a belkereskedelem számításait. Mindennek a reformhoz csak annyi köze van, hogy a szénhidrogén-program végrehajtása és az új mechanizmus feladatainak megvalósítása egyidőben megy végbe. Az más kérdés. hogy a reform egyes rendeletéi — mint például a készletezési szabályozók — a szenet forgalomba hozó vállalatokra is kötelezők. Ezért azonban nem a reformra kell „neheztelni ", hiszen a szabályozók éppen a helyes gazdálkodásra ösztönöznek. De azt már nem kellene tétlenül nézniük az illetékeseknek. hogy a belkereskedelem kizárólag a maga hsfsznát tartja szem előtt, s rom látja el megfelelően a fogyasztókat Ny. I. Kérdezzen! Az illetékes válaszol Nagy Attila olvasónk (Miskolc m. kér., Palota utca 42. szám alatti lakos) kérdezi: „Mikor kezdik meg a Hámor fölötti út átépítését és mikor bontják le a szanálásra ítélt Palota utcai házakat?” Érdeklődésünkre Varga József, a KPM Közúti Igazgatóság főmérnöke elmondotta, hogy a miskolc—hollóstető— egri út Hámor-alsó fölött húzódó szakaszának átépítését 1 ű70 január végén kezdik meg. Az építési tervet december 15-ig készíti el az UVATERV. Az út mellett húzódó alsóhámori Palota utca páros oldalán levő házakat — a 4-estől a 30. számig — szükségességi sorrendben bontják le. A lakások kisajátítása, ilA sokat emlegetett vállalat Az ingatlankezelő portáján A vicclapok, panaszrovatok állandó szereplője az ingatlan- kezelő vállalat. Nyilván sok igazság van ebben. Késnek a/ iparotok és a lakó joggal türelmetlen, ha a redőny vagy vízvezeték kijavítására napokat, heteket kell várni. letve az új lakások kiutalása már megkezdődött. A 20—22 —24—26 szám alatti házakat a támfal csúszása miatt élet- veszélyessé nyilvánították. Megtörtént a 14—16—18 számú házak kisajátítása is. Helyettük a tulajdonosok már megkapták az új lakásokat. Az út az átépítés során 7,5 méter széles lesz és — a Ku- rucz utcai buszmegállótól a boltíves átjáró előtti kanyarig — támfal nélküli, szabad- rézsüs kiképzéssel készül. Az alatta sorakozó többi házat még nem nyilvánították veszélyessé, de ha november folyamán ezeknek az állapota is romlana, tulajdonosaik a Mester utcai sávházban kapnak helyet. Ellenkező esetben a Győri kapui lakótelepen, február közepéig valameny- nyien megkapják új lakásaikat. Kevesebb szó esik a nyilvánosság előtt arról, hogy milyen sokrétű munkája van a vállalatnak, s milyen gondok nehezítik e feladatok ellátását. Nézzünk körül egyszer, az ingatlankezelő portáján, és hallgassuk meg a sokat — és nem mindig megalapozatlanul — elmarasztalt dolgozók véleményéi. Légrády Géza igazgatási osztályvezető elöljáróban néhány számadatot idéz. — 1418 épületnek viseli gondját a Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalat. A 18 ezer lakás karbantartására és felújítására 46.5 millió .forintot fordítunk évente. — Miért késik sokszor a javítás? — 1050 dolgozót alkalmazunk. ezek közül azonban csak alig ötszáz a szakmunkás. Munkánk jellegéből adódóan építőipari vállalatnak minősülünk, s mégsem tudunk konkurrálni társcégeinkkel: a MIK-nél ugyanis nincs munkásszálló, lagyszü- r.et, s ami a legfontosabb: a bérezésben is jóval elmarad tunk. Ehhez hozzájárul az a közismert tény is, hogy a jelenlegi lakbérek a lakásfenntartási költségeket sem fedezik, s az állami dotációval kiegészített összegből sem futja mindenre. — Milyen munkát köteles elvégezni a vállalat? — A bérlők alaptalan panaszokkal is elárasztják a vállalatot. Jellemző, hogy ez évben 4500. a ténynek meg nem felelő, alaptalan bejelentés érkezett. Ügy látszik, sokan elfelejtik, hogy a bérbeadó, jelen esetben a MIK. csak azt a munkát köteles elvégezni, amely a la.cás rendeltetésszerű használhatóságának biztosítására történik. Nag3ron sok bérlő vár tőlünk olyan javítási és szerelési munkálatokat, amelyeket — a rendelet szerint — saját költségén kell elvégeztetnie. Vállalatunk igyekszik eleget lenni a lakók kérésének. Például, amennyire a keretünk > engedi, azokba a Szentpéleri kapui és Zamenhof utcai lakásokba, amelyekben a hall és a konyha fűtését közvetlenül az átadáskor niég nem lehetett biztosítani, gázfűtés bevezetését tervezzük. Nemrég pedig egy lakó kérte, bogy rakassuk át cserépkályháját. Ezt a vállalat nem köteles elvégezni, de mérlegeltük a család szociális körülményeit, és mivel ötgyermekes családról van szó, soron kívül vállaltuk a munkát. SZÁNTÓ ISTVÁN Jubileumi díszközgyűlés Holnap ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Miskolci Vas- és Fémipari Ktsz. Ebből az alkalomból a szövetkezet délután fél négykor a selyemréti építőipari munkásszálló kultúrtermében jubileumi díszközgyűlést tart. Megemlékeznek az elmúlt két évtized eseményeiről, s megjutalmazzák a ktsz legjobb dolgozóit, alapító tagjait. Munkások javaslatai A baleseti \ eszélyforráso megszüntetése az üzemei-: fontos feladata. Több üzemben kialakult az a gyakorlat hogy nemcsak a műszaki vezetők. hanem a fizikai dol gozók nagy része is javasla'ot tesz a veszélyek megszüntetésére. A „D: v.nber 1"' Drótművekben példáu1 számos jó elképzelés érkezeit a vállalat vezetőségéhez és n s zakszervezeti H zottsásokhoa ebben a kérdésben. \
