Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-27 / 75. szám

a miskolciaké a szó Kalandos Kgy-egy menetrendváltozás al­kalmával a napilapok közük — valószínűleg a MAV-tól kapott információk alapján —: a válto­zásokat úgy hajtják végre, hogy az az utazóközönség széles tö­megeinek megfeleljen. Megyénk­ben zömében nem így történt. Ismertetem saját tapasztalatomat. Özdról elindul egy vonat 14.30 órakor. Miskolcra érkezése előtt 1 perccel elindítják a sátoralja­újhelyi vonatot, hogy netalán valaki is fel tudjon rá szállni? A következő vonat körülbelül egy óra múlva indul, de ami­korra Sátoraljaújhelybe érkezik, már 15 perce elment a Hegyköz fe’é közlekedő kis vonat. Várha­tnak éjfélig a következőre. *5 kalandos utazásom során meggyőződtem arról, hogy ami­kor Szerencsről kifutott vona­tunk, Mád felől érkezett egy sze­mélyvonat. Gondolom, arról is lett volna utas Sátoraljaújhelybe. utazás De soroljam csak tovább. Utazá­somat hétfőn folytattam. A vo­nat 18.16 órakor indult, ni csak Szerencsig közlekedett, .»-cg kell említenem, hogy vagy 200 utas szállt le a vonatról, akiknek sem­mi szándékuk nem volt ezen az állomáson tartózkodni. Közel másfél órás várakozás követke­zett. Miskolcra érkezésemkor kö­zölték, hogy özdra negyedórá­val korábban elment a vonat. (20.48 órakor.) Vajon miért? Most két és fél órát kellett várni, vi­szont ez a vonat csak Bánrévéig ment. így az éjszakát kénytelen voltam ott tölteni. Kérdezem az illet ékesektől, ha már 20.48 óra után nem indíta­nak vonatot Miskolcról özdra, akkor legalább a csatlakozó vo­natokat várják be, hogy azokról .át tudjanak szállni az utasok. Ügy, mint hosszú éveken át. Iván László Telefont szeretnénk A Bacsó Béla utca 2, 5, 7, 9. számú társasházak hatvan tulajdonosa közül sokan kér­tük a telefon bevezetését. Saj­nos, hiába. A közelben nyil­vános telefonállomás nincs, így baleset, tűz. gázömlés, elemi károk esetén csak késve tudjuk értesíteni az illetéke­seket. Arra kérnénk választ megépült, a kábelakna körül­belül 80 méterre van, az épü­letekben a csövezés elkészült. Szívesen segítünk a postának társadalmi munkában, csak­hogy mielőbb fel lehessen szerelni a telefonokat. Kőfalusi Emil Bacsó Béla u. 9. + A Béke téren látható ez a kókadt szemétgyűjtő. Izgatot­tan várjuk, mikor esik le. (Agatha felv.) Pardon! a Postaigazgatóságtól, hogy mikor számíthatunk a telefo­nok beszerelésére. Egyben kérjük, küldjenek ki szakem­bert megállapítani, milyen műszaki feltétel szükséges még, hiszen a kábelcsatorna November 12-én a Déli Hírlapban szemembe ötlött az utolsó oldalon levő kép, „Meddig várjak még?" alá­írással. Nem azért, mert jó a témája, vagy aranyos a kiskutya, hanem azért, mert egy ' kis mulasztást követett el a lap. Elsősorban szótla­nul elmentek egy műszaki November 17-én „A mis­kolciaké a szó” című rovat­ba . egy városi dolgozó pana­szát közük „Kálvária — iivegbetét ügyben” címmel. A cikk alapján megállapod­tunk a Miskolci' Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattal, hogy a mai naptól kezdve a vállalat 212-es számú, Ady Endre utcai boltjában és a 902-es számú, a Kliián-déli lakótelepen levő áruházban a város dolgozói a coca-colás üvegeket — háromforintos betétárban — visszaválthat­ják. Az átvevő boltoktól gyár­egységünk átveszi a begyűj­tött üvegeket, melyeket to­vábbítunk a Coca-Colát pa­lackozó társgyáregységfink- höz, a Magyar Likőripari Vállalat Kőbányai Likőr­gyárához. Benke Lajos, a Magyar Likőripari Vállalat 27. sz. egységének igazgatója (hazai!!) újdonság mellett. Pedig illett volna a kép alá néhány sorban megjegyezni, hogy a csepeli Motorkerék­párgyárban lekerültek már a szalagról a régebbi típusú Pannónia motorkerékpár fel­újított változatának első da­rabjai. Ezeknél az az új­donság, hogy a berúgókar, a sebességváltókar, a porlasztó és a benzincsap a .jobb, olr. Műemlék torta 5 forintért Az elkövetkezendő mú­zeumi hónapok keretében ajánljuk kedves műgyűjtő ol­vasóinknak, hogy a Katowice presszóban jutányos áron pá­ratlan sütőipari régiségeket lehet kapni. Kellő tapasztala­tom lévén, még egy jótmács- csal is szolgálhatok ebben az ügyben: ha netán a pincérnél mondjuk rumostortának álcá­zott, partra vetett szivacs időkora után érdeklődnénk, várható, hogy szerényen el­hallgatja korának legalább a másfelét és megjegyzi, hogy a hűtőpulttól ilyen ropogósán száraz. És még valamit: ha esetleg ráfanyalodunk mi, műgyűjtők érre a ritka mű­kincsre, előzőleg jó lesz, ha kivisszük a tortát a hűvös, párás levegőre. Ez nagyon jót tesz neki. Akkor talán még meg is lehet enni. (sz) dalra került, ennek megfe­lelően a lábfék a bal oldal­ra. A gyártmányfejlesztési osztályon bizonyára a válto­zatosságra törekedtek, ezért lett ilyen. (Avagy máskor a kép negatívját jó, ha meg­fordítják !) Egy egyetemista * (Észrevételét köszönjük, ta­nácsát megszívleljük./ A szerk.) Örömet szereztek Dj cipészrészleget nyitnak A cipész ktsz műhelyeiben 230 ezer pár lábbelit javíta­nak évente. Megrendelésre 3500 pár alkalmi és ortopéd cipőt, csizmát készítenek a méretes szalonban. Ügy ter­vezik, hogy a? év végén, vagy legkésőbb januárban a Jó­zsef Attila utcán és a Szent- péteri kapui lakótelepen nyit­nak új javítórészleget. Műanyagevők Nemrég tudományos kö­rökben még úgy vélték, hogy a legigénytelenebb mikroba sem elégszik meg egy pvc- ből álló „ebéddel”. Dr. Guy Booth és kutató- csoportja, a London melletti teddingtoni állami fizikai la­boratórium szénkohászati osz­tályának munkatársai, most felszámolták ezt a tudomá­nyos tévhitet. Nem keve­sebb, mint négy különböző mikroorganizmust találtak, amely plasztikkal táplálko­zik. Az egyiknek hossza csu­pán egy ezredmiUiméter; ez a baktérium két évvel ez­előtt az egyik birminghami kórházban bukkant fel, ahol a szemműtétnél veszélyes szerepet játszott: hat páciens fertőzés következtében el­vesztette egyik szemét. Három másik plasztikfaló baktérium típust is felfedez­tek, de ezeket eddig még nem tudták azonosítani. Fel­tehető azonban, hogy még más fajták is vannak, ame­lyek úgy támadják meg a pvc-t, mint a rozsda a va­sat. Azt az alkatrészt falják fel, amely a műanyagnak a rugalmasságát kölcsönzi. Ezt az alkatrészt szénné alakít­ják át, s ettől meghíznak. Romantika Éva nagyon kíváncsi volt és megkérdezte ba­rátnőjétől: — Voltaképpen ho­gyan ismerkedtél meg a második férjeddel? — Nagyon romanti­kus történet. Az outójó- val elütötte az első fér­jemet. GLÓBUS A Haynsworth-ügy V annak helyzetek, ame­lyekben a formális vagy annak tartott dön­tések váratlanul komoly tar­talommal telnek meg. Ponto­san ez történt a Capitóliu- mon, az amerikai törvényho­zás épületében, amikor a sze­nátus 55:45 arányban elve­tette Clement Haynsworth je­lölését az Egyesült Államok legfelső bíróságába. Látszatra nem történt más. mint, hogy egy nem elsőrendű fontosságú, bár nem jelen­téktelen kérdésben a tör­vényhozás felsőháza leszavaz­ta az elnököt. Ez előfordul az amerikai gyakorlatban. Es mégis: a szavazás eredménye nemcsak az USA-ban. hanem világszerte a súlyos következ­tetéseket levonó kommentá­rok egész seregét váltotta ki. Méghozzá joggal. A látszat ezúttal is csal. Az amerikai alkotmány ugyan beleszólást enged a kongresz- szusnak a legfelső bíróság tagjainak jóváhagyásába, csakhogy a kongresszus ides­tova négy évtizede nem élt ezzel a jogával, és formális szavazással beérve, a főbírák kiválasztásában szabad kezet' engedett a mindenkori elnök­nek. Márpedig az Egyesült Álla­mokban — és nemcsak ott — nemcsak írott jog van, hanem szokásjog is, amely az esetek többségében egyenértékű a cikkelyekbe szedett törvé­nyekkel. Az a tény, hogy a szenátus 1930-ban utasitott vissza utoljára főbírára vo­natkozó elnöki jelölést, nem is csaknem bizonyossá, hanem praktice bizonyossá tette, hogy Nixon elnök kandidá­tusa simán a legfelső bíróság tagjg lesz. Nem így történt, és ebben az esetben a tíz szavazatkü­lönbség rendkívül nagynak • tekinthető. Annál is inkább, mert még Scott szenátor, a szenátus republikánus párt­csoportjának vezetője is a sa­ját pártjából kikerült elnök jelöltje ellen szavazott. Mi­ért? V izsgálódásunk leglogi- kusabb alanya termé­szetesen a visszautasí­tott jelölt személyé. A leg­felső bíróság a közelmúlt szá­mos megrázkódtatása (War- ren-jelentés stb.) ellenére még mindig az ország legte­kintélyesebb testületé, és tag­jainak valóban feddhetetle­neknek kell lennlök. A nepo­tizmus, a korrupció, a zűr­zavaros magánélet, amely a szenátusban még jobbára bo­csánatos bűnnek számít, a fő­bírák személyét illetően két­ségtelenül kizáró ok. Márpe­dig Haynsworth múltja nem bizonyult makulátlannak. A szenátus jogi bizottsága meg­vizsgálta, honnan szerezte a jelölt egymillió dolláros ma- gánvagyonát és meglehetősen rövid idő alatt furcsa dolgok­ra bukkant. Amikor például Clement Haynsworth másod­fokon foglalkozott a Bruns­wick Corporation nevű mo­nopólium ügyével, az eljárás­sal egyidőben fantasztikusan olcsón megvette a cég ezer darab részvényét. A tárgyalá­son az immár részvénytulaj­donos bíró érdekes módon a Brunswick javára döntött... Az elutasítás egyik oka te­hát kétségtelenül a jelölt ké­tes közéleti tisztasága. A má­sik ok Haynsworht politikai magatartása. A most 56 éves bíró a fajüldözés egyik fel­legvárában, Dél-Karolinában működött, a színes bőrűek mozgalmának halálos ellen­ségeként Ott küzdött a pol­gárjogok ellen, ahol tudott, ott döntött a szakszervezetek ellen, ahol csak módja volt rá. Nixon éppen azért akarta bejuttatni a legfelső bíróság­ba, hogy 1. növelje a konzer­vatív szárnyat ebben a rend­kívül fontos testületben, és 2. ezúton is meghálálja a Dél nagyágyúinak, Thurmond szenátornak és a többieknek, amiért a választási kampány során mellette korteskedtek. A szenátus többségének azonban éppen ezért nem fe­lelt meg Haynsworth. persze nem erkölcsi, hanem taktikai okokból. Mindenkinek, aki egy ilyen jelöltet támogat, tudnia kell, hogy kockára teszi államában a színes bő­rűek nemegyszer jelentős blokkjának szavazatait. V égül a harmadik, de leg­lényegesebb ok: Nixon jelenlegi helyzete. Ha Vietnam nem tépázta volna meg máris ennyire az elnök hazai és nemzetközi tekinté­lyét, a szenátus az említett két ok ellenére óvakodott volna ujjat húzni a végre­hajtó hatalom vezetőjével. HARMAT ENDRE A hét elején nagy sürgés­forgás fogadta a BÁÉV kép­viselőit a határmenti Pányok községben. Az alsózsolcai házépítő kombinát előre­gyártó üzemének négy szo­cialista brigádja vett egy te- leviziót az iskola részére. A brigádvezetők nevét is érde­mes az újságban megörökí­teni, hiszen megyénkben ez az első ilyen irányú kezdemé­nyezés, hogy kis létszámú munkaközösség komoly ösz- szeget fordított e nemes cél­ra. Burnovszki Mihályné, Bodnár Gyula, Éliás Győző és Zámpori Zoltán szocialista brigádjai vásárolták a készü­léket. Nagyon hálásán kö­szönjük! Almás! Tibor 37-312 Ez a száma annak a tele­fonnak, amely állandóan fog­lalt. Tulajdonosa a gázmüvek. Bosszantó dolog, hogy félna­pokat kell ülni a telefon mel­lett, ha valami hibát akarunk bejelenteni vagy reklamálni. Ugyanis ezen a számon tudja csak kervcsolni a központ a mellékállomásokat. Az a gon­dolat is felmerül, hogy talán éppen azért javasolják a pa­nasztevőknek, hogy hívják a 37-312-t, mert úgyis tudják, hogy azzal a számmal eleve lehetetlen kapcsolatba jutni? Egy bosszankodó háziasz- szony, V. Istvánná, Győri kapu Fogóvszer: a kakaó Svédországban öt éven át állatokon végzett kísérletek­kel megállapították, hogy a kakaó megakadályozza a fog­szuvasodást. Ezt a meglepő hatást a kakaóban, teában és más növényekben levő kate- kin nevű cserzőanyag váltja ki. A fogszuvasodás kifejlő­dését a vanília is gátolja. A csokoládé hatása más, mert sok cukrot tartalmaz. • Marion József Zöldingeseh 6. Meghiúsul Kranz, a Gestapo-főnök, , m .... , , reggel nyolckor felkereste U varos kiürítésé Kórodit, a részeges nyilas­parancsnokot. Számon kérte tőle, hogy hol volt előző este; mindenütt keresték, s nem ta­lálták. A „macskajajos” gnóm bevallotta, hogy a bordély­házban tartózkodott. — Nem tudja fékezni a bikaságát? Kórodi hebegve hazudta, hogy nyomára bukkant valami gyanús dolognak, ezért járt a nyilvánosházban. A gestapós tudomására hozta, hogy a város kiürítése este megkezdődik. — Senkinek sincs pardon! Megértette?... A menetosz­lopok a főutcán alakulnak meg... Gépfegyvereseink a Weid- lich-ház negyedik emeletén és a Három Rózsa sarokerkélyén helyezkednek el. Két nehézgéppuska a falemplom tornyában! A nyilasvezér magához rendelte az ideges polgármestert, a levente-század és a nenzetőrök parancsnokát. Sietett velük közölni Kranz parancsát, mert várta a madame-t. Az pontosan 11-kor meg is érkezett. Némi kertelés után Kórodi előhozakodott kívánságával: — Sürgősen szükségem van egy írásra, mégpedig oroszul! Érti? Egy barátomnak ígértem... Írja csak! Címzés nincs! „Erdélyből hajszoltak a fasiszták. Feleségemtől, fiamtól el-' szakadtam. Vagyontalan fakitermelő alkalmazott vagyok. Se­gítsenek, hogy családomat visszakaojam. Az az orosz lány írja ezt nekem, akit Debrecenben elbúitattam, amikor a ná­cik visszajöttek. Segítsenek!” ... És most legyen szíves, olvassa el magyarul. Ügy. rendben van! A madame arca az írásbeli munka után nyugodt maradt. — A szöveg meglehetősen bárgyú — gondolta. — Biztos, hogv saját magának íratta. Ostoba dcfíog ez. Az Abwehr meg­bízásai azért mások voltak. A gnóm most őszintén kifakadt: „A maga kezében vagyok! De ne feledje, nem riadok vissza semmitől!” Ugyanebben az időben Szabó Lajos, a leventék őrmestere, perlaki Eckensberger századostól kapott parancsot. Már ak­kor tisztában volt a teendőivel. A leventék megbízhatatlan részének valóban el kell indulniok két főhadnagy vezetésével. De ő négy szakasszal és hátvédként két nemzetőr századdal visszamarad a rendfenntartásra, a fiatalok egybefogására. Felsorakoztatta az első szakaszt. Két leventét kiállított a sorból. A többit elindította a Bodósorra. A temetőnél meg­álltak, s a fiúknak megmagyarázta a kiürítést. Néggyel külön beszélt, akik rögtön elindultak. A többit hazaküldte. Aztán visszament a laktanyába, kerékpárra ült és felke­reste Antal Ferencet. Találkozásuk után Antal szintén ke­rékpáron Öhuta irányába hajtott, s a kis falu szélén felke­reste Ogarjev ezredes, szovjet parancsnok egyik hadnagyát. Tájékoztatta a kiüritésről. Ügy érkezett vissza, mint aki jól végezte, s főként megint nagy szerencsével a dolgát. Megnyugtatta Szabót, de hang­súlyozta: „Most már nyitott kártyákkal kell játszanunk!” A városban elütötte a hatot a minoriták templomának to­ronyórája. S alig mült el néhány perc, Hejőcsaba irányából szovjet repülőgépek tűntek fel. Az elsők mintha Diósgyőr felé távoztak volna. A többi a város felett keringett. Apró robba­nások szaggatták meg a csendet. A német légelháritó ágyúk a ködben nem találták el egyiket sem. Hétig tartott a küzde­lem, aztán a légiriadót lefújták. Nem sokkal később azonban ismét jött egv reoülőraj. Bombák estek a Három Rózsa kör­nyékére. A Weidb>h-ház homlokzatát géppuskasorozat érte... Így ment ez éiféljg. — Megmenekülünk volna? — néztek össze a meggyötört miskolciak. És ottmaradtak az óvóhelyeken. (Következik: Négy-öt magyar összehajolj Megírtuk — intézkedtek

Next

/
Oldalképek
Tartalom