Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)

1969-11-21 / 70. szám

Alapítólevél Í811-ből A fekete művészet Miskolcon A Levéltár őrá a korabeli dokumentumot: „... kihirdet- i.etett Felséges Urunknak ónön dicsőneve aláírása alatt 1811. évi június hó 21-én kelt kegyelmes privilegiális azon levele, amely szerint Szigethy JVlihály könyvnyomtatónak Vnegengedtetett, hogy könyv­nyomtató* műhelyét Nagyvá­radról Miskolczra tehesse ál­tal .. Szegéllyel örökség Évszázadokat késett hát Gutenberg János „fekete mű­vészetének” meghonosodása városunkban, hiszen 1470-ben Mátyás király tudós kancel­lárjának jóvoltából már mű­ködött a budai könyvnyomda. Sárguló okiratokon van fel­jegyezve az is, hogy nyom­dánk ősében egy szedőt és egy nyomtatót foglalkoztat­tak. „papírfelhasználata pedig 25 bála volt”. Csaknem másfél évszázad statisztikája festhetne tarka képet a miskolci betűszedés történetéről, amelynek histó­riájában olyan „nyomtatványt •csináló szatócsokról” is hírt: kapunk, akik parókakészítést vállaltak nyomdaműhelyük­ben. Húsz évvel ezelőtt — pon­tsabban: 1949. december 29- én — került sor a nyomdák államosítására. A Borsodi Nyomda szegényes örökség birtokosa lett. Mindössze .tégy szedőgéppel „startolt”, s bér híresen jó szakemberek­kel rendelkezett, valamelyest 'is megfelelő helyiséget csak itta idő múltán sikerült talál­nia a Széchenyi utca 103. szám alatt. 200 millió újságot nyomtatlak ki ott. 900 tonna papír Két éve sincs, hogy az új széteháztaa költözött a nyom­da. Tágas, világos termeiben a régi nyomdászmesterek ok­tatják a nagyszámú tanuló­gárdát. S bár gépeik egy ré­szét korszerűbbekkel cserél­ték fel, / maradt még jó né­hány Matuzsálem-korú. Min­dent egybevetve, mégiscsak hatalmas fejlődést hozott a két esztendő; nyomdánk ka­pacitása megkétszereződött. Ugyanakkor megsokszorozó­dott a megye nyomtatvány- igénye is, ezért csak nagy ne­hezen tud megbirkózni a ren­delésekkel. — Jellemző példa: 400-ról 900 tonnára nőtt az évi papír­felhasználásunk — érzékelteti a „forgalmat” Szemes István igazgató. A jövőben még nagyobb igénnyel számolnak. Ezért döntött úgy a nyomdavezetés, hogy a negyedik ötéves terv­ben saját erőből, 20 millió fo­rintos beruházással teljes egé­szében modernizálják a gép­parkot. Gyorsjáratú gépeket állítanak be. s lehetővé teszik a fototechnikai módszerekkel való nyomtatás szélesebb körű alkalmazását. 20 év kiadványaiból Az államosítás 20. évfordu­lóját emlékezetesen akarják megünnepelni nyomdászaink. Az eltelt húsz esztendő rep­rezentatív kiadványaiból ki­állítást rendeznek, s az üzem munkahelyeit bemutató szí­nes fotókkal díszített naptárt készítenek ez alkalomból. S hogy a „fekete művészet” mai mesterei még jobb han­gulatban ünnepeljenek, gon­doskodik róla az a boríték- halom, amelyet a törzsgárda tagjai között osztanak ki ezen a napon. Bélelve persze 150 ezer forintokkal... RADVANY! ÉVA Autós emléktúra Már megérkeztek az első «evezések a Magyar Autó- taiub miskolci szervezetéhez a november 30-i felszabadu­lási autóversenyre. A kiírás szerint a miskolci autósok emléktárájának részvevőit Morális krónika i£j KERES EMIL önálló előadóestjére ma este 6 óra­kor kerül sor a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ színháztermében. Örvendetes, hogy a Radnóti-műsorra min­den jegy elkelt. □ AZ ÁLLAM EN VA­GYOK című vidám zenés já- sék szórakoztatja ma este a Miskolci Nemzeti Színház premierközönségét. Gáspár Margit, Patachich Iván és Er- dődy János zenés színművé­vel Miskolc közönsége ma este 7 órakor találkozik elö­0 AZ IFJÚ ZENEBARÁ- tOK VILÁGNAPJA alkal­mából hangverseny lesz ma este a Bartók-teremben. A Liszt Ferenc Zeneművészeti ‘Főiskola énektanárképző szá­lkának miskolci tagozata vo- •nóseenefeari számokat mutat the. vasárnap délelőtt 9 órakor indítják útnak a Béke téri templom elől. A versenyzők két kategóriában <850 köb- centiméter alatt és felett) egyformán 41 kilométeres távot tesznek meg a Béke tér—Lillafüred—Hollóstető— Bükkszentkereszt—Bükk- szentlászló—Kilián-dél útvo­nalon. Az emléktúra a Ki­lián lakótelepen ügyességi próbával fejeződik be. Szerződés gyakorlati képzésre A II. számú Ipán Szak- középiskola és a Sajóbábo- nyi Vegyiművek között meg­állapodás jött létre: a mű­szerész tanulók gyakorlati képzéséhez hetenként két alkalommal segítséget nyúj­tanak. A gyár és az iskola .veze­tősége a minap szerződésben is rögzítette elképzeléseit. Eszerint a gyár még az isko­lai év befejezése előtt a szakközépiskolások közül vá­lasztja ki műszerész utánpót­lását. Hasonló szerződést írt * alá az iskolával a Finom­mechanikai Vállalat és a Borsodi Ércelőkészítőmű is. ★ Űj hírlapárusító pavilonnal gyarapcMoti o. belváros. A Miskolci Postaigazgatóságnak a Szemere utcai autóbuszmegállóban felállított újságárus pavilonjában már árusítanak. A* új létesítmény 65 ezer forintba került. (Ágotha Tibor felvétele) Nő a mérlegen — ez a lát­vány általában mosolyt fa­kaszt. Gyakori témája a ka­rikaturistáknak is a vonalai­ra — hiába — vigyázó, s a mérleg nyelvét rettegve fi­gyelő hölgy. Most az egyszer hagyjuk el a mceolyt, olyan mérlegelés­ről lesz szó ugyanis, melynek indítéka komoly. Az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­latnál mérték meg a pénztá­rosnők súlyát: valóban kiló­kat „farag” le róluk az ünne­pek előtti csúcsforgalom? Nos, a mérlegelés eredménye iga­zolta a pénztárosnők pana­szát. Volt közöttük, aki ta­valy karácsony előtt 2—3 ki­lót is fogyott. Aki valamelyest is ismeri a sebesen zakatoló gépek mö­gött ülő emberek munkáját,' nem is csodálkozik ezen. Hi­szen villanásnyi idő alatt kell ellenőrizni a cikk árát, a gép működését, a végösszeget, s ezenkívül a pénztárosnő sza­bad bal keze még ki is üríti a kosarat, mire elkészül az összeadás. Néhány dekás, vagy legfeljebb kilós tételek­ről van szó, de a sok kicsi egy műszak alatt tonnákra rúg. És még nem is említet­tük azt az óriási felelősséget, ami rájuk hárul. Semmi túl­zás nincs abban az állítás­ban, hogy a pénztárosok gyenge munkája egyenlő a leltárhiánnyal. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnál az emléke­zetes mérlegelés óta sokat tettek a pénztárosnők mun­kájának megkönnyítésére. Részletekre bontották a kasz- sza körüli munkát, az egyik dolgozó „tételezi” a megvá­sárolt árut, a másik átveszi a pénzt, a harmadik csomagol. Emelték a pénztárosok fize­tését is. Mindezek ellenére, mind­máig nem irigyelt, nem von­zó szakma a pénztárosé. Ezt mutatja az is, hogy gyakran cserélődik a gárda, csak a legjobbak, a legkitartóbbak maradnak hosszú évekig ezen a fontos poszton. Pedig a fluktuációt nemcsak a boltok sínylik meg, hanem a vá­sárlók is. A törzsvendég már azt is tudja, melyik kassza előtt kell sorba állnia, hogy gyorsabban szabaduljon. Az idő pénz; érdemesek az anyagi és erkölcsi megbecsü­lésre azok, akik ügyességük­kel, szorgalmukkal megköny- nyítik számunkra a vásárlást. BÉKÉS DEZSŐ Tanácskozás az SZMT-ben na ingatlunkexelő munkájáról A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat több mint 18 ezer la­kásnak viseli gondját. A la­kók közül sokan elégedetle­nek a munkájukkal, főleg azt panaszolják, hogy elhúzódik a javítások ideje, s gyakran a minőség is kifogásolható. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége mai ülésén az IKV tevékenységé­vel foglalkozott, megvitatta, hogyan lehetne elejét venni a panaszoknak. Mint a legtöbb miskolci vállalat, az ingatlankezelő is munkaerőhiánnyal küzd. Ezért foglalkoznak azzal a gondolattal, -hogy- nyugdíjas szakmunkásokat alkalmaz­nak. Az idős mesterek elvé­gezhetnék a sürgős vízveze­ték-szerelési munkákat, or­vosolnák a kisebb hibákat. Ily módon természetesen csuS enyhítenék, de nem oldanák meg a szakmunkáshiányt, ezért kívánatos csökkenteni a fluktuációt is. Az ingatlan- . kezelőnél valamivel alacso­nyabb a szakmunkások bére mint például az építőipar: vállalatoknál. A lehetőségek, erősen korlátozottak, de min­denképpen kívánatos, hogy javuljon az arány, s ne kíván­kozzanak el a vállalattól a legjobb erők. A létszámbőví. tésen kívül, további gépesí­téssel is növelhetik kapacitá­sukat; persze ez sem elhatá rozás kérdése, az anyagiakon múlik. Végül szó esett a tanácsko­záson arról is, hogy a válla­latnak nagy szüksége lenne egy új telephelyre, a szétszórt részlegek munkáját ugyanis nagyon nehéz megszervezni Öregek a napköziben Épül a szociális otthon A »Ky-fotelokban üldögélő öregek közül néhányan még emlékeznek a szűkös és el­hanyagolt, a régi szegényhá­zaktól nem sokban különbö­ző, Béke téri ingyenkonyhá­ra. A Kölcsey utcai öregek napközi otthonában tágas, tiszta ebédlő, társalgó, köny­vek, rádió, televízió várja azt a hatvan egyedülálló idős embert, aki délelőtt 9 órától este ötig itt tölti napjait. Vannak köztük „megrög­zött” römizők, mások pámá­Társasházat építek Miután meghalt Ro­ckefeller nagybátyám, s hagyatékában volt oly kedves, hogy meg­emlékezzék egy jelen­tős összeg erejéig ró­lam is, elhatároztam, hogy részt veszek egy társasház-épitési akció­ban. Az akció szerve­zője egy szimpatikus, élete derekán járó kar- társ, elvette tőlem a pénzt, s közölte vélem, hogy a társasház két éven belül felépül, s benne egy kétszoba- összkomfort majdan a saját tulajdonomat ké­pezi. 1969. november 1.: A pénzt átadom, az elis­mervényt elteszem, a családomat megnyug­tatom. s irigyeimre fü­tyülök. 1970. február 8.: A pénz, amit átadtam, a szimpatikus kartárs szerint elegendőnek bi­zonyult akkor, amikor átadtam, de azóta nem várt és előre nem lát­ható kiadások merül­tek fel. Adjak tizenöt- ezer-kétszázhúsz forint és negyven fillért. Negyven fillérem már nem volt. Azt mondta a szimpatikus kartárs, nem baj, ezt az össze­gei előlegezi nekem. Megköszöntem szíves­ségét. 1970. november 1.: Jubilálok. A szimpa­tikus kartárs is jubi­lált, s ezért kért öt­ezer forintot. Külön­ben a tervező nem tud jubileumi pénzt fizet­ni, s ha az nem jubi­lál, nem tervez jól. A pénzt átadtam, otthon a feleségemet megver­tem, mit idegesít ál­landóan, hogy legalább a helyet mutassam meg, ahol a társasház épül. Majd megmuta­tom, ha nekem is meg­mutatják. 1971. március 10.: Megmutatták. Szép te­lek. A város szívében, teljesen közművesitve. Igaz, még nyolcemele­tes irodaház áll. rajta, de a szimpatikus kar- társ szerint ez a jó, mert ha lebontják, ak­kor az irodaház eltű­nik, s a közművesítés megmarad. De ehhez még kell nyolcezer-ti­zennyolc forint hatvan fillér. Nem volt nálam csak nyolcezer. Nem baj, mondta szimpati­kus kartárs, bízik ben­nem. megelőlegezi ezt az összeget is. így most már 19 forinttal jövök majd neki. Meg­köszöntem. 1971 december 9.: A feleségem azt meré­szelte mondani, hogy teljesen hülye vagyok. Huszonöt évi házasság után ilyet mondani. Csak'tudnám, hogy mi­ért? Többen röhögnek rajtam. Az irigységtől van ez, mert én tár­sasházat építek. 1972. március 7.: A szimpatikus kartársat nem találom. Állítólag szanatóriumban van. Állítólag egy és fél év­re küldték a szanató­riumba, valami nagy baja lehetett. 1972. március 8.: Nemzetközi nönav. Bot­rányt csapott a felesé­gem, mert se pénz, se kartárs, se társasház. Az irodaház még áll! Érthetetlenek ezek a nők. Mert nőnap van, bontsam le az irodahá­zat? 1973. július 2.: Gyám­ság alá helyeztek. Pe­dig a szimpatikus kar­társ felkefesett, mond­ván, hogy jó magavi­seletéért előbb kien­gedték a szanatórium­ból, s adjak neki tíz­ezer forintot, s aztán megy minden, mint a karikacsapás. De nem tudok adni. Akkor ad­jam meg a tizenkilenc forintját. Mondom, hogy gyámság alatt va­gyok. Erre azt mondta, hogy jogérvényemei vesztettem, mert aki gyámság alatt van, az bolond, s bolond ne építsen társashózat. Miiven igaza van?! 1975. augusztusa: Kértem a feleségemtől két forintot, hogy tár­sasházat építsek. Arany szíve van. Kettőötve- net adott, hogy nagyot építsek.. .Hujujujf! GYURKÓ GÉZA kát, szőrmedarabokbol sző­nyegeket varrnak. Persze, az igazi nagy öröm, a nagy ese­mény az, amikor látogatók, patronáló fiatalok jönnek az otthonba. A város két, idős, magá­nyos embereknek épített nap­közi otthonában száztizen- hatan kapnak kétszeri étke­zést. A József Attila utcai konyhán negyven, arra rá­szoruló embernek készül na­ponta ingyen ebéd. Havi 350 forintos szociális segélyt 440 idős embernek juttat a városi tanács, éven­te egyszer pedig mindnyájan tüzelővásárlási segélyt kap­nak. Ebben az évben 2 mil­lió 600 ezer forintot, a tava­idnál félmillióval többet köl­tenek szociális célokra. A magukra maradt, jöve­delem nélküli vagy alacsony nyugdíjú emberek évtizedes gondját oldja meg a jövő év- második felében a Szentpé- teri kapuban megnyíló szo­ciális otthon. A 474 férőhe­lyes,' 3 emeletes épület több mint 29 millió forintba ke­rül. Az otthon lakóit egy- kétágyas szobákban helyezik el, társalgókat, könyvtárat rendeznek be nekik. A vá­rosban pillanatnyilag 137 idős ember — beutalóval a kezében — várja a nyitást. Tervezik azt is, hogy a na­gyobb nyugdíjjal rendelke­zőknek garzonlakásos házat építenek, ahol közös szolgál­tatások és önálló, saját ren­delkezésű lakások várják az idős embereket. P, t r Pénztárosnők a mérlegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom