Déli Hírlap, 1969. november (1. évfolyam, 54-77. szám)
1969-11-20 / 69. szám
\ a miskolciaké a szó .Hírhedt” utca Hazánk második városa Miskolc. Második iparát, lakosságát tekintve. De a tisz- 'aságával baj van. Sok városban jártam már, olyanok- ü*n is, amelyek idegenforgalmi szempontból fontosak. A tisztaság, ha nem is 100, de 99 százalékos mindegyik lvelyen. Szeméttároló minden narmadik utca sarkán található. Nálunk minden sarkon van. Igaz, hogy üres. Ugyanakkor a járda tele napraforgó- és egyéb hulladékkal, például a főutcán. Ez Miskolc szíve. De nézzük meg a Vörösmarty utcát is. Igaz, ■agy éve építettek itt egy hatalmas bérházat. Hadd éljek egy Ady-idézettel: „Az egész táj vad fájdalom”. A környék kért kocsmája vonzza íz italkedvelőket, a verekedőket. Az utca nem mondható csendesnek nappal sem. holott egy iskola és az első tierülerti tanács is itt működik. Éjjel pedig egyáltalán nem biztonságos végigmenni a Vörösmarty utcán. Kérdem, • ilyen hírnevet érdemel hazánk egyik legnagyobb írója? Ugye, nem! Sürgősen változtatni kell ezen az „elfelejtett” tényen. Elvégre idegenforgalmunk rohamléptekkel halad. Tóth Marianna Vili. oszt. ált. i»k tanuló Szamuely T. u. 11. $ Városunkat „szépítő csendélet" a Baross Gábor utca 37, szám előtt — 1969. november 18-án, délelőtt 10 órakor. Csaknem térdig ér a szennyvíz! A Szentpéteri kapu 78. számú tízemeletes épület valamennyi pincehelyiségében hónapok óta csaknem térdig ér a szennyvíz. Azóta szakemberekből álló bizottságok több alkalommal is megtekintették az itteni helyzetet, vizsgálgatták a vízbetörés okát, tisztították a szennyvíz-aknát; szivattyúztak — ennek ellenére a vízállás magassága növekedett. Esernyőt hol reparálnak? Külföldi gyártmányú férfi esernyőm egyik tartóbordája eltörött. Közel két hónapja járom a várost, de nem találok egyetlen szolgáltató vagy javító részleget, ahol megjaHol szórakozzunk? Még mindig nem lesz teljes mértékben biztosított a miskolci fiatalok szórakozási lehetősége. Igaz ugyan, hogy az úttörőház mellett épül az ifjúsági ház, ahol majd a fiatalok klubokban és szakkörökben tölthetik el hasznosan a szabad idejüket. De emellett célszerű lenne, ha a KISZ és a Vendéglátó- ipari Vállalat a belvárosban is létesítene a fiataloknak egy szórakozóhelyiséget, ahol hetenként több alkalommal táncod hatnának. Az új Centrum Áruház elkészülése után felszabadul sok üzlethelyiség, valamelyikben nem lehetne létrehozni egy ifjúsági szórakozóhelyet? Városi Zoltán (A felszabaduló üzlethelyiségek helyén létrehozandó épületek rendeltetéséről — tudomásunk szerint — már határoztak. Javaslatát azonban — a város erejéhez mérten — helyénvalónak tartjuk. Bizonyára lesZnek később ifjúsági szórakozóhe- 'yek. A szerk.j vítanák. A környéken egyedül • a Miskolci Bőröndös Ktsz vállalta el feltételesen, de másnap visszaadták azzal, hogy nincs alkatrészük a külföldi esernyőkhöz. Kérdésemre, hogy hol tudnám megjavíttatni, azt a választ kaptam: Debrecehben vagy Budapesten, vagy dobjam el. Tekintve, hogy egy új ernyő. elég drága, sajnálom eldob-. ni. Ha tudnának valakit, aki elvállalná, nagyon kérem, szíveskedjenek közölni. Áz időjárás esős, s ezzel a rossz ernyővel kint vagyok a vízből. Kőszeghy Gábor, ni, Kandó Kálmán u. 14. (A KlOSZ-tól kapott értesülésünk szerint, egyetlen esernyőjavitó kisiparos van városunkban. Kedves Olvasónk, próbálja meg. hátha elvállalja a javítást. Címe: Maflák János, Szeles utca 32.) A szennyvíztől penészed nek a falak, az egész lépcsőház levegője bűzös, egészség télén. Különösen elviselhe tetlen a földszinti lakások levegője. A pincehelyiségek' ben ideiglenesen elhelyezett bútorfélék és egyéb tárgyak tönkrementek. A pincékben tárolni, télire elraktározni, a ruhaszárító helyiséget igénybe venni a fenti okok miatt nem lehet. Igen örülnénk, ha a kivitelező vállalat sürgősen hozzálátna a hiányosságok felszámolásához, és véglegesen megszüntetné a szennyvíz betörését. Másfél évvel be költözésünk után végre sze rethénk a pincehelyiségeket rendeltetésüknek megfelelően használni. A 78. számú épület lakót, 15 aláírás Gumidominó.,.? Csodálattal adózóin a I minő eszpresszó felszolgáló- nőinek, akik hallatlan nyu «alommal és türelemmel viseltetnek a helyiséget estén ként elárasztó részeg, garáz- da emberekkel szemben Gondolom, hogy „angol hidegvérük” már a szakmához hozzátartozik. De helyénvalónak tartanám, hogy „olasz temperamentummal” intézkedjenek, ha a részeg emberek a békésen szórakozó vendégekkel kötekedni kezdenek. Berkes! Győző Felsőzsolca A129 éves kié A budapesti Lánchidat 1849. november 30-án avatták fel. Hazánkban a Lánchíd ütötte az első rést a nemesi kiváltságokon. A hídon átkelők kivétel nélkül tartoztak hídvá- mot fizetni, s ez volt Magyar- országon az első lépés a közteherviselés felé. Ezért küzdöttek a nemesek körömszakadtáig a Lánchíd felépítése ellen. Gróf Cziráky Antal, országbíró, az országgyűlésen egyenesen Magyarország végső romlásának nevezte, ha csorba esik a nemesség adómentességén. Csaknem tíz évig tartó huzavona és munka után elkészült, s higgadt szép vonalaival egyik ékessége volt fővárosunknak. A visszavonuló német csapatok 1944—45 telén a többi budapesti híddal együtt a Lánchidat is felrobbantották. Húsz éve, 1949. november 20-án eredeti szépségében újra átadták a forgalomnak. Hallani tanulnak a gyerekek A Szentpéteri kapui kórházban működő audiológiai állomáson öt év alatt ezer hallásfogyatékoe gyereket fedeztek fel. Mivel az országban egyetlen, túlzsúfolt intézet foglalkozik a csökkent hallásúak oktatásával, szükségessé vált, hogy, Miskolcon is nyissanak egy ilyen iskolát. A Palóczy utcai általános iskolában több mirjt ötvenezer forint költséggel laboratóriumot szereltek fel, húszezer forintért pedig speciális, erősítőkkel ellátott padokat készíttettek. Ebben az évben tíz gyerekkel foglalkoznak az előkészítő osztályban, és úgy tervezik, hogy jövő év elején óvodát nyitnak a halláscsökkent gyerekek részére. tőrbe a CIÁ Che Guevarát? Lassan születik a gyorsjavító A városban sürgetik, a KISZÖV-ben tudják, hogy milyen nagy szükség lenne gyorsjavító szolgáltatásra, főként épületkarbantartó részlegre. Hónapok óta tárgyalnak róla, de tovább még nem jutottak, mint hogy rögzítették elképzeléseiket. Számításaik szerint 15—20 nyugdíjas szakemberrel, valamelyik ktsz-ük égisze alatt megvalósítható lenne a program. Ám vállalkozó ktsz eddig még nem akadt, és valószínű, hogy eljön a tavasz is, mikorra megszületik a gyorsjavító. 9. Meggyilkolják a foglyot Néhány napon belül a hírszerző szolgálat felderítői Che Guevara nyomára bukkannak. Október 8-án, vasárnap a reggel kánikulai napot ígért. Hajnalban az egység „A” csoportja összetűzésre számítva elindul egy keskeny vízmosás mentén, ahonnan előző éjszaka gyanús mozgásokat jeleztek. Shelton emberei azzal, hogy bekerítik a folyó völgyét, elzárnak minden kivezető utat. Néhány perccel dél előtt könnyű fegyvertűz fogadja őket. Che Guevara sohasem tudott leszokni a gyűlölt jenkikkel szembeni harcmodorról. Mindig a szemtől szembeni harcot kereste az Egyesült Államok katonái mellett legjobban gyűlölt és Shelton által kiképzett indián antigerillákkal. Che megsebesül és elesik. Majd nekilendül a vízmosásnak, futás közben leír egy félkört, hogy kikerüljön a háta mege'^i csapdából, s a magaslat felé tör. Az üldözők fiatal kapitánya, Guy Prado éppen ide állította a Huanca törzsőrmester által vezetett fegyveres egységet. Amikor Guevara csoportja rájuk ront, a fedezékből egytől egyig mindet leterítik. — Che és emberei úgy harcoltak Huanca fedezéke ellen, mint a tűzvész — mesélte el később Shelton — Huanca i s megsérült, amikor meglátta saját veszteségét, de tartotta az állást. Megakadályozta, hogy a csoport egyetlen embere is fedezékbe vonulhasson. Che több sebből vérzett, de egyik sem volt halálos. A hivatalos vélemény az volt és a CIA is azt akarta, hogy életben maradjon. De a bolíviaiaknak már volt egy kellemetlen emléke; a Debray-per, amikor a világ mintegy száz újságja adott tudósítást a bangkoki „gerillák”-ról. Barrientosnak és tábornokainak semmi különös érdeme nem volt Che elfogatásában. éppen ezért nem is akartak egy újabb kellemetlen perbe bonyolódni. Miután a bolíviai büntető törvénykönyv nem tartalmaz halálbüntetést, a bolíviai legfőbb parancsnokság dilemma elé került: vagy most azonnal megölik Che Guevarát vagy pedig soha! A bolíviai főparancsnok, Alfredo Óvandó személyes parancsára másnap lőtték agyon Che Guevarát. A gyilkos sortűz a gerilla- ellenes erők győzelmét politikai gyilkossággá változtatta. Nem is követte győzelmi nyilatkozat A „Special Operation Group” is minden harsonaszó nélkül hagyta el Bolíviát. Az egyetlen hivatalos bejelentés, ami elhangzott, az Bawdier és Aller tábornokok előléptetése volt. A bolíviai kormány sohasem ismerte el „Pappy” Shelton és csoportja közreműködését. La Paz egyetlen szűkszavú mondattal jelentette be a Che Guevara halálát eredményező hosszú üldözés végét: „Az Amerikai Egyesült Államok megelégedett azzal, hogy bennünket néhány erőtlen szállítmánnyal kisegítsen.” (Vege) (Andrew Salnt-Georges-aalc a Pari« Match IMS. április M-l számában megjelent írása. Franciából (ordította: Kovát* György4 GLÓBUS Egy aszta! Helsinkiben A világsajtót bejárta egy első pillantásra bizony unalmasnak tűnő fénykép. Többé-kevésbé közönséges asztalt ábrázolt a felvétel, két oldalán egy-egy széksorral. Hogy miért került ez a kép számos világlap első oldalára? Azért, mert az asztal egyik oldalán szovjet, a másik oldalán pedig amerikai delegáció ül: Az egyik oldalon Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhelyettes, a másik oldalon pedig a veterán amerikai diplomata, Gerold C. Smith vezetésével. Az asztal a finn fővárosban van. Amiről beszélnek körülötte, az emberiség húsába vág: a stratégiai fegyverkezés korlátozása lesz a téma. A tegnap megkezdődött megbeszélések előzetes visszhangja is óriási volt Nézzünk két francia polgári lapot. „A helsinki-1 szovjet—amerikai tárgyalások új fejezetet nyitnak a kelet—nyugati kapcsolatok történetében.” (Combat.) Ez így alighanem túlzott derűlátás. A magunk részéről inkább úgy fogalmaznánk: az a fényképen látható asztal közelebb hozhatja a kelet—nyugati kapcsolatok új fejezetét. A másik francia polgári lappal, a Figaróval már szó szerint egyetérthetünk: „A szovjet diplomácia ragyogó műveleteket hajtott pépre. Három hónapon belül két fronton is az utóbbi évek legfontosabb diplomáciai tárgyalásait folytatja. A Kínával való tárgyalás mellett, most a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytat párbeszédet Washingtonnal, és az is lehetséges, hogy már a jövő év nyarán a szovjet diplomácia sikerei az európai biztonsági konferenciával is bővülnek.” E zek fényében már kezd érdekes lenni az a finn fővárosban lefényképezett asztal. Miről van szó? ... Kezdetben vala az „elrettentés”-. John Foster Dulles küíügyminisztersége idején, a hidegháború csúcspontján, Washington hivatalosan így fogalmazta meg külpolitikája lényegét — akkor még persze, o nukleáris monopólium birtokában. Aztán ez a monopólium szertefoszlott a változó erőviszonyok világában. Elkészült a szovjet atom-, majd hidrogénbomba, és az amerikai fővárosban — immár tompítottabb hangon — nem elrettentésről, hanem „az elrettentés egyensúlyáról" kezdtek beszelni. Amikor pedig felröppentek az égre a szovjet szputnyikok, ennél is több történt: a rakétakorszak realitásai közepette a szovjet technika olyan alapot teremtett, amelynek el kellett gondolkoztatnia a? amerikai illetékeseket. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a szovjet fegyverzet korszerű ütőereje nélkül nem leheteti volna ahhoz a helsinki asztal hoz ültetni Mr. Smith delegációját! Bizonyos sok éves puhatolózások után az első komoly lépést Moszkva tette meg 1967 tavaszán Koszigin miniszterelnök levélben javasolta Johnson akkori elnöknek á stratégiai fegyverek korlátozásával kapcsolatos szuperhatalmi dialógust. Amerikai részről a válasz eleinte nem volt egyértelmű 1968, majd 1969 nyarán Andrej Gromiko külügyminiszter megismételte kormánya javaslatát a Legfelsőbb Tanács ülésén — és az új amerikai adminisztráció már nem is tudott, és a mai erőviszonyok ismeretében talán nem is akart, kitérni a tárgyalások elől. Senki sem számíthat afféle zsúrhangulatra a helsinki asztal körül. Nem jóslás, hanem bizonyosság, hogy hosszú és nehéz munkáról van szó. Washington a közelmúltban két sok milliárd dolláros rakétarendszert hozott létre, a Sentinelt, maid a Safeguard-ot. Smith máris bejelentette, hogy kormánya mindkét szisztémát „védelminek” minősíti, ezek korlátozásáról pedig nem lehet szó. Szemjonov ugyanakkor leszögezte: a mindenkori ag- resszomak a nukleáris korszakban nukleáris vissZacsa- pással kell számolnia, a „Vé- delmi” rakétarendszerek te-; hát az esetleges támadás döntő fontosságú kellékei. A z első konfliktus tehát máris adott. Nem lehet vitás, hogy a közvélemény Szbmjdhovnak áo igazat, hogy a világ valamennyi stratégiai fegyverfajta korlátozását kívánja. Két alapvető okból. 1. A stratégiai fegyverek a legpusztí fóbbak, és 2. egyben a legköltségesebbek. A hosszabb távú tét tehát nem kevesebb, mint a civilizáció jövője és . az. hogy a stratégiai fegyverekre szánt irdatlan összegeket az éhesek táplálására a betegek gyógyítására (ordítsák. HARMAT ENDRE Ékszerészek bánata Mesterséges drágakövek A drágakő-szakemberek egyre nagyobb aggodalommal néznek a néhány éven belül bekövetkező idő elé, amikor a vegyileg előállított drágakövek megjelennek a piacon. E „retorta drágakövek” semmiben sem különböznek a valódiaktól, csupán abban, hogy sokkal olcsóbbak. Egyelőre főleg az Egyesült Államokban készülnek mesterségesen előállított drágakövek, például vörös rubintok, aipelyek a szakértők szerint teljesen megegyeznek az űn. „sziámi minőséggel”. Egy nyugatnémet csiszolóüzemben ilyen „retorta rúbintok” kerültek valódiak közé, s csak a leggondosabb vizsgálatok után lehetett a kétfélét különválasztani. De ehhez olyan finom műszerek kellenek, amelyekkel még a legnagyobb ékszerkereskedők sem rendelkeznek. Hollandiában előállítanak egy követ, amely csiszolás után pontosan olyan lesz, mint a gyémánt, keménysége azonban a valódiénak csak fele. De hát ki törődik a kó keménységével, ha ékszere akar vásárolni — sóhajtanak az ékszerészek. Mesterséges gyémántot készítenek a Szovjetunióban Is, nemcsak — mint eddig — kisebb darabokat ipari célokra, hanem ékszerbe illő pompás, nagy köveket is. Áruk lényegesen kisebb a valódi gyémánt áránál. A betörő felesége Maga négyszer tört be ugyanabba az áruházba — mondja a bíró a vádlottnak. — Mit lopott? — Egyetlenegy ruhát a feleségemnek, de háromszor kicseréltette.
