Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-17 / 41. szám

Chopin Mozaikműsor Az utóbbi időben (még ak­kor is, ha esetenként a szín­vonal kívánni valót hagyott maga után) csak dicsérni le­hetett a hétköznap műsorösz- szeállítását. Merhetjük re­mélni, hogy ez nem véletlen, de tervszerű, és a műsor­összeállítás immár elodázha­tatlan struktúraváltozásának kísérletét jelenti? Kezdetben volt a rádió, mindenki örült neki, és állan­dóan hallgatta. Nem is a mű- • sor, de a távhallás ténye nyű­gözte a fülhallgató, majd a készülék mellé az embereket. Aztán kezdték megszokni ezt is, kritizálgatták, majd elkez­dődött a válogatás. A rádió­műsorban megjelentek a be­jelölések: csak erre és erre vagyok kíváncsi. És most ugyanezt folytathatnám a TV- ről is. Kritizálunk, szidjuk a műsort — és egyelőre mégis végigüljük a készülék mellett az estéket. Pedig ideje lenne már felszabadulni a TV-rab- ságból, már csak azért is, hogy ismét érték legyen szá­munkra a TV, várakozással tekintsünk egy-egy számunk­ra érdekes műsor elé. De mindez lehetetlen a fő időt megfekvő, egész estét betöltő egyetlen műsorok mellett Minden este a jobb szórako­zás reményében bekapcsoljuk a készüléket, és aztán vá­runk, várunk; futunk a rápa­zarolt idő után: már csak azért is végig akarjuk nézni az adást, hogy tudjuk, mit kezd­tünk el nézni. De ha több este mozaikműsort kapunk, akkor már eleve megvan a műsorválogatás lehetősége. Hogy csak az utóbbi három estét vegyük: komoly zene, Kék fény, és sikerdarabok is­métlése (kedd); Déry-köszön- tő, novellairodalom gyöngy­szemei, Tom Jones, és egy kultúrtörténeti összeállítás (szerda); titkos jelzés fejtés, lakáshelyzet vita. kém krimi, Bergendi együttes (csütörtök). Kevés az az ember, akinek mindez egyszerre tetszik. Pe­dig a maga nemében majd mindegyik sikeres műsor volt. De így van ez jól. Lassan rá­kényszerülünk a válogatásra, és felszabadul egy csomó időnk, — esetleg ismét az ol­vasásra, szórakozásra, vagy éppen a zavarmentes pihe­nésre. K. L. Vissza a prófétáié jelleghez Százhúsz éve, 1849. október 17-én halt meg Federico Cho­pin, a nagy lengyel zeneszerző és zongoraművész. Pályáját csodagyerekként kezdte. 1830- ban Párizsban telepedett le. Hamarosan az előkelő szalo­nok, a legkiválóbb írók és művészek baráti körének ün- nepeltje lett. Chopin teljesen újfajta zon­gorastílust honosított meg, könnyed és szabad, dinamikai ellentétekkel rendelkező, a zongorahang minden lehető­ségét kihasználó technikát. A lengyel népzene számos fordulatát polonézeibe és ma- zurkáiba iktatta, miáltal a ro­mantikus népies muzsika egyik fő megindítójává vált. Művészete rendkívül sokol­dalú, skálája a leggyöngé- debb hangoktól a himnikus emelkedettségig terjed. A leg­nagyobb zenei karakterizálók egyike máig is. Valamennyi általa művelt műfajban új, utóbb mintává vált eredeti formatípust alko­tott. Szóló-zongorára írott művei és két zongoraversenye a legnépszerűbbek. Elhanya­golt tüdőbajában 39 éves ko­rában halt meg. „Az emberiségnek nemcsak a bölcsője ringott folyók kö­zött (Mezopotámia), hanem ■kultúrájának a legősibb gócai is folyók, vagy tengerek men­tén alakultak ki.” Ez a mon­dat vezet bennünket — némi­leg meghatározva a gyűjte­mény célját is — a vízügyi igazgatóság sárospataki sza­kaszmérnökségének „múzeu­mába”. Az idézőjel csak a hi­vatalos szervek kedvéért téte­tett ki, mert ahhoz ugye, hogy egy gyűjtemény múzeum rangra emeltessék, szükséges egy s más, ami Patakon még nincs. A legfontosabbal azin- : ban már rendelkeznek a Bod­rog mellékén. (Ezt az illeté­kes hatóságok is tapasztalni fogják, ha felfedezik a gyűj­teményt.) Ez pedig a gazdag írásos, és tárgyi emlékeken kívül a „muzeológusok” ala­pos szakmai felkészültsége és ügyszeretete. emberiség őskorától eleveníti fel a víz szerepét, hasznát a ■termelés és a társadalom fej­lődésében — azok a hazai emlékek kerülnek előtérbe, amelyekre nem kis nemzeti büszkeséggel gondolhatunk. A reformkor nagymérvű íolyarhszabályozási munkála­tairól van sző. Széchenyi és Vásárhelyi Pál tevékenységet idézi'térkép, terv, vázlat, s a reformpolitikus, valamint a tehetséges magyar piérnök levelezésének fennmaradt darabjai. De itt látjuk a vízi mérnökök egykori mű- $zere;4 s bételstótéft .nyerher- t'ünk — a foh amsZabályoz 's teremtette új néposztály —a kubikosok életébe is. A százéves átnézeti térkép Aztán megjelentek a Wort­hington szivattyúk, pusztított az 1888-as árvíz (azóta sem volt magasabb a vízszint) és látjuk egy tárlóban a Tanács- köztársaság idejének precíz kertöntözési tervét.... Hely hiányában nem idé­zem a vendégkönyv dicsérő, elismerő bejegyzéseit. Tény, hogy a közönség erkölcsi tá­mogatására mindig számíthat a gyűjtemény. De ennél talán több szükséges! (Gyarmati) Több mint jámbor szándék A gyűjteményt — bár sehol nem jegyzik még hivatalosai^ — már nagyon sokan megte­kintették. Aki a pataki nagy- könyvtárba belép, az értesül a vízügyiek büszkeségéről. Szentimrey Mihály könyvtá­ros még át is kíséri az érdek­lődőket mert a gyűjtemény neki is legalább annyira szív­ügye, mint Tausz József fő­mérnöknek, akiben megfo­gant a „múzeumalapítás” gondolata. Az ötletet a mos- ' tani szakaszmérnökségre ma­radt Bodrogközi Tiszaszabá- lyozó Társulat irattára adta, s a nagykönyvtárban található dokumentumok. Az udvaron található ha­lászkunyhó; varsa, bogrács, csónak és a vízi ember életé­nek még jó néhány tartozéka nem sejtet többet jámbor szándéknál. Az épületbe lép­ve azonban meggyőződhetünk róla, hogy ennél jóval többről van szó. A kitűnő kronológiai áttekintés után — amely az A Bodrogköz 171 ezer ka- tasztrális holdnyi területének több mint a felét tó és mocsár borította. Az itt élő emberek halász, pákás^ élete, az össze­gyűjtött sok tárgyi emiék — ha a szakemberek előtt nem is ismeretlen — a látogatók­nak sok hasznos ismeretet, él­ményt jelent. Ámbár még a bennfentések közül sem sokan dicsekedhetnek ■ azzal, hogy látták a Tisza több mint száz­éves átnézeti térképét „erede­tétül a Dunáig”, melyen a Vásárhelyi által javasolt 114 átvágás van feltüntetve, s bi­zonyára sokak szivét meg­dobogtatja a Magyar Tudós Társaság levélpapírjára heve­nyészett néhány sor, amely 1846. április 8-án éjjel azt tu­datja. hogy a zseniális mér­nök váratlanul elhalálozott..A szomorú körözvényt nem ki­sebb emberek írták alá. mint: Széchenyi István, Vörösmarty, Teleki és Bártfay László, És megjegyezhet itt még egy dá­tumot a látogató: 1846. aug. 27-én Tiszadobnál (ott ma emléktábla hirdeti ezt) meg­kezdődött egy polgárosuló or­szág legnagyobb vállalkozása: a vízszabályozás. Mint már hírül adtuk, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság városunkat tisztelte meg azzal, hogy vándorgyű­lését Miskolcon rendezi meg. A 3 napig tartó eseménysoro­zat bevezető programja ko­szorúzással kezdődik. Dél­után 17 órakor a Földes Fe­renc Gimnáziumban dr. Kab- debó Lóránt, az irodalomtu­dományok kandidátusa Day- ka Gáborra emlékezik, a költő születésének 200. évfor­dulója alkalmából. Ugyaneb­ben az időben megkoszorúz­zák a város szülöttének szob­rát. — Ha beszélhetek színészi hitvallásomról, akkor úgy fo­galmazhatnám meg, hogy a napjainkban sajnos, eléggé meglevő elemberlelenedéssel szemben a színésznek valami emberit kell mutatnia. Meg kell teremteni, pontosabban: vissza kell adni a színháznak a prófétáig jelleget. Valahogy így kezdte a be­szélgetést a Vörös és fekete szünetében Pirat abbé, azaz Upor Péter, a miskolci szín­ház Jászai-díjas új' tagja. A Stendhal remekművéből ké­szült színműben méltán fel­tűnést keltett művész most sokkal jelentősebb alakításra készül." A Riadó című, hatal­mas, szinte monológnak szá­mító dráma főszerepét ala­kítja a színház stúdióelőadá­sán. Egy SS-tiszt félelmetes önvallomása, hátborzongató kitárulkozása a színmű témá­ja,' ezt kell megjelenítenie. — Ügy érzem, az lesz a fel­adatom, hogy hitvallásomat most igyekezzem valóra vál­tani csak igazán — folytatja —; elvégre a színész minden szerepet önmagából épít, ezt a szerepet is önmagambái kell tehát kibányásznom. Mind­annyiunkban vannak rossz ösztönök, s a körülményektől és egyéni beállítottságtól függ, hogy azok a felszínre tör­nek-e. Hiszen — mint Miller mondja kedvenc drámámban, amelyben Quent szerepét ala­kítottam —, „bűnbeesés után vagyunk”. Valóban ett va­gyunk és bűnös ösztöneinket megtalálhatjuk önmagunkban valamennyien. Most jön az­után a feladat: úgy kell ábrá­zolni az elembertelenedést, hogy vele szemben mutassuk meg az emberit. — A művészi hitvallás után talán hallhatnánk valamit ed­íf: Upor Péter a színpadon digi pályájáról? Hiszen Mis­kolcon kevéssé ismerik még. — Mit mondhatok? A szín­ház nálam családi tradíció, hiszen nagybátyám, Upor Ti­bor több évtizedes sikeres színházi tevékenykedése után halt meg. Én magam gyer­mekkorom óta színpadra vágytam. A főiskolán egyszer azt mondták nekem: nézzek más pálya után. Nem tettem meg, maradtam, Először a Déryné Színházban játszot­tam két évig, ahol a Tartuffe Valér-jében debütáltam. Az­tán néhány év kiesés követ­kezett, nem is éltem idehaza, majd Szolnokra kerültem és 10 éven át ott játszottam. — Jelentősebb alakítások? — Nehéz erre felelni. Min­dig emlékezetes lesz számom­ra a már említett Quent sze­repe Miller Bűnbeesés után- jában. Tót figurája Örkény István darabjában, vagy Ed­gar a Lear királyból. De azt hiszem, egy színész éleiében nem mindig az a jelentős, amit ő tart annak, hanem amire a közönség is így emlé­kezik. (máté) A KÜTBA ESETT Schmidt András, epöli la­kos, ittas állapotban beleesett Tokodon egy 50 méter mély, használaton kívüli, száraz kútba. A tűzoltók mentették ki, súlyos állapotban az esz­tergomi kórházba szállították. A TISZÁBA ZUHANT A kompra akart felhajtant kukoricával megrakott pótko­csijával a Csongrád megyei Mindszent község határában egy vontató és a Tiszába zu­hant. Bolvári Sándor, a helyi tsz traktorosa zárt fülkében ült. Nem vesztette el lélek­jelenlétét, kitörte a fülke ab­lakát és a víz felszínére ke­rült. A honvédség a rako­mányt a kocsival együtt ki­emelte a vízből. A kár el­enyésző. OCSMANY LÁTVÁNY Az egyik brit képviselő ke­serűen panaszkodott, hogy a Piccadilly Circus, London szí­ve hippi nyomortanyává vál­tozott. Ocsmány egy látvány — így minősítette az Eros- szobor környékén szabadon táborozó angol, amerikai és a világ minden tájáról ide ér­kezett hippik seregét. NEMI HORMONOKKAL TÁPLÁLTÁK Egy olasz bíróság 18 gazdát ítélt el több hónapi börtön- büntetésre, mert a forgalom­ba hozott borjúikat az Estro­gen nevű nemi hormonokat tartalmazó táplálékkal etet­ték. Ez károkat okozhat azok férfiasságában, akik a borjú­húst jóízűen elfogyasztották. BEISMERTE Jugoszláviában letartóztat­ták Ivaf Peták 23 éves Zág­ráb környéki fiatalembert, akinél robbanóanyagot talál­tak. Peták beismerte, hogy tagja egy nyugat-németor­szági emigráns terrorista cso­portnak. Az lett volna a fel­adata, hogy robbantson fel egy. zágrábi létesítményt.. EGYMILLIÓ DOLLÁR HAMIS PÉNZ Egymillió dollár hamis pénzre bukkantak Atlantá­ban. Ezen a vidéken ember- emlékezet óta nem volt példa ilyen nagyarányú pénzhami­sításra. A hamisítók lakat alá kerültek. LETARTÓZTATTAK Sermarke Szomáliái elnök gyilkosát, Abdul Kadir Abdi rendőrt letartóztatták. Az új elnököt az alkotmány értel­mében 30 napon belül meg kell választani. Jelölt még nincs. Az elnököt abban a pillanatban érte a halálos lö­vés, amikor kiszállt autójából. MEGSZÖKTEK Kilenc közönséges bűnöző szökött meg Montrealban, amikor három fegyveres meg­állította a rabszállító autót és tüzet nyitott a rendőrökre. A rabokat a börönből kísér­ték a bírósági épületbe. A rendőröknek sikerült néhá­nyat a szökevények közül el­fogni. LÖVÖLDÖZÖTT, LOPOTT, RABOLT Johann Schum, a nyugat­német újnáci Nemzeti De­mokrata Párt tagja beval­lotta, hogy a nyugatnémet Vá­lasztások napján pisztolylö­véseket adott le Mainzban, egy szakszervezeti vezető la­kására. Az este letartóztat­ták. A pisztolyt megtalálták nála. Kiderült, hogy koráb­ban már lopásért és rablás­ért büntetve volt. 400 Áldozat Japánban az elmúlt tíz na­pon az utakon 17 596 baleset történt. A halálos áldozatok száma 400, a sebesülteké 23 000. A forgalom nagy, az utak szűkeit és gyakorlatilag nincsenek járdák. / Múzeum törvényen kívül... Koszorúzás és előadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom