Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-14 / 38. szám
(Seres János rajza) Tudomány és haladás Beszélgetés egyetemünk rektorával Az utóbbi hónapokban a legfelsőbb pártfórumokon elemezték, körvonalazták a magyar tudománypolitikát. Az irányelveket mindenütt megtárgyalták, ahol jelentős tudományos bázis munkálkodik. Mint már hírt adtunk róla, az MSZMP megyei és városi pártbizottsága együttes ülésen tárgyalt a tudománypolitika irányelveiről. Itt felszólalt dr. Zambó János, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem állami- és Kossuth-díjas rektora. Nagy érdeklődést kiváltó gondolat- menetét egy későbbi beszélgetés során rendelkezésünkre bocsátotta. — Már közhelyként hat, hogy mi kicsi ország vagyunk. A tudomány szempontjából azonban ez nem közhely, hanem determináló tényező. Nálunk, Magyarországon, úgynevezett „nagy tudományt” nem lehet csinálni, nem azért, mintha nem lennének tudósaink. A legfőbb akadály az, hogy nem rendelkezünk óriási kutató laboratóriumokkal. A nagy tudományos felfedezésekhez nincsenek meg a tárgyi feltételeink. Természetesen nálunk is lehet tudományos eredményeket elérni. De olyanokat nem, amelyekkel reprezentálhatnánk magunkat az emberiség előtt. — A magyar tudománynak milyen úton kell haladnia? — A mi országunkban a tudomány eredményeit applikálni kell. Tudni kell, milyen eredmények születtek a nagyvilágban. Ezeket szükséges áthasonlítani. Sokan ironikusan megjegyzik, hogy vannak nálunk olyan kutatóintézetek, amelyeket ha megszüntetnénk, szinte észre sem vennék. Ez nem a kutatók hibája, hanem a konstrukcióé, amely létrehozta a nem sok hasznot hajtó kutatóintézeteket. Ha elismerjük azt, hogy nálunk a nagyszerű tudományos munkaerők mellett sem vagy unk képesek nagy laboratóriumokat létrehozni, ha számot vetünk azzal, hogy az elméletileg spekulatív alapon létrehozott tudományos megfigyelések eredmények, vagy részeredmények gyakorlati haszonnal nem járnak, ha felmérjük azt is, hogy a kisebb eszközökkel megszült tudományos eredmények nem túl jelentősek, akkor eljutottunk a végkövetkeztetésig: az elmúlt 20 esztendőben az egész kutatási apparátusunkat koncepciójukban hibázták el. — Említette rektor elvtárs a kiváló magyar „műhelyeket”, a felvértezett emberi kútfőket. Kik a legalkalmasabbak sajátos viszonyaink között a tudomány hordozására? — A mérnökök. Következésképpen a mérnököket kell alkalmassá tenni a műszaki tudomány művelésére. Mivel mi kicsi ország vagyunk, csak a fejekben érhetjük el a nagy országokat. A mi mérnökeink műszaki kulturáltságban megverhetik a nagyhatalmakat. A cél érdekében az anyagi erőket profilírozni kellene. A gazdag, nagy országokban a tudós a kutató laboratóriumokban születik, nálunk az egyetemeket, a műszaki és agráregyetemeket kellene megtenni alapbázisul. Azt is jó lenne elérni hogy a legkitűnőbb szakemberek tolakodjanak az egyetemekre. Intézményesen nem gondoskodtunk arról, hogy a legjobb erők tanítsanak egyetemeinken. Ha azt akarjuk, hogy az 1980-as esztendő körül ne kullogjunk hátul a műszaki tudományokban, akkor az anyagi erők célszerű felhasználásával, ha kell, az önhibájukon kívül nem sokat használó kutatóintézetek megszüntetésével, az agrár- és műszaki egyetemek tudo- mány-pártfogoló feladataira kell koncentrálnunk. Műszaki egyetemeink szellemi kapacitásait már eddig is jól hasznosították ipari üzemeink. A mi egyetemünk is adott már olyan gondolatokat az iparnak, amelyek milliárdos hasznokat hoztak. Mindebből az következik, hogy tudomány- politikánkat mindinkább egyetemcentrikussá kell formálnunk. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Tokajban szobrot állítanak Münnich Ferencnek November 23-án ünnepük felszabadulásuk negyedszázados évfordulóját Tokaj dolgozói, s ezen a napon Münnich Ferencről is megemlékeznek. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa gyermekéveit „Hegyalja fővárosában” töltötte, s ott is jogászkodott Gergely Mihály ügyvédi irodájában. Fiatal korában több írása és verse jelent meg a helyi lapokban és egy időben főmunkatársa volt a Tokaj és Vidéke társadalmi és közgazdasági hetilapnak. A községben még ma is élnek barátai és egykori harcostársai, akiknek javaslatára a pártbizottság, valamint a tanács elhatározta, hogy emléket állítanak harcos életének A helytörténeti múzeumban emlékfalat létesítenek, amelyen Münnich elvtárs egykori fényképei, írásai és kortársainak visszaemlékezései láthatók majd, előtte pedig felállítják a mellszobrát, a diósgyőri Szendrői Árpád alkotását. A nemes kezdeményezést társadalmi összefogással valósítják meg és ehhez a munkához értékes dokumentumokat kaptak Münnich Ferenc- nétől, aki férjéről 15 eredeti fényképet ajándékozott a községnek. Sikerült megszerezni Münnich elvtárs 1907-ben megjelent Karácsony és a Virágénekek című verseit is. Tokaj felszabadulásának évfordulóján leleplezik Münnich Ferenc emléktábláját is hajdani lakóháza falán, az Achim András utcában. Várostörténeti miniatűrök Csudasebe sségge l négy mérföldet haladván... A gyorskocsik után a vasút 1859-től bonyolítja le a forgalmat a 362 kilométeres távon, Nyíregyháza—Debrecen—Szolnok vonalán. 1870-ben indult meg a miskölc —hatvani vasútvonal. A menetidő addig 12, az új vonalon pedig már 6 óra volt. Gyorssal csaknem négy óra. Az első, kerülő vonalon a Magyar Központi Vasúttársaság „Béts” nevű mozdonya húzta a kocsikat. A mozdonyon a vezető és a fűtő tető nélkül állott, nyelve a kémény füstjét és a sűrű sípolások gőzét. Elénk képet rajzol az akkori utazásról a miskolci krónikaíró, Szűcs Sámuel, amikor Pozsonyból Becsbe utazott: „.. .A gőzkocsi, amelyre ültünk, Saturnus nevet viselt. A locomotívjához 12 kocsikat kötöttek. Elindulásunk előtt nagy süvöltés történt, valamely kínos hanghoz hasonló. Ezután lassú lihegések között csendesen kezdé pályáját kocsink , míglen fokonként nagyra növekedők sebessége. De a mellettünk eltűnő tájakat és az út mellé kiszabott távolságra álló embereket ki- vehettük. Ezek baj esetén jelt adandók, most kéznyújtással tudaták, hogy bátran mehetünk. Jól láttuk azt is, mint futnak a lovak a gőzkocsi nagy füstjétől és zörejétől. Végül három óranegyedre Bécsnél álltunk meg, csudasebességgel 4 mérföldet haladván...” Kassáig 1860-ban, Bánrévéig, Szerencs—Sátoraljaújhelyig 1871-ben, a diósgyőri vasgyárig 1873-ban épült ki a vasútvonal. A miskolci vasútállomás első épülete 1859-ben épült meg, 58 hold területen, lndóház, személycsarnok, áruraktár, fűtőház, műhelyek, tűzszertár, korongok, rakodólejt és baromszállás tartoztak hozzá. A vagonok fazsindelyes tető alá futottak. 1870-ben a bécsi Siegl-gyárban készült mozdonyok jártak. A vasutasok ezt ciglimasinának hívták. Magyar gyártmányú és konstrukciójú mozdonyokat a MÁV Gépgyár 1881-től gyártotta, ezek később 220-as sorozatszámot kaptak. KOMAROMY JÓZSEF Piákéit Kodály Zoltánról A napokban kezdődött meg ötven iparművészeti alkotás zsűrizése a Hollóházi Porcelángyárban. A bírálóbizottság elé kerül Boldogfai Farkas Sándor iparművész Kodály Zoltánról mintázott plakettje. Veres Miklós Magyar páros című kompozíciója, és néhány különleges, régi hollóházi, regéci és telkibányai motívumokkal díszített kézi festésű falitál. ?5 Már ezredes... MISKOLCRÓL INDULT Koncz Gábor — szerepeiről Koncz Gábor, a budapesti József Attila Színház művésze, számtalan film- és televíziószerep kitűnő alakitója Miskolcon. színházunkban kezdte pályafutását. 1963-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, s már akkor országos hírre tett szert filmszerepeivel. Több színház kínált szerződést, s ő Miskolcot választotta. Koncz: Miskolchoz nagyon régi és kedves emlékek fűznek. Véletlenül kerültem a városba még diákkoromban. Eredetileg Mezőkövesden jártam gimnáziumba, de onnan kicsaptak. (Úgy látszik, ez régi szinészsors.) Bejöttem Miskolcra, és egy délelőtt a Földes Ferenc Gimnázium folyosóján csellengtem. Tok Miklós, az akkori igazgató megállított: ..Te mit keresel itt?” Gyorsan elmondtam, hogy honnan jöttem és miért. Azt is hozzátettem, hogy jól sportolok. Tok Miklós elgondolkozott, majd azt mondta: ..Beteszlek egy osztályba, ahol csupa ilyen merész fiú van. Szigorú tanári kart kaptok, aztán majd meglátjuk.” Itt is érettségiztem. Miskolcon ismertem meg a színházat. Egy diákelőadáson határoztam el. hogy színész leszek. Elszorul i a torkom arra a gondolatra, hogy egyszer én is játszhatok ott fenn. a színpadon. — 1963-ban tehát hazajöttél. Milyen szereppel vártak? Koncz: Az Othello mellett Cocteau Írógépjében, Luna- csarszkij Don Quijoíe-jában kaptam feladatot. A Cocteau- darabot szeretném még egyszer eljátszani. Hogy tovább mentem? Egy színész nem telepedhet le egy városban. Lépnie kell egyet. A városnak is szükséges az új színészarc. — Miskolcról a fővárosba szerződtél. Színházi munkád mellett az egyik legfoglalkoztatottabb film- és televíziószínész lettél. S mindezt beskatulyázás nélkül, roppant széles skálán. Koncz: Végleteket osztanak rám, és ez megóv a modorosságtól. Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy igazán sikerüljön egy-egy alakítás. Eddigi színpadi szerepeimből 4—5-öt érzek a magaménak. Most két nagy feladat előtt állok: a János király és a Caligula. Meggyőződésem, hogy ezt a pályát csak nagy feladatokkal való birkózásban érdemes csinálni. A karrier az más. Egyszer egy kis faluban forgattunk egy filmet. Én egy ezredest játszottam. A forgatás szünetében egyenruhában sétálgattam a faluban és leültem az egyik ház elé. A gazda kijött és behívott egy pohár borra. Iszogattunk, és ők nagy-nagy tisztelettel néztek. Majd a gazda végül kibökte: ez már igen! Milyen fiatal és már — ezredes. > Illés István éjféltől reggelig „TETVESEK” A NEVÜK A svájci St’Gallenben a rendőrség őrizetbe vette a „Tetvesek” elnevezésű fiatal lányokból és fiúkból álló banda 44 tagját. A „Tetvesek” akadályozták a közlekedést — tiltakozásul a külföldi vendégmunkások svájci alkalmazása ellen. ÖT GYERMEK ÉLETÉT VESZTETTE A pennsylvániai Conneaut- ville közelében egy gyorsvonat az éjjel belerohant egy személyautóba. A kocsi 8 utasa — közöttük öt gyermek — életét vesztette. LÁNGOK A PINCÉBEN Tűz ütött ki Los Angelesben, egy háromemeletes lakóház pincéjében. A lángok felkúsztak a lépcsőházba és elborították az egész épületet. Nyolc ember meghalt. TERÍTÉKEN AZ ÓRIÁSI VADKAN A baranyai-somogyi erdők „öreg királya”, egy óriási vadkan terítékre került a szágyi erdőben. Az elejtett vad súlya 270 kilogramm. A hat-hét éves áll^t lapockarészét valóságos páncél, 3—4 centiméter vastag bőrréteg védelmezte. Bőrének vastagsága másútt is meghaladta az egy centimétert. GYÁSZ AZ ÁLLÁTKERTBEN „Gyásza” van az állatkertnek: elpusztult az egyik fóka. Amint kiderült, a fóka-tragédiát felelőtlen látogatók okozták, félbevágott teniszlabdát és elpukkadt léggömböket dobáltak a fókák tavába. A fóka lenyelte a gumidarabot, bélelzáródást kapott és elpusztult. HÁZI ŐRIZET UTÁN Anthony Grey, a Reuter hírügynökség pekingi tudósi- • tója, akit a kínai hatóságok a közelmúltban bocsátottak szabadon. 807 napi házi őrizet után, visszaérkezett Londonba. ZÁSZLÓKAT ÉGETTEK Egy 45 főből álló csoport vonult az USA torontói konzulátusa elé tiltakozásul a „québeci nép fasiszta elnyomása” ellen. A tüntetők elégettek egy amerikai és egy kanadai zászlót. A rendőrség hét tüntetőt letartóztatott. SZÖKEVÉNYEK Két amerikai katonaszökevény érkezett Koppenhágába és kért menedékjogot a dán hatóságoktól. A két fiatalember az NSZK-ban szolgált és megkapta a Vietnamba szóló parancsot. HÁROMMÉTERES HÓAKADÁLY Három és fél méteres hóakadály zárta el az utal több mint 700 autós előtt az éjjel a Nebraska állambeli Scotts- bluff közelében. HÚSZ SEBESÜLT Körülbelül 20 sebesültje van a kormány adópolitikája ellen tiltakozó párizsi kereskedők, iparosok és a rendőrség összecsapásának. REPÜLŐ KOPORSÓ Sokan úgy hívják az MSZK-ban a Starfinghter típusú repülőgépeket, hogy repülő koporsó vagy özvegy- csináló. Tegnap is lezuhant egy belőlük. Eddig száz gép pusztult el műszaki hiba miatt. A pilóták közül 54-en vesztették életüket.