Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-08 / 33. szám

Eltűnt a mini Igen rövid idő alatt nép­szerűvé vált a minikalor olaj­kályha. Az elmúlt év őszén sok esetben hiába kerestük az üzletekben, elfogyott. Akkor a kereskedelem megígérte, hogy gondoskodik megfelelő készletről. A nyáron még a kirakatok­ban is láthattuk a ki yhákat. Most azonban nemcsak az üvegek mögül tűntek el, ha­nem a boltokból is. Mikor le­het megint minikalor olaj­kályhát vásárolni? Ugyanis itt a fűtési idény. Műszaki könyvújdonságok Több újdonsággal örvendezteti meg a vásárlókat az idei mű­szaki könyvnapok alkalmával a Műszaki Könyvkiadó. Az auto- matlkaelemek felhasználóinak nyújt segítséget az Automatika évkönyv 19*9 című kiadvány. A könyvnapi újdonságok közt sze­repel a Gépipari táblázatok, amely a gépipari műszaki dol­gozók mindennapi munkájához s-ilkséges Ismereteket és adato­kat rendszerezi. A fizika Iránt érdeklődök megvehetik reyn- man—T-elgh ton—Sands: Mal fizi­ka című magyarra fordított munkáját, amely 9 kötetben Je­lenik meg. A kémia barátainak dr. Náray—Szabó: Kémia című művének megjelenésével kedves­kedik a kiadó. Ilyen lesz a megyei MHSZ csaknem 8 mil­lió Ft-os beruházási költséggel épülő székhá­za. Az új székházban alakítják ki a techni­kai kiképzések bázisát, itt helyezik el a kü­lönböző szakosztályokat, klubokat. A főépü­letet zárt folyosó köti össze a 400 személyt befogadó előadóteremmel amely filmvetítés­re is alkalmas lesz. A székház építését a BÁÉV az idén tavasszal kezdte meg, s az átadás a jövő év tavaszára várható. A ké­pünkön látható makettet az MHSZ egyik tagja, Kőhalmi József készítette és ajándé­kozta a BÁÉV-nek. Nyugdíjasokat köszöntenek A Hejőcsabai Cementgyár szakszervezeti bizottsága és vállalatvezetése holnap, csü­törtökön délután négy órakor vendégül látja a gyár nyug­díjasait. A találkozót a ce­mentgyári étteremben rende­zik meg, s arra ezúton is sze­retettel meghívják minden nyugdíjasukat. * Életerő (Szabados György felvétele.) Januárban Diósgyőrből közvetítik a „Halló ’-t A ..Halló fiúk. halló lá­nyok!” című népszerű tv-mú- sor mintájára Diósgyőrben, az LKM. ifjúsági klubjában, a csütörtöki táncos rendezvé­nyeken nem egy sikeres „Halló”-t rendeztek már. En­nek köszönhetik a diósgyőri fiatalok, hogy a televízióban januárban ismét elkezdődő műsorsorozat első adását — a tervek szerint — Diósgyőrből közvetítik. Mosolygó történelem Aesopus (i. e. V. szd.) görög mesemondó Xanthus fi­lozófus rabszolgája volt. A filozófus néhány barátját meg akarván vendégelni, megbízta Aesopust, hogy men­jen a piacra és vásárolja be azt, amit a legjobbnak talál. Aesopus nem vásárolt egyebet, mint egy csomó marha­nyelvet. amelyet különféle módon készített el. Az első fogásnál a vendégek dicsérték a nyelvet, mondván, hogy ily kitünően elkészítve még sohasem ettek ezen ételből. A második fogásnál, midőn látták, hogy újból nyelv került az asztalra, már nagyot néztek, de nem szóltak semmit. A harmadik fogásnál ismét a nyelvet látva, izegni-mozogni kezdtek, egyik-másik vendég pedig már morgott. A 'negyedik fogás nyelvnél már Xanthus is dühös lett és haragosan kiáltott Aesopusra: —- Nem megparancsoltam, hogy a legjobb dolgokat vásárold meg? — Hát, mi az, ami jobb a nyelvnél? — viszonozta Aesopus. — A nyelv a műveltség közvetítője, a tudo­mány menhelye, az igazság szerve. Általa épülnek a vá­rosok, amelyeket ugyancsak a nyelv igazgat. A nyelv­vel tanítanak, meggyőznek, uralkodnak a gyűléseken és a nyelvvel dicsérjük az isteneket. — Nos — felelte Xanthus —, holnap vásárolj olyas­mit, ami a legrosszabb. — Barátaim holnap ismét el­jönnek és változatosabb ételekkel akarom őket meg­vendégelni. Másnap Aesopus megint csak nyelveket tálalt fel, mondván: — A nyelv a legrosszabb dolog a világon: minden bűnnek anyja, a perek dajkája, a háborúskodás és szét­húzás forrása. A nyelv a hiba, hazugság, a rágalom és káromkodás szerve. msss* GLÓBUS A kanadai kapunyitás A ndrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisz­tere befejezte kanadai látogatását és hazautazott Moszkvába. A nyugati nagy­sajtó néhány soros rutinhír­ben közölte az eseményt, de aligha kell a római augurok jósköntösét magunkra ölte- nünk annak a megjövendölé­séhez, hogy a hírt rövidesen terjedelmes kommentárok követik. Sőt, ami az Egyesült Álla­mok mértékadó köreit illeti, keserű kommentárok. A Fehér ház és a State De­partment ugyanis — amelyek szóvivői oly szívesen szóno­kolnak „kapunyitásról” és „a mindenoldalú kapcsolatok fontosságáról” — leplezetlen idegességgel figyelik északi szomszédjuk és a Szovjetunió javuló kapcsolatait. Washingtoni szempontból az ingerültség tökéletesen érthető. Kanada nemcsak földrajzi-stratégiai helyzeté­nél fogva kulcsfontosságú az USA számára, hanem termé­szeti kincsei és méretei miatt is. Ez utóbbival kapcsolatban elég arra emlékeztetnünk, hogy ez a Niagarától az Északi-Jeges-tengerig húzódó irdatlan földdarab nagyobb, mint az Egyesült Államok: 9 976 200 négyzetkilométer. A stratégiai helyzetről — a szomszédság alapvető tényén kívül — talán elég annyi, hogy New York mindössze néhány órás autóútra van To­rontótól, azonkívül Kanada nemcsak délen határos az USA-val, hanem északnyuga­ton Is: az egyik legfontosabb amerikai állam. Alaszka és az Egyesült Államok többi része között csakis és kizárólag Ka­nadán keresztül bonyolítható le minden forgalom. H osszú ideig egyedül ezek a „geopolitikai” és az ebből fakadó gazdasági körülmények határozták meg a világ egyik legnagyobb or­szágának külpolitikáját. Még pontosabban: a hatalmas wa­shingtoni szomszéd árnyéká­ban egyszerűen nem létezett önálló ottawai külpolitika. Kanada nem véletlenül volt az Eszakatlanti Szövetség, a hírhedt NATO alapító tagja és csaknem két évtizeden ót az amerikai érdekeket kife­jező atlanti kurzus egyik leg­szolgaibb követője. Az elmúlt esztendőben azonban a Liberális Párt ke­rült hatalomra és vezetője, a fiatal Pierre Elliott Trudeau azzal a platformmal szerzett az ország történetében pél­dátlan népszerűséget, hogy legalábbis rést üt az egyol­dalú amerikai függőség nyo­masztó páncélján. Azóta Ot­tawa hivatalosan bejelentette Európában állomásozó. 11 ezer főnyi NATO-csapatainak csökkentését, ellenvéleményt nyilvánított a Kanadát köz­vetlenül érintő amerikai Sa­feguard rakétaelhárító rend­szerrel szemben. Washingtonban már olyan lldércnyomásos kombinációk­ról is beszélnek, hogy Tru­deau esetleg a jövőben kér­heti az úgynevezett észak­amerikai légügyi védelmi egyezmény (NÓRÁD) felül­vizsgálását. Súlyos politikai csapás volt a Fehér ház szá­mára az a kanadai döntés, amely szerint az ország me­nedékjogot ad a vietnami be­hívások elől odamenekülö amerikai fiatalok számára. Általában: sok más tényező mellett, talán Vietnam volt az a sokk, amely rádöbben­tette a kanadai közvéleményt: egy napon arra ébredhet, hogy akaratán kívül háború­ba sodorhatja az egyoldalú washingtoni orientáció. Az egyéb komponensek közül a legfontosabb: Kanada fő ter­méke, a búza és egy „nyitás Kelet felé” politika gazdasági értelemben is létfontosságú lehet. E z az az objektív alap, amelyre az utóbbi idő­ben gyorsan intenzi­vebbé váló szovjet—kanadai kapcsolatok épülhetnek. Az USA, amely a kanadai gazda­sági élet jelentős hányadát ellenőrzi, mindent elkövet a folyamat megállításáért, vagy legalábbis lassitásáért. Gro­miko ottawai látogatása és a Sharp külügyminiszter által elfogadott moszkvai meghivás azonban azt jelzi, hogy a vi­lágpolitikai porondon Immár megjelent és erősödik egy, e múlthoz képest önálló kana­dai külpolitika. HARMAT ENDRE Hulladékrongyot az üzemeknek A november 9-lg tartó rongygyűjtő' hetek ismét a hasznavehetelennek ítélt tex­A felbolygatott vállalat Meg kell magyarázni! Az István-tói víkendház kétszoba-konyhás, stabil épü­let. — Közösen épitettük egy ismerősömmel — mondta a főkönyvelő. * Budapesten a vezérigazga­tónak emlitettem, hogy a munkások sok mindent be­szélnek erről a víkendház- ról... Egy avas! meg egy bodrogkeresztúri pincéről is, de a víkendhózat fájlalják a legjobban. Két okot emleget- nek.*Jó volna megmagyarázni, nekik, hogy miben nincs iga­zuk? Nehogy helytelen követ­keztetéseket vonjanak le! Mert most ilyeneket beszél­nek: — A főkönyvelő víkend- háza vitte el a tavalyi nyere­ségrészesedésünket! Egyesek­nek itt mindent lehet. Hová jut ez az ország?... — És szavaikat így magyarázzák: — A főkönyvelő a régi iro­daház anyagaiból építkezett. Az új irodaházat pedig fekete beruházásként csak a mi nye­reségrészesedésünkből tudták felépíteni! Ezért tavaly jófor­mán a nullával volt egyenlő a nyereségrészesedésünk! A vezérigazgató felháboro­dik. — Aki ilyesmit állít, azt én beperelem! * És ismerjük el: igaza van. A nyereségrészesedés terhére nem építkezhetnek. Nem is tették ezt! De hát ismételjük: meg kell magyarázni az em­bereknek, mert különben, egv sérelem ürügyén, lám hány­féle fájdalmat panaszolnak! A sérelem pedig tény: a ví­kendház áll. S ha a dolgozók ezt két okból fájlalják, akkor az egyiket elvethetjük: a nye­reségrészesedésükhöz a ví- kendháznak semmi köze (eh­hez majd annak lesz köze, hogy elkészítik-e az évi 150 millió forint értékű terméke­ket a kül- és belföldi piacra). Nézzük azonban a másik fájdalmat: — Ingyen épült az a ví­kendház! Bezzeg, ha egy munkás kérte volna a bontási anyagot... kérdezzük ismét a vezér- igazgatót: — Hány forintos számlája van a főkönyvelőnek? — 9 973 forint és 60 fillér értékű anyagot vásárolt. — Precízen. De mi mond­junk tízezer forintot. Az Ist­ván-tói ház a nézelődők sze­rint 60—80 ezer forintot ér. És ezek a nézelődők is szeret­nének ilyen olcsón hozzájutni ilyen víkendházhoz, amire egyesek még azt is mondják: „Bár nekem volna ekkora la­kásom !” — Kérem, a főkönyvelő az anyagokat nem a vállalattól, hanem kívülállótól vette. Igen: a bontott anyagokat a TÜZÉP selejtezte és adta el a főkönyvelőnek. Hogy például 110 darab panelt 330 forint­ért? A főkönyvelő talán szim­patikus volt a TÜZÉP-esek- nek... A fizikai dolgozók a teljes ár 60 százalékáért kap­ják a selejtet. A főkönyvelő csak 8—10 százalékot fize­tett ... Szerencséje volt? Nos, ezt már lehet fájlalni, iri­gyelni. De persze bizonyítani nem!... (Folytatjuk.) RUTTKAY ANNA tilhulladékok felé irányítják a figyelmet. Kevesen tudják, hogy az országban évente mintegy 40 efer tonna textil válik feleslegessé a lakások­ban. Ha ennek csak egy ré­szét hasznosítjuk, dollármil­liókat takaríthatunk meg. Csupán a kohó- és gépipar mintegy 10 ezer tonna (más­fél millió dollár értékű) gép­tisztító rongyot használ fel évente. A papíripar évi szük­séglete 6 ezer tonna. A rongygyűjtő hetek leg­jobbjai külön jutalmakat kapnak, minden 5 kg rongy­hulladék után pedig ajándék­sorsjegy jár. A főnyeremény egy Skoda 1000 MB személy- gépkocsi. További főnyeremé­nyek: 15 külföldi IBUSZ-út. 5 tv-készülék és vásárlási utal­ványok. Obsit a javából A 3. sz. AKÖV szerződést köt az MHSZ-nél gépjármű­vezetést tanuló fiatalokkal: leszerelésük után megtérítik a tanfolyam költségét, ha vál­lalják, hogy a vállalatnál két évig fognak dolgozni. A lesze­relt katonáknak komoly anya­gi segítséget és biztos elhe­lyezkedési lehetőséget nyújt a szerződés. A nyelv

Next

/
Oldalképek
Tartalom