Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-30 / 52. szám

Tanító születik Mindig is talány volt: mi­képpen születik a tanító. A mérnök fénymásolt rajzokkal, laboratóriumi lombikokkal, gépekkel találja magát szem­be. Ha tétován is, de tudja, mikor mit kell tennie, látja, honnan hiányzik egy csavar. Az orvos a tudomány egymás mellé halmozott eseteit azo­nosítja. vagy helyettesíti be. ha bajával jelentkezik a be­teg. A tanítónak is vannak fogódzói, de mihez kezd ve­lük, ha a padban ülök kiszá­míthatatlan „lépéseket” tesz­nek. Az ifjú tanítókat e „terven kívüli” terrénum izgatta min­dig. Vajon az eltervezett taní­tási és fegyelmezési módsze­rek beválnak-e, vagy a pilla­natnak megfelelően kell kita­lálni valami mást? A gyakorlóéves tanítók di­lemmái néha nyomasztóak. De eddig még' mindegyik azt mondotta, hogy a töprengés, a gyakori önkontroll sokat segít a „tehetetlenségi erő” legyőzésében. A nagy pilla­natról van szó, arról, amikor a tanító megjelenik az osz­tályban. szemben találja ma­gát húsz-harminc gyerekkel és meg kell szólalnia. Reme- gés, köhögési inger, dadogás szorítja-i'ogja a hangot. Oláh Erzsébet, a Sárospa­taki Tanítóképző Intézet har­madik éves hallgatója Mis­kolc-Tapolcán tölti gyakorló félévét. Amit eddig elmond­tunk, annak ő is részese, át- élője volt.. De a nagy pilla­natra segítőkész pedagógusok készítették fel. Sütő Károlyné igazgató-helyettes. Kalló Ist­vánná és dr. Matics Jenöné ossztólyfőnökök egyengették az ifjú tanító útját. — Két hétig órákat látogat­'Jf Tanulmány (Bozsik István rajza) Odaadta már? Lengyen szabad rögtön megmagyaráznom, hogy a kérdés nem a rongygyújtésre, s nem is a szerelemre utal. A követ­kezőkben arról a szemérmes juttatásról lesz szó, melyet a köznyelv kenőnek, csúsztatásnak, de borravalónak is nevez. Én adok a fodrásznak, fodrász a taxisnak, taxis a kabinos­nak, és igy tovább, míg a kör vonalai valahol összeérnek, s a forgás elindul visszafelé. Az biztos, hogy ebből a visszafelé mozgásból én már kimaradok, tehát a kör maximum a fod­rásznál véget ér. Ügy vettem észre, hogy a mellékpénz adása hovatovább országos méreteket kezd ölteni, s valamennyien emlékszünk kínos percekre, amikor nem tudtunk vagy nem akartunk adni. Ezen tűnődtem, s éjszaka aztán furcsa láto­mások leptek meg. I. vízió. Reggeli, rohanó utca. Robog a villamos, szüret előtti emberfürtökkel. Hirtelen, csikorogva fékez. A tömeg izga­tottan kérdezi: mi történt? A vezető kétségbeesetten mutatja: felszedték a síneket, s nem rakták vissza. Ideges rohangálás, végre előkerül a sínépítő brigád vezetője. Mindenki hado­vám — emlékezik Oláh Erzsé­bet —, majd utána megkezd­tem a folyamatos tanítást. Először elsősöket tanítottam, majd másodikosokat. Novem­berben a harmadikosok, egy hónappal később pedig a ne­gyedikesek kerülnek sorra. — Kudarc vagy s:ker? — Azt hiszem, mind a kettő. Legszívesebben egy vá­ratlan látogatásra emlékszem vissza. Patakról jött el az egy tanárom, s hallhatta, mi­lyen jól olvasnak a gyere­keim s tapasztalhatta az ol­vasmány nevelői gondolatá­nak gyűrűzését. (A szülői sze- retetről volt szó.) Voltak bosszús napjaim is. A tapol­cai gyerekek élénkebbek, mint a pataki gyakorló is­kola mindig jó apróságai. Öratípusonként kellett vál­toztatni a fegyelmező mód­szereket, s bizony volt pilla­nat, amikor a sírás környé­kezett. A könnyek — szerencsére elmaradtak. Oláh Erzsi is szá­mot vetett azzal, hogy valami állandó készenlét, állhatatos­ság szükséges a mindennapi találkozásokhoz. S még egy: eszmélő gyermekek ülnek a padokban, s mert világuk és környezetük impulzusgazdag, lehetséges, hogy feje tetejére állítanak néhány pedagógiai elvet. Oláh Erzsi dolga, hogy ezeket figyelemmel, robbané­kony jelenidejűséggel a tal­pára állítsa. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Várostörténeti miniatűrök Hantunk és felejtünk I Ennek meggátlásara olvassuk el az alábbi néhány sort. kedves olvasó. 17ö5-ben. ott, ahol most a Béke étterem és a Levendula működnek — már nem sok ideig, mert a ház helyére egy miskolci felhőkarcoló kerül —, a városi tanács a boltokat nagyon előkelőén rendezte be és kiadta bérbe a görög kereskedőknek, E boltok korukban a legna­gyobb eleganciát képviselték. Az itt következő egykorú leírás jelzi ezt: „A boltok nyílása két nagy ablak volt veres fényűből, négyfelé nyíló, bécsi üvegkarikákkal készítve, az ablak felett faragott kőből. A zöld mázú négyszögletű köaljú boltban négy gombú kályhás ke­mence volt. Az ajtók hamuszín firnajszos festékkel festve, angliai sarokvassal és rézzel borított pléhvel díszítve, s francia rigelekkel ellátva”. Ilyen volt a vá­ros négy boltja. Mindezekhez még meg kell említenünk, hogy a mai Tanácsház tér 3—11. és 13. számú házak üzletei, a főut­cái boltok legtöbbje — a 3—-5—7. számú, a 11—21. szá­mú üzletházak, különösen a 13-as számú, évekkel ez­előtt lebontott Ferenczi-ház üzleti vasajtajai, kapual­ji bejáratai nehéz, rézberakásos, lakatos-remekmű biztonsági zárakkal bíró rácsajtajai egytöl-egyig a há­mori Eazola-műhelyekben készültek, remek későbarokk és rokokó mintáikkal (több a múzeumba került); s akkor képet alkothatunk a régi miskolci boltok egyko­rú szépségéről. A XVIII. század végén és utána még két évtizeden át valami olyan átalakítás történt az üz­letekben, mint manapság a korszerűsített üzleteknél: a kor legmagasabb színvonalát igyekeztek a kereske­dők és maga a város is, ennek a kereskedelmi főútvo­nalnak külső megjelenését magasra emelni. A törés ebben a folyamatban a múlt század közevé­től következett bei ekkortól épültek azok a nehéz kira­katszekrények, amelyekből néhányat még — lerongyo­lódott állapotában — láthatunk. Lassan majd ezek is eltűnnek a főutcáról. KOMAROMY JÓZSEF Könyvespolc Derű a deszkán Több mint nyolc évtizeddel ezelőtt a Pesti Hírlap március 20-i számában megjelent egy tárca: Munkácsy Mihály Bu­dapesten. Irta: kürthy György. A szerző fejére az­nap öntötték a keresztvizet és nem zsakettet viselt, mint a korabeli hírlapírók, hanem a csecsemők hagyományos kosztümét, a pólyát... Az „eredeti tárcacikk” afféle tréfás keresztelői ajándék volt, méltó a jó palóchoz, aki így rukkolt ki kollégája első­szülött fiának keresztelőjére. Csodák ugyan nincsenek, Kürthy György könyvét ol­vasva mégis úgy érezzük, hogy az író a keresztelői ajándékkal együtt kapott va­lamit Mikszáth derűjéből, humanizmusából is. Racionálisabb magyarázat, hogy mindezt elődeitől örö­költe, akik között — apai s anyai ágon egyaránt — nem egy volt a művészetkedvelő, tollforgató ember. És volt még valaki az elődök között, akire már nemcsak Kürthy György, hanem az egész or­szág és szűkebb hazánk is különösen büszke: Szemere Bertalan, a nagyapa. Mindezt a nemrég megje­lent kötet szerény expozíció­jából tudjuk meg, ami a kissé szokványos Színészanekdoták alcímet viseli, de jóval több, mint derűs színházi történet­kék gyűjteménye... az évszázad első harmadának legjelentősebb magyar szín­házi forradalmára, akinek a nevét együtt szoktuk emle­getni Sztanyiszlavszkijéval, Reinhardiéval, Gordon Crái- gével. Ennek, a Hevesitől datá­lódó rebellis szemléletnek kö­szönhető, hogy a régi Nem­zeti Színház itt-ott bizony veszít előttünk nimbuszából. Kürthy azonban olyan bölcs derűvel mondja el észrevéte­leit, hogy még rosszakarattal sem nevezhetné senki szent- ségtörőnek. A könyvnek egyébként nem célja, hogy esztétikai értékelést nyújtson, sokkal inkább, hogy ráirá­nyítsa a figyelmet egy-egy immár elfeledett, vagy mos­tanság újként üdvözölt stí­lusra, törekvésre, s hogy be­lülről, a kulisszák mögül, vagy az ügyelőpult mellől mutassa be a „festett vilá­got”. Ezért néhány kedves, pikáns intimitást is megemlít, amelyek azonban a legke­vésbé sem sértőek. A könyv kitűnő szerkesz­tése, kronológiája, a szerző könnyed elbeszélő stílusa megkönnyíti, élvezetessé teszi az olvasó munkáját. A jelleg­zetes Kürthy-karikatúrák pe­dig már önmagukban is han­gulatteremtők. Borsod megye hajdani fő­jegyzője, Szemere Bertalan a miskolci színháznak vetette meg az alapjait. Unokája Derű a deszkán c. könyvé­ben — műfajának megfele­lően — összefoglalta, gazdagí­totta színházi örökségünket. (Gondolat, 1969.) (gyarmati) nász, kiabál, ö nyugodtan áll a tömegben, s azt mondja: — Beláthatják szaktársak... mi, a fizetésünkért felszedtük a síneket. Ha esetleg hálásak lennének valamivel... beszélget­hetünk a visszarakásáról is. II. vízió. Izgalmas bűnügyi film a tévében. Még negyven perc és kiderül, ki a gyilkos? Autók robognak, lövések dör­dülnek, detektív kopasz feje fénylik. És akkor... Hirtelen elsötétül a képernyő, s nemsokára megjelenik a bemondó. — Kedves nézőink. A fizetésünkért eddig sugároztuk mai műsorainkat. Amennyiben hajlandók lennének némi anyagi áldozatra, megígérjük a folytatást. Ja, el ne felejtsem: a meg­felelő összegeket a 89.786.567-es csekkszámlára szívesked­jenek befizetni. A viszontlátásra, a viszonthallásra! III. vízió. Éjszakai órákban kiéhezett utas odalép a pálya­udvari étel-automatához, bedobja a megfelelő kétforintost. Váratlanul megszólal egy hang. — Hé, szakikám! — Ki az? — néz körül ijedten az utas, mert egy lelket sem lát a közel­ben. A hang újra: — Na, ne ijedjen meg, az automata vagyok. Maga belém dobott két forintot. Azért én magának kilökök egy száraz zsemlét, megzöldült parizerrel. Nyomjon belém még egy forintot és friss árut kap. Oké? TV. vízió. Nincs. Miért, azt hiszik, nekem talán odaadták már? SIMON EMIL Mert színészanekdotákat mindenki mesélhet tucat­számra, ha négy évtizedet el­tölt a világot jelentő deszká­kon, Kürthy történetei azon­ban sohasem öncélúak, vélet­lenek, esetlegesek. A világot járt költő, grafikus és min­denek fölött színművész szé­les látóköre és korszerű mű­veltsége lehetővé teszi, hogy a néhány soros komédiák és tragikomédiák mögött meg­sejtsük az elmúlt hatvan, het­ven esztendő színházi kor­szakváltásait, és jobban meg­értsük a magyar színházi élet nagy egyéniségeit: Szigetit, Jászai Marit, Bereg Oszkárt, Csortost, és sorolhatnánk to­vább ... A hajlott korú szerző leg­nagyobb erénye, hogy semmi sem áll tőle távolabb, mint a konzervativizmus. Kevésbé csodálkozunk ezen, mikor könyvéből arról is értesülünk, hogy a fiatal Kürthy tanító- mestere Hevesi Sándor volt. Egy fiatal színész önálló estje Harkányi János, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal mű­vésze, önálló előadóesten mu­tatkozik be november 4-én 18 órakor a Rónai Sándor Me­gyei Művelődési Központ klubjában. Műsorának címe: Anyám, az álmok nem ha­zudnak, s a 120 esztendeje elhunyt Petőfi Sándor leg­szebb költeményeit szaval­ja el. Elsőfilmesek Miskolcon Kedves szerzőpárt lát ven­dégül november 9-én délután 4 órakor a Hevesy Iván Film­klub. Gyarmathy Lívia és Bö­szörményi Géza. az Ismeri a szandi mandit? című friss szemléletű film alkotói jön­nek Miskolcra, hogy a klub nézőivel beszélgessenek a filmről. Mint ismeretes, a szandi mandi megjárta már külföldet, a nemrég lezajlott pécsi játékfilmszemlét, s most már a közönségen a sor, hogy a sok és őszinte szakmai el­ismerés mellett saját szem­pontú — egyetértő vagy vi­tatkozó — véleményét ki­fejtse. SIKERTELEN SZÖKTETÉS Brazza vilié-Kongóban 15 személy meg akarta szöktetni börtönéből Alphonse Mas- sembadebat volt államelnö­köt, akit azért tartóztattak le, mert állítólag köze volt az 1965 februárjában végrehaj­tott politikai gyilkosságokhoz. A szöktetés nem sikerült, a 15 vádlottra két évtől húsz évig terjedő börtönbüntetése­ket szabtak ki. ROBBANÖANY AGOT REJTEGETETT Az athéni katonai bíróság hatévi börtönbüntetésre ítélte Dimitrosz Pupanicolaut, a belügyminisztérium polgári alkalmazottját, robbanóanyag rejtegetés vádjával. MEGTÁMADTA A RENDŐRT Horváth Árpád 26 éves Táp-borba pusztai lakos, vil­lanyszerelő éjszakai mulato­zás után a győri vasútállomás restijében az őt igazoltató rendőrt megtámadta. Egy évet kapott és elvonókúrára kötelezték, valamint felfüg­gesztett 4 hónapját is most le kell ülnie. A SZTRÁJKOLOK KÖZÉ LŐTTEK A spanyolországi Bilbao- ban egy tüntető csoport ülő­sztrájkkal tiltakozott az ellen, hogy. a gyárak vezetősége nem tesz intézkedést a le­vegő ipari gázszennveződésé- nek megakadályozására. A rendőrség á sztrájkolok közé lőtt. négy személy súlyosan megsebesült. IDEGÖSSZEOMLÁST KAPTAK A PATKÁNYOK Új készüléket próbáltak ki Londonban. Olyan magas frekvenciájú hangot állítanak elő vele, amelynek hangja a patkányoknál valamiféle idegösszeomlást idéz elő. A készülék megindítása után két perc múlva több tucat patkány rohant elő a pincék­ből és a lesen levő kutyák könnyen elpusztították őket. ELRABOLTÁK Egy vagyonos római gazdál­kodó 22 éves fiát elrabolták és a banditák 300 millió líra váltságdíjat követelnek az apától. Egyúttal figyelmeztet­ték a szülőt, hogy kerülje a rendőrséget, mert segítségük igénybevétele esetén fia élete veszélybe kerülhet. GYERMEKEKET DOLGOZTATNAK Olaszország déli területén, különösen Szicíliában gyer­mekeket dolgoztatnak, igen gyakran napk 14 órán át. Pa- lermóban például 8500 olyan munkást tartanak nyilván, akik még nem töltötték be 15. életévüket. A Közös Piac munkaügyi bizottságának ülé­sén derült fény erre a szo­morú tényre. CSECSEMŐ­ÜSZÖREKORD Kölnben a hathónapos André Auch minden segítség nélkül nyolc percen és 45 másodpercen át fenntartotta magát a vizen. Ez új úszó­rekord a csecsemők rekordjá­ban. A kis André egyike azoknak, akiken a szakem­berek szeretnék bebizonyí­tani, hogy az emberpalánták, nak velük született úszóref­lexük van. André már két­hónapos korában úszott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom