Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-25 / 48. szám

Az utóbbi időben a rosszul tájékozott kohászati dolgozók körében olyan hibás nézetek terjedtek el, hogy a Lenin Kohá­szati Müveknél folyó nagyarányú fejlesztési munkálatok a nyereségrészesedés terhére történnek. Felkerestük Raán Ist­ván fejlesztési főmérnököt, s arra kértük, indokolja meg: mi teszi szükségessé a beruházásokat, s ezek milyen pénzügyi forrásból valósulnak meg? — Ahhoz, hogy vállalatunk a népgazdaság követelmé­nyeinek eleget tudjon ten­ni, s ugyanakkor rentábili­san dolgozhasson, korszerű­síteni kell a termelő beren­dezéseket, Beruházásaink nagy része a minőségi acél­gyártás fejlesztését szolgálja. E területen tradícióink van­nak, a gépipar egyik legfőbb szállítója vagyunk. — Melyek azok a jelen­tősebb beruházások, ame­lyek meghatározzák a vál­lalat fejlesztési irányát, jö­vőjét? — A már termelő táj elekt- roacélmű, a most épülő új húzómű, az 1975-re felépülő íinomhengermű, az új csi­szolóüzem, az oxigéngyár, s az ezekhez a beruházásokhoz kapcsolódó szociális létesít­mények, valamint a beruhá­zások égisze alatt megvalósu­ló különböző egyéb létesít­mények. Hasonlóan például ahhoz a 300 lakáshoz, ame­lyet a vállalat az elmúlt tíz év folyamán saját erejéből épített. Hadd tegyem mind­járt hozzá, hogy az új be­ruházásokkal aa eddiginél jobb munkakörülményeket teremtünk dolgozóinknak, s magasabb nyereséget érhe­tünk eh így a fejlesztések dolgozóink érdekeit közvet­lenül és közvetve szolgálják. — Sokan felvetik, hogy a nagy beruházások mellett háttérbe szorul a dolgozók munkáját megkönnyítő kis- gépesités. — A népgazdaság célkitű­zései és vállalatunk érdekei is azt kívánják, hogy olyan fejlesztési programéi való­sítsunk meg, amely lehetővé teszi a nagyobb tömegű nye­reség elérését. Ez természe­tesen nem jelenti azt. hogy nem foglalkozunk kisgépesí- tés8el. Tavaly 2,3 milliót for­dítottunk ilyen célra. Ez azonban mindössze 0.4 mil­lió forint önköltségcsökken­tést eredményezett, összesen három ember munkaerejét takaríthattuk meg vele. s egy-egy dolgozónknak mind­össze négy forint nyereség- részesedést hozott. Ugyanak­kor az 1975-ben üzembe lé­pő új finomhengermú éven­te 382 millió forint nyereség- többletet hoz majd a „kony­hánkra". Azt hiszem, ez is érzékelteti, mennyivel jöve­delmezőbbek a nagyobb be­ruházások. Ennek ellenére ez évben minden eddiginél töb­bet, mintegy nyolcmillió fo­rintot fordítunk — elsősor­ban szociális meggondolá­sokból — kisgépesítésre. — Néhányan úgy vélik. Hogy a beruházások viszik et a nyereségrészesedés egy részét. nyeresége ugyanis részesedé­si és fejlesztési alapra osz­lik. Fejlesztést csak ez utób­bi alapból finanszírozhatunk. A két alapból egyetlen fil­lért sem vihetünk át a má­sikba. A most befejeződött és még folyamatban levő be­ruházásaink közül a finom- hengerművet és a BÉM-et bankhitelből, a többit fej­lesztési alapból finanszíroz­zuk. NVIKES IMRE «• Ötmillió tonna szén kell jövőre Borsodnak Bár az energiahordozók el­tolódása a szénhidrogének felé Borsod szénbányáit is érinti, továbbra is szükség van a borsodi szénre. A Bor­sodi Szénbányák Vállalatnak 1970-ben is mintegy 5 millió tonna szenet kell termelnie. Ez a szénmennyiség az össz- népgazdasági igény mintegy egyötöde. Felszínre hozatalát számos beruházás megvalósí­tásával, a munka eddiginél jobb megszervezésével, s kor­szerű robbantási technológiák kikísérletezésével biztosítja a borsodi vállalat. Megtelik a megye éléskamrája Több mint 3000 vagon áru a raktárakban Ősz vége felé megszaporodnak a háziasszonyok gondjai. So­kan csak akkor nyugszanak meg, ha már beszerezték a szükséges burgonyát, hagymát, zöldségféléket, s ezekkel meg­töltve a kamrát, biztosítva látják a család téli ellátását. Ez a nyugtalanság érződik most a város és a megye ház­tartásának burgonya- és zöld­ségellátásáról gondoskodó MÉIC-nél is. A vállalatnál hetek ót; *art a nagy munka, egymás \ Ián érkeznek a teli vagonok, tenerautók. — Hány vagon árut vásá­roltak fel eddig, s mennyi várható még? — érdeklőd­bas Ez teljesen naiv es hi- elképzelés. A vállalat ^ A monarchiában még béke honolt, amikor 1909-ben a csinos Pethő Lujza és a ki­szolgált fiatal katona, Veréb János házasságot kötött. Hat együtt töltött évtized már sejtet valamit az örök hű­ségből, melyet Marosvásárhe­lyen fogadtak egymásnak ... Két háborún át öt gyereket és unokákat felnevelve, egy esztendő alatt olykor három­szor is lakást, helyet változ­tatva, harcok, halál és éhség elöl menekülve, de a családi tűzhely melegét mindig fél­tőn vigyázva telt el ez az emberöltő. Most, több mint nyolcvanévesen mégis min­den szépnek tűnik, amikor az idős házaspár újra anya­könyvvezető elé áll. A Petőfi utcai házasságkötő teremben ma délután újítják meg há­zassági fogadalmukat. A hat­van esztendővel ezelőtti la­kodalmas nép soraiból ter­mészetesen sokan hiányoz­nak majd. De ott lesznek a fiák, lányok és a miskolci barátok. Llj keretben A XVI. sz. Autójavító Vál­lalatnak nemcsak a területe, hanem a fiatal dolgozóinak száma is megnőtt az utóbbi időben. Ezért volt szükség arra, hogy a fiatalok köny- nyebb összefogása érdekében KISZ-szervezetüket kisebb egységekre bontsák. Teg­nap délután tartotta alakuló és vezetőségválasztó ülését — az 1. sz. üzemegység és az irodaháziak után — a köz­ponti üzemegység alapszer­vezete is. A csűcsvezetőség- választást novemberben tart­4 jak. Perben a szerencsével Rafinált ajánlatok Fortunának Genova egykori polgárai, a lottó-feltalálók, aligha gondol­tak az 1600-as évek elején arra. hogy mennyi örömet és bosszúságot szereznek majd az utókornak. Igaz. ők eleinte — a nagyon is népszerűvé vált módszerekkel — csak tanács­tagokat választottak. Aszerint nyertek vagy vesztettek, hogy a 90 új jelölt közül évente hány olyan polgár nevét sorsolták ki, akikre fogadtak. dékével is megelégedett volna és a többi pénzt nagyvona­lúan ..Miskolc továbbfejlesz­tésére” ajánlotta fel. LAHUCSKY PÉTER tünk a MÉK áruforgalmi fő­osztályvezetőjétől, Matlák Zoltántól. — Eddig 2100 vagonnal. Még 900 vagon árut várunk a me­gyéből, de a szükségletek ki­elégítése végett más megyék­ből is vásárolunk mintegy 300 —400 vagon különböző ter­ményt. — Tároltak-e elég burgo­nyát és zöldséget? — Burgonyából, nagyrészt a rózsa és gülbaba fajtából, 800 vagonnyi mennyiséget tárol­tunk. E fajtákat ugyanis a fo­gyasztók különösen szeretik. Vöröshagymából 85, sárgaré­pából, gyökérből, karalábéból ’és egyéb zöldségfélékből ösz- szesen 40 vágonnal raktunk el. Megkezdtük 220 vagon káposzta és kelkáposzta be­szállítását is. Függetlenül a tárolt meny- nyiségtől, mintegy 60 vagon káposztát savanyítunk, s ha ez kevésnek bizonyulna, ké­sőbb újabb mennyiséget is tartósítunk. Árusítunk majd savanyúságnak elkészített paprikát, uborkát, csalamá. dét is. Burgonyából nem lesz hi­ány, az új primőr megjele­néséig biztosítani tudjuk az ellátást. A vöröshagymát — bár az idén jobb terméssel fizetett, mint tavaly — a gyengébb minőség miatt több romlás veszélyezteti. Forga. lomba hozunk azonban szárí­tott vöröshagymát, ami nem romlandó, s kifogástalan mi. nőségű Bizonyára megszere­tik a háziasszonyok. — Milyen gyümölcsről gon­doskodtak télre? — Almából, főleg a jona­tán. a starking és a delicsesz fajtákból, már 120 vagonnal raktároztunk. A szezon vé­géig még 80 vagonnyi meny. nyiséget vásárolunk. Először próbálkozunk — miután a feltételek megértek erre — 5 vagon körte tárolásával is. Az aszaló üzemünkben tartósí­tottunk mintegy 100 mázsa szilvát, amelyet különösen Miskolcon vásárolnak szíve­sen. A vállalatunk által for­galomba hozandó árufélesé­gek 50 százalékát egyébként Miskolcon értékesítjük. A MÉK felkészülése azt ígér. hogy városunk és me­gyénk lakossága megfelelően lesz ellátva télen is burgo­nyával és zöldségfélékkel. Ismeri ön a KRESZ-t? A KRESZ szabályainak is­meretéből vetélkednek ma délelőtt az ÉPFU országos vállalat legjobb gépkocsive­zetői. Az elméleti és gyakor­lati részből álló verseny első helyezettjei értékes díjakat kapnak. " Mit jelent a 10 millió tonna nyersvas? Tízmillió tonna nyersvasat gyártott tegnap délelőttig a Lenin Kohászati Művek nagy- olvasztó gyárrészlege. A szak­emberek kiszámolták: ha e nagy mennyiségű nyersvasat csak acélsín gyártására hasz­nálták volna fel, sínpár for­májában ötször érné körül Földünket az Egyenlítő men­tén. Ha csak 1 milliméter vastagságú lemez készült vol­na belőle, ötször boríthatnák be vele a Balaton felületét. A gyártáshoz szükséges 36 millió tonna nyersanyag tíz­ezer kilométer hosszú vasúti szerelvényt igényelne, s szét­terítve a diósgyőri gyár 1,8 négyzetkilométernyi terüle­tén, 19 méter vastag takarót alkotna.«. t „Kérem szépen, ezen a szel­vényemen töltsék ki azokat a számokat, amelyek szüksége­sek. Ha megcsinálják, hogy legalább egy négytalálatos lottóm legyen, a fele pénzt maguknak adom.” — íme egy, a különös levelek közül, amelyekkel nap nap után el­árasztják a lottóirodák gyűj­tőládáit. A feladók kevésbé bíznak a véletlenben, azt gon­dolják, hogy a körzeti irodák dolgozói kicserélik a szelvé­nyeket, vagy — egyesek sze­rint! — legalábbis eltüntetik a bejegyzéseket. 99 Változtassák meg a számokat!” „Tudom en, hogy minden egyes szelvényből kettő van” — méltatlankodik B. J. Sajó- kazáról. — „Ha az egyik nyer és a gazdája reklamál, akkor nem fizetnek. Azt mutatják meg, amin nincs találat.” T. Á.-né Szentistvánról ezt írja: „Hogy van az, hogy ná­lunk még csak egy üvegdara­bot sem nyer senki? Ne tol­janak ki a néppel, legalább a számokat változtassák meg!” Sarudról F. l.-éktől a kö­vetkező sorok érkeztek: „Sze­rintem a húzás úgy történik, mint nálunk a tombolajegy­nél. Csak az elnök, meg a hozzá hasonlók nyernek. Ugv látszik, ez is pofára megy ...” Munka nélkül? És sorolhatnánk tovább, hi­szen mindenki szeretne na­gyobb összeghez jutni.-Lehe­tőleg könnyen és munka nél­kül. Csupán a kigondolt mód­szerek különböznek. Az ost­rom mindenesetre évek óta tart, a buzgó levelezők kitar­tóan kérnek, könyörögnek, követelnek. De a szerencse forgandó és a sorsolást nem lehet irányítani. Még azok kedvéért sem, akik kecseg­tető, rafinált ajánlatokkal próbálják megkörnyékezni a szerencse istenasszonyát. A lényeg az, hogy’ manap­ság valamennyiünknek lehe­tősége van a munkára, a biz­tos jövedelemre. És emellett kedvünkre játszhatunk is. Bizonyára genovai elődeink sem értenének egyet azzal a nagylelkű pácienssel, aki elő­legezett jutalomként nem­régiben egy 100 forintost csa­tolt a kitöltetlen lottószelvé­nyéhez. Bár olyan is akadt, aki a busás nyeremény töre­Tanulmánvtíton külföldi üzemekben Számológépek a kohászatban E hét elejétől városunkban tartózkodik a KGST vaskohá­szati automatizálási szakbi­zottsága. A bizottságnak, amely öt szocialista ország­ban — köztük hazánkban — a kohászati iparág automati- záltsági szintjét tanulmá­nyozza, Lengyelországban és az NDK-ban tagja volt Sel- mcczi József, az LKM műsze­részüzemének vezetője is. Tőle érdeklődtünk a bizottság munkájáról és személyes ta­pasztalatairól. — A nyolc ország szakem­bereiből álló bizottság öt or­szágban tett, mintegy 11 ezer kilométeres útjának utolsó állomása Miskolc — mon­dotta. — A csoport a KGST- országok kohászati kombinát­jaiban, üzemeiben tanulmá­nyozza s összehasonlítja az egyes országok üzemeinek automatizáltságát, majd ja­vaslatokat tesz a KGST auto­matizálási bizottságának az iparág további fejlesztése céljából. — Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztár­saságban az egyik legáltalá­nosabb tapasztalatom volt: a kohászati iparágon belül is előtérbe került a számológé­pes irányítás. Ennek Lengyel- országban is szép példáit ta­pasztalhattuk, de a Szovjet­unióban már sikerrel valósít­ják meg a nagyolvasztók szá­mológépes irányítását is. Az NDK-ban a műszerek gyártá­sában -jeleskednek; hasonló törekvésekkel találkozhatunk Csehszlovákiában és a Szov­jetunióban is. — A látottak és egyéb is­mereteim alapján elmondha­tom. hogy a Lenin Kohászati Művek műszerezettsége és automatizáltsági foka nem le­becsülendő. Nem maradtunk le, sőt egyes területeken a legjobbak között vagyunk. Ny. L Nem megy a nyereségrészesedés rovására! A fejlesztés minden kohászati dolgozó érdeke

Next

/
Oldalképek
Tartalom