Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-01 / 27. szám

CSALÁDI ÁTOK A diáklány kék szemű, halvány arcú. Haja most éppen Koncz Zsuzsáéhoz hasonlatos; egyenes szálú, arc elé libbenő. Nevét nem jegyzem ide, pedig engedélyezte. E rövid írásban csak Évának hívom, mint akkor, beszélgetésünk perceiben. Néni batyuval \ (Feledy Gyula rajza) A októberi száma Éva a pótvizsgán magyar­ból megbukott, ezért osztályt kell ismételnie. A nyúlánk, csinos lány most ismét har­madikos, pedig már tizen­nyolc esztendős. A tanárai hívták fel rá a figyelmet; előttük is érthetetlen volt, hogy a jó képességű lány alig tíz oldalnyit tanult a pót- éret+'A"’-o Miért? Miért? 1. Egyedül — Egy dunántúli intézet­ben nevelkedtem 14 éves ko­romig. A húgom most is ott tanul. Nyaranta rokonokhoz jártam, néha az anyámnál is töltöttem pár hetet. Nála nem éreztem jól magam. Tudtam róla, hogy leányanya, arról is, hogy húgom apja nem azo­A Miskolci Nemzeti Szín­ház János vitéz előadásának egyik felejthetetlen alakítása marad — a boszorkányságát seprönyélen lovagolással is bizonyító gonosz mostoha sze­repében — Lenkey Edit. Mi sem bizonyítja jobban a sze­repformálás hitelét, erejét, mint az, hogy az első pilla­natban még személyes isme­rősei sem ismertek a művész*, nőre. Mostani alakítása is bi­zonyítja, hogy nem érdemte­lent tüntettek ki tavaly a szocialista kultúráért jel­vénnyel. De ki is a boszorkány — civilben? — Az én pályafutásom úgy kezdődött, ahogy azt a re­gényben kitalálják, de ezúttal igaz — mondja magáról. — Radnai Miklós, az Operaház egykori igazgatója a szó szo­ros értelmében az utcáról nos az enyimével. Később a rokoni „jóindulat” nagy­anyám múltját is feltárta; a rajongásig szeretett asszony anyámat s még két testvérét három apától szülte — szin­tén leányfejjel. Családi átok Ül rajtunk... Ezt gondol­tam ... Családom nyomasztó előélete lehangolt, kerestem a helyem, de sehol sem talál­tam. Nem érdekelt semmi; a könyv, a tv, a színház, a mo­zi, de még a tánczene sem je­lentett örömet. Éltem — egyik napról a másikra. Az iskola hidegen hagyó**­2. Anyám — Takarítónő, nekünk dol­gozik, de nem értünk. Nem vitt be a balettbe. Ugyanis akkoriban az utcán szaval­tam és tányéroztam. Sajnos, a balettdicsőség nem sokáig tartott. Egy kis baleset — és a táncnak örökre búcsút kel­lett mondanom. Kereskedelmi iskolába írattak be, én azon­ban titokban jelentkeztem a Színművészetire. Mégsem le­szek olasz—magyar levelező — .köszöntem rá anyámra, amikor felvettek. A főiskola után sokfelé játszottam, végül Egerbe kerültem, ahol elő­ször , kaptam a szerződéshez főbérleti lakást is. A két színház egyesítése révén ke­rültem Miskolcra. Amikor tavaly megkaptam a kitünte­tést, úgy izgultam, mint kez­dő koromban, az új szerep­ben. Mondtam is a városi tanácson, amikor átvettem a kitüntetést: csak most az el­sőnél izgulok, az ötödiknél már minden könnyen megy. (máié) értjük egymást. Egy férfi jár hozzánk, nős, családos. Jóra- való embernek látszik, de a húgom és én makacsul tilta­kozunk az ellen, hogy egybe­keljenek. Lázadozunk anyám késői boldogsága ellen. Ha úgy tetszik: ez a mi bosz- szunk .... Napi párbeszédünk alig több: „Mi történt az is­kolában? Feleltél?” Csak igen­nel vagy nem-mel válaszolok. Közben mindketten vasalunk, mosunk, takarítunk órák hosszat — némán. Egyszer valami félelmetes történt az életemben. Néhány percig ha­boztam, elmondjam-e. Aztán titkaim tárába került ez a nyers história is ... 3. A várban — Az egyik közeli rokonom férje, aki mindig gyerekként kezelt, egyszer a várba vitt el. A csigalépcsőn kézen fogva vezetett, azt hittem, lépéseim óvja. A férfi keze néha reme­gett, s mind jobban szorította ujjaimat. A vártorony egyik emeletén hajam simogatta, majd váratlanul nekem esett. Szorított, ölelt, csókolt. Anyám és nagyanyám véd- telensége engem is elért. De egy váratlan pillanatban úgy éreztem: a gyászos családi „tradíciót” nekem kell meg­törnöm. Egy erős. 28 eszten­dős, szerelemre éhes féri szo­rító karjaiból szabadítottam ki magam. Ki mondja meg, hogy miként éljek ezután? Az anyámhoz fordultam volna tanácsért, de a sógor legény korábban bejáratos volt hoz­zánk ... 4. A fiú — Nyáron ismerkedtem meg vele. Diák Debrecenben. Neki mindent elmondtam; az életem, anyámét és nagy­anyámét. Még jobban ragasz­kodott hozzám. Sétáltunk, strandoltunk, de amikor meg akart csókolni, bezárkóztam. Görcsös félelem szorítja a szám, mert a tradíciót nekem kell megtörni. Egész nyáron erre gondoltam, a pótvizsgára készülődéskor is, s mert egy­re ritkulnak a fiútól érkező levelek, tudom, hogy valahol hibáztam. Ismét egyedül ma­radtam. Semmi örömöm sem telik abban, hogy nő vagyok és fiatal. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Keresztes László, a debre­ceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem adjunktusa meghívást kapott. Finnország. ha. A helsinki egyetemen ma­gyar irodalmat ad elő. Kéré­sünkre rendszeres tudósításo­kat küld ideiglenes állomás­helyéről. A mostani a megér­kezés pillanatait rögzíti. Nem tudom, miért éppen Finnországot hívják az ezer tó országának. Talán azért, mert itt ötvenezer vén a becs­lések szerint, tehát jóval több. mint Svédországban, pedig felülről nézve ez utóbbit is megillethetné a cím. Jobbra lent Stockholm hidjai, útjai, középületei tűnnek fel, aztán átrepülünk a Botteni-öblön. A Turku környéki szigetek — Megjelent a Napjaink ok­tóberi száma. A lap Kabdebó Lóránt tollából átfogó elem­zést közöl az augusztus végi lillafüredi írótalálkozóról. Fekete Gyula Mostoha kert­jeink címmel a kiskertekben, háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségekről ír, publicisz- tikus-irodalmi hangvétellel. Bata Imre Kodolányi mun­kásságára emlékezik, Kovács Sándor Iván müvek elemzé­séről beszél a költők, próza­írók legújabb rajáról, kap­csolván írását a már említett írótanácskozáshoz. E. Fehér Pál Mihail Kolcov irodalmi munkásságával ismertet meg, Pomogáts Béla a hetvenöt éves Déry Tibor életművét pásztázza át. Tasnádi Attila mint a sok ezer tó tengeri ve- tületc — úsznak el alattunk a csillámló tengeren. A légi kép itt fordított: a hatalmas szárazföld tavai helyett sok ezer sziget látható a mérhe­tetlen tengeren. Ez a sziget­világ (Ahvenanmaa) közigaz­gatásilag Finnországhoz tar­tozó autonóm terület, svéd nyelvű lakossággal. Balra fel­tűnik Turku, az ősi finn vá­ros, az ország korábbi fővá­rosa. A gép egyenes szénaren­dekhez hasonló felhőgomo- lvok fölött repül. Aztán megint kttisztul az ég, amely itt északon sokkal kékebb, mint nálunk. Szinte hihetet­len ez a mély kék szín, akár­csak a színes felvételeken. Az északi színeket saját sze­münkkel kell megpillantani, ám még ekkor is nehéz való­ságosnak hinni őket. Bölöni Györgyre emlékezik halálának tizedik évforduló­ján. Szakolczay Lajos Gaál Gáborról ír méltatást halálá­nak tizenötödik évfordulóján. Az ellenforradalom első napjai Miskolcon címmel Tóth Pál közöl tanulmányt. A szépprózát Nádudvari An­na és Oravec Jámos képvise­li egy-egy írásával. Gulyás Mihály tárcával jelentkezik. A versrovatot tizenegy, nagy­részt Borsodban élő költő mű­vei töltik ki. A két lapoldal­nyi recenzió ismert, kiemel­kedő vagy vitatott művekről ad képet. Sallós Gáborral, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával Párkány Lász­ló készített interjút. Helsinki következik. Leíelé ereszkedünk, két kört teszünk meg a főváros fölött, amely­nek központját — egy félszi­getet — három oldalról ten­ger övezi. Tisztán látszanak az utak. hidak, városrészek, a fővárost körülvevő szigetek a délutáni napsütésben. Itt a parlament, ott a nagyáruhá­zak, amott a vidámpark. A templomok, a pályaudvar, a sok park, végül a vadonatúj üvegpalota: a repülőtéri, mely kivitelben vetekszik a kop­penhágai ..repülőtércsodával”, méreteiben viszont szeré­nyebb annál. Barátaim szere­tettel fogadtak, immár az ötö­dik utam alkalmával: Terve- tuloa Helsinkiin! LEZUHANTAK A SZIKLAFALRÓL A tatabányai 3-as számú általános iskola akadályver­senyt rendezett a Gerecse hegységben egy sziklás sza­kaszon. A verseny után több gyerek felügyelet nélkül fent maradt a hegyen. Közülük kettő — Tompi Mária és Cse­resznyés József nyolcadikos tanulók — le akartak eresz­kedni a sziklafalon. Eközben megcsúsztak és lezuhantak. A kislányt súlyos, életveszé­lyes sérülésekkel szállították a kórházba, a fiú könnyebb zúzódásokat szenvedett A vizsgálat megkezdődött. CSODALATOS REKORDOK Mike Shannon 60 éves hin­du 77 napig volt eltemetve koporsójában. Pentikainen finn ember 253 percig és 28 másodpercig pipázott egy­folytában. Az angol Charles Hunter gyorsbeszédben első lett, sikerült neki egy perc alatt 416,6 szót kimondani. PECHJE VOLT Emmel Roulette tolvajt ül­dözte a rendőrség Pittsburg- ban. A tolvajnak már-már sikerült kereket oldania, se­gítségére sietett ' egy közeli nagy épület. A kapu kinyílt előtte és ő berohant. De ez az épület véletlenül egy új fog­ház volt, úgyhogy a tolvaj nyomban a cellába jutott. TŰZ ÜTÖTT KI A Magyar Optikai Művek­ben a kikészítő osztály gázzal telített dukkózó fülkéjében tűz ütött ki. Szívós István 20 éves munkás, Szabó Mária 18 éves festő, i Tóth Mária 16 éves ipari tanuló és Tóin Béla 42 éves dukkózó súlyos égési sérüléseket szenvedtek, DIÁKLÁZADÁS Tokióban legkevesebb 300 diákot vetlek őrizetbe, mi­után újabb heves összecsapás zajlott le a jogaik védelmé­ben tüntető diákok és a ro­hamrendőrség között. A tö­megverekedésben H.-en meg­sebesültek, köztük két rendőr. CSEMPÉSZBANDÁK A perui hatóságok sz után nyomoznak, hogy milyen mó­don sikerült az országba csempészni 25 000 autót. Pe­ruban az autócsempész ban­dák 1 milliárd sol kárt okoz­tak az államnak. A nyomo­zás kezdetének híre valósá­gos pánikot kelteit a vám­tisztviselők között. ÜGYELET, ALVÁSSAL New York lakói nagyon dip hősek lettek, amikor megtud­ták, hogy a rendőr járőrök éj­szakánként behajtanak egy temetőbe és ott békésen al­szanak autójukban. Emelővel felhúzzák a kocsi hátsó ten­gelyét és sebességre kapcsol­nak. A kerekek forognak, a sebességmérő mutatja a „megtett” kilométereket. NÖ AKART LENNI Három belga orvos áll a bíróság előtt, mert százezer frankért műtétet hajtottak végre egy 22 éves fiatalem­beren, aki már az öngyilkos­ság szélén álJt, mert férfinak született. Az operáció sike­rült, de a beteg tüdőembóüá- bun meghalt, fgv mégsem le­hetett életében nő, ami után annyira vágyódott. Az orvo­sok segíteni akartak a bol­dogtalanon. 100 ÉVES Tegnap töltötte be 100. élet­évét Böröndi Pálné, győri la­kos. Kedves kis ünnepségen köszöntötték az idős asszonyt. FIZETÉSNAP Két asszony beszélgetésére figyeltem fel az utcán. — Szörnyű, hogy mi van itt. Mármint a. Béke téren levő ABC-áruház előtt. — Fizetéskor még a tájékot is ajánlatos elkerülni. Jelenetek játszódnak le. A bolt előtti tér hemzseg az ittas, részeg egyénektől. * Szinte életveszélyes. Két éve lehet, hogy az épületben levő italkimérést meg­szüntették, s az átalakítás után a mostani önkiszolgáló bolt­nak adtak helyet. Ügy tűnt, hogy ezzel sikerült elejét venni e környékről összeterelődő kétes elemek hangoskodásának; megszűnnek a. mindennapos botrányok. A bolt azonban árusít szeszes italokat, s ha ezeket jóval drágábban „mérik” is, mint a régi „lebujbán”, úgy látszik, ke. rül erre is pénz, A kijárat előtti tér pedig megteszi „talpon­állónak'’. Ehhez még némi szatirikus éllel hozzátehetnénk: legalább van hely a látványos „ingyencirkuszoknak”. Ara mindez korántsem ilyen kedvderítö. Elsősorban c. járó­kelőkre, a vásárlókra nézve nem, akik különböző inzultusok­nak van kitéve. S nem is veszélyteleneknek! Egy időben a kirakatban, az ajtó üvegén feliratok figyel­meztettek: a bolt előtt tilos az italfogyasztás. Aztán hamarosan leszedték ezeket, mintha eleve reménytelennek tartották vol­na. hogy bárki fontolóra veszi, Amiben persze jó adag igaz­ság van, hiszen arra már nemigen ügyelt senki, hogy mi tör­ténik az ajtón kívül. Tény az is. hogy az áruháznak jó bevételt jeleni a szeszes italok árusítása. De mint ahogy az éttermekben, az italkimé- tő helyeken igyekeznek betartani a szabályt, nem lehetne itt is bevezetni: ittas egyéneket ne szolgáljanak ki? > ■ — re A boszorkány — civilben A Deli Hírlap felkért tudósítója írja: Finnország — a repülőgép ablakából K. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom