Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)

1969-09-15 / 13. szám

mm a miskolciaké a szó Milyen zenét szerzett Schopenhauer? Fejtörő Pár napja Freud-kÖnyvet akartam olvasni Betértem a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár­ba. ahol egy könyv volt is nyilvántartva, de éppen ol­vasták. Gondoltam. Schopen- hauerral több szenteséin lesz. Tévedtem, mert még a katalógusban sem volt. Kissé bosszankodva sétáltam a vá­rosban. Az antikvárium előtt támadt egy ötletem: hátha! Hát nem. Már egészen letet­tem tervemről, amikor meg­láttam egy könyvesboltot. A fiatal eladónő nagyon udva­riasan kérdezte: mit szeret­nék? Mondtam, hogy Freud- és Schopenhauer-művek ér­dekelnének. Sajnálattal kö­zölte, hogy zenei művekkel nem szolgálhat!!! Első pilla­natban nem tudtam, hogy sirjak-e vagy nevessek. így inkább felvilágosítottam, hogy a kért könyveknek sem­mi közük a zenéhez. Erre a polcról leemelte a ..Chopin Párizsban” című könyvet. Le­vegő után kapkodva sürgősen távoztam. Megszületett ben­nem az elhatározás, hogy ezentúl kizárólag Rejtőt éá Berkesit fogok kérni. Gondo­lom, az nem jelent majd problémát a bolt eladónőjé­nek. Csernus Tamás Egyetemváros E 6. Abszolút önkiszolgálás Lelkes olvasója lettem pár nap alatt a Déli Hírlapnak. Olyan helyi aktuális dolgok­ról találok benne tájékozta­tást, amelyek lekötik érdek­lődésemet. A miskolciaké a szó rovatba kívánkozik az az eset, ami velem történt e hó 9-én. Nagy örömmel üdvözöltük a kenyér csomagolását elren­delő intézkedést. Szeptember 1-től boldogan tapasztaltuk a végrehajtást, ám sajnos, nem mindenütt, és ezt szeretném leírni. Az Ady-hídnál levő nagy fűszerüzletben a csemegepult végén — úgy, mint szeptem­ber 1. előtt — különböző nagyságúra vágott kenyerek, alattuk fecni papír, rajta az ár. A vevők fogdossák, nyom­kodják a kenyereket: elég puha-e. Én is a kosárba tet­tem egy negyedkilós darabot, aztán a pénztárhoz mentem. Gondoltam, ott csomagolják majd be. Tévedtem. A pénz­táros egyik kosárból a másik­ba rakta át, de nem csoma­golt. Érdeklődésemre lemuta­tott a pénztár oldalán két sze­gen lógó papírtömbre, mond­ván: ott a papír, aki akar, csomagol. Egyet leszakítot­tam, csomagolni azonban csak az utcán tudtam, mért a mögöttem álló vevőnek is kellett a hely, hogy a vásárolt élelmiszert kosarába tehesse. Érdekes értelmezése a ren­deletnek, amely valóban nem mondja ki azt, hogy ki köte­les a kenyeret becsomagolni. Csomagoljon a kedves vevő, ha akar?! Dr. V. Lászlóné Kassai u. 38. Farkasszemet néz egymás­sal egy hétlakásos állami bérház és egy kétlakásos ma­gánkézben levő ház. Mindkét ház kapuján egy-egy gépko­csi jár ki, s be. Az egyik ház kapuját gondos kezek mindig bezárják. A másiké éjjel-nap­pal tárva-nyitva. Jutalmat ígérünk annak, aki nem találja ki: melyik ház kapuján jár ki, s be a szellő és bárki, akinek csak kedve van hozzá. Bosszús miskolci lakók Újságos pavilont a XI. kapuhoz A Lenin Kohászati Müvek dolgozóinak 75 százaléka a közeljövőben a XI. számú ka­pun jár majd a gyárba. Ja­vasolom, hogy a bejárat köze­lében nyissanak ujságárusító pavilont. Nagyon forgalmas hely lesz, megéri a beruhá­zást. S. I. III., Herczeg Ferenc u. 25. ★ Sok a jóból! — így tartja a néni, s ernyővel védekezik a napsugár ellen. A lányoknak viszont újabb alkalom a napozás a divatos barna arcszín megtartására, no meg jó ürügy a tanulás elhalasztására. (Fotó: Ágotha Tibor) Pálinkázzunk tejet! Nagyon helyes lenne, ha a kétműszakos konzumi dolgo­zók reggel 5 órakor — amikor a gyári duda először megszó­lal — kezdenék munkaidejü­ket. Ebben az időben — úgy, mint a tejbüfében — árulja­nak előre csomagolt vajat, péksüteményt, paprikát, para­dicsomot. Télen pedig savanyú uborkát, ecetes paprikát, sőt tejet. Mert a tejbüfé nem győzi ellátni a reggeliért vá­rakozó dolgozókat. Ilyen korai kezdés tapasz­talható a konzumban fizetési napokon. Amikor főként a pálinka és más italféleségek eladása miatt nyitnak — öt órakor. Ez is azt jelenti, hogy kérésünk teljesítése nem le­hetetlen, hiszen meg tudják valósítani az 5 órai műszak­kezdést, s így megtehetjük, hogy reggelenként tejet pá­linkázzunk. Sasvári István LKM Visszakapta a pénzét Szeptember 9-i számunkban közöltük Juhász János kálvá­riáját a rádiójával. Olvasónk örömmel újságolta, hogy a gyárihibás készülékét — az üzlet visszavette. Köszöni a Déli Hírlap segítségét. Rágalmazás — más nevében Ki írta a titokzatos levelet? Az elmúlt napokban külö­nös levél érkezett a Nehéz­ipari Minisztériumba. A le­velet a KGM igazgatási fő­osztályához továbbították, on­nan érkezett vissza Miskolcra. Idézzük a levelet: „Tavasszal bádogosok tata­rozták a Miskolc, Sztahanov utcai házakat. Az L KM, amelynek fennhatósága alá e házak tartoznak, a munkát egy másik vállalatnak adta ki. Fiatal gyerekek jöttek, munkájukat senki nem ellen­őrizte, „ragadós kezükre” nem figyeltek fel. Az elvégzett munka milyenségéről nem A VIZSGA Szemüveges, ötvenes emberke igyekszik kiválni a pályaudvar nyüzsgéséből. Ügy mosolyog, mintha mindenki ismerőse lenne, s öt várta volna. Meg-megimbolyog, hozzá­ütközik egy-két siető utashoz, és csupán mozdulatával kér bocsánatot, örül, amikor az állomás előtti téren lezöttyenhet a padra, egy agronómus-féle mellé. — Szakikám, ne haragodjon rám, de egy kicsit be vagyok rúgva. — Dehogy haragszom, adja isten egészsé­gére. — De aranyos uram! — bámul el hirte­len a kisöreg, és táskás, tört fényű szemére félelem ül ki. — öt napja iszom egyfolytá­ban ... Ez az átok rajtam, nagy jóuram!... Pincér vagyok... Vagyok? — Mérgesen szétüti kigombolt zakója szárnyait. — Csak voltam!... Luxushotelok, exkluzív bárok ... Négy nyelven beszélek ... De mán nyolc éve ... Nyolc? ... Tíz! Kérem, tíz éve kirúg­tak az ital miatt... Pedig kitüntetéseim van­nak. Csak képtelen vagyok az elégnél meg­állni... Most segédmunkás vagyok, elvtár­sam. Franci főúr — ez voltam én! — desz­kákat cipel az egyik építkezésen .. . Képzel­jen el: trógerolok ezzel a töpörtyű termet­tel! Megereszkedett, fonnyadtas arcát fáradtan ejti térdére támasztott kezébe, s maga elé mered. Messze a föld alá. Aztán beletúr őszes hajába, ami — a szél segítségével — madárfészekhez hasonlóvá zilálódik ... Von­tatottan folytatja: — Találkoztam egy régi kollégával. Azt mondja: „Te Franci, kiváló pincéreket ke­resnek felvételre. Budára, extra helyre. Ha­vi négy-ötezer is leesik. Olyanok megfordul­nak ott, mint a perzsa sah. Te fiatal idődben kiszolgáltad a walesi herceget is. Próbáld meg!" Megpróbáltam ... S a vizsgán csúnyán megbuktam, uram ... Felolvastálí| a jellem­zést, amit az üzem küldött rólam: ügyes, gyors munkás, csak iszik — ez volt benne... Reszkettem, ügyetlenkedtem, elejtettem a cuccot, uram .. . Pedig egy korty nem volt bennem! Szinte borzalom csap ki a szeméből, ahogy két szikkadt markával drabális partnerébe kapaszkodik. Ujjat is bele fehérednek. — Most figyeljen jól, drága uram! — Döb­bent szünet. — Amikor már mindennek vé­ge volt, félrehív az egyik bizottsági tag, és így szól: „Jobb is, hogy nem vették fel, apám ...” As állomás előtti tér lármáját süket csend szippantja fel. Az öregecske ember össze­roppan. Egészen vén lesz, roskadt vállú. Alig hallhatóan, akadozva^ fejezi be: — A fiam volt .. Húsz éve múlt. hogy az anyjával együtt elhagytam. Most harminc­két éves. Én' ötvenöt... Ö megismert. Tóth István győződött meg senki, látat­lanba tikettek.” A társadalmi tulajdon vé­delmében íródott levél így folytatódik: „Kukákat rendszeresítettek a szemét elhordásához. A la­kosokat kötelezték, hogy a szemét heti háromszori el- hordásáért fizessenek (12 Ft). A szemetet azonban legfel­jebb egyszer, vagy még'any- nyiszor sem viszik el. Kinek a zsebébe csúszik a különbö­zet? A gyár részéröl nem el­lenőrzik, hogy a Köztisztasági Vállalat elvégzi-e a munkát. Csak fizetik a pénzt, minden ellenőrzés nélkül, mint egy cs. és kir. huszárkapitány (a mi pénzünket). Tisztelettel: Sterbinszki Béla s. k. Sztahanov u. 22.” Megkerestük Sterbinszki Béla, Sztahanov utcai lakost, az LKM üzemvezetőjét, s megkérdeztük, mi indította e levél megírására és elküldé­sére? Ezt válaszolta: — Mélységes felháborodás­sal vettem tudomást a levél­ügyről. Én ugyanis semmiféle levelet nem írtam. Ha meg­tudnám, ki volt, feljelentést tennék ellene. — Mit gondol, a levélben állítottak megfelelnek a va­lóságnak? — Határozott nemmel vá­laszolhatok. A munkások az én házamba pakolták be es­ténként a szerszámaikat, s az anyagot, amellyel dolgoztak. Nem loptak el soha semmit. Fiatalok voltak, az igaz, né­hányszor rájuk kellett szól­nom, hogy ne viháncolianak. Ez minden. A másik üggyel kancsolatban pedig csak any- nyit tudok mondani: hetente három alkalommal rendsze­resen elviszik tőlünk a sze­metet. Ki volt a titkos levélíró? Mi célja volt a más nevében írt rágalmazó levéllel? A kérdésekre vizsgálat ad majd választ. (nyikes) Új köny.v, amely Miskolcon született A tokaji szőlők múltja és jelene Pontosan száz oldal terje­delmű — külső formájában szerény, de tartalmában an­nál gazdagabb — könyvecske jelent meg a minap Miskol­con. Könyvárusoknál és köny­vesboltokban nem kapható. Kár, mert megérdemelné a szélesebb nyilvánosságot. Cí­me: A tokaj-hegyaljai szőlő­rekonstrukció helyzete és fel­adatai. Szakkönyv — ez vi­tathatatlan —, de olvasmány­nak is érdekes, tanulságos, hiszen — miként a szerzők is megállapítják — Tokaj-Hegy- alja múltját még a szűkebb hazában, Borsodban és Mis­kolcon is alig ismerik. Érdemes visszapillantani e múltra. Tokaj-Hegyalján a szőlő őshonos növény., Az Er- dőbényén talált megkövese­dett szőlői evélny ómat — Vi- tis tokayensis — a Föld har­madkorából származik. To- kaj-Hegyalja már a bronz­korban lakott terület volt — ezt is gazdag leletek bizo­nyítják. Tolcsva honfoglalás ideji település. Tarcalon Illő­ben Könyves Kálmán kirá­lyunknak szőlője és pincéje volt. A tatárdúlás elpusztítot­ta a szőlőkultúra nagyobb ré­szét. IV. Béla 1252-ben olasz szőlőmunkások és vincellérek behívásával és letelepítésével gyakorlatilag, királyi levelé­vel rendeletileg végeztette el az első tokaj-hegyaljai szőlő­rekonstrukciót. II. Rákóczi Ferenc 1700-ban adott ki részletes szőlőművelési sza­bályzatot Tokaj-Hegyaijára vonatkozóan. Ez a rendelet hosszú időre irányelv ma­radt, s talán nem véletlen, hogy a tokaj-hegyaljai szőlő­kultúra első nagy felvirágzá­sa egybeesett a kuruc sza­badságharccal Valóságos fénykorát élte akkor az Itteni szőlészet és borászat. A borkereskedelem köz­pontja hosszú ideig Tokaj volt. A XVIII. század köze­pétől kezdve a borkereskedők többsége áttelepült Miskolcra, mert a görög borkereskedők itt szívesebben vásárolták meg a borokat. Tovább vá­sároltak a lengyel és az orosz kereskedők is. Érdekesek a régi, a filoxéravész előtti szőlőfajták nevei: gohér, fe­jérszelő, rózsás szőlő, fekete szőlő, bojár, purcsiny, bala- fánt, polyhos, piros ortliebi stb. A filoxéravész aztán az 1880-as években szinte Tnin- dent letarolt. Alig maradt szőlő Tokaj-Hegyalján. Az 1870. évi 110 ezer hektoliter termés 1889-ben nyolcezer hektoliterre csökkent. És ak­kor a kormányzat elrendelte a második tokaj-hegyaljai szölőrekonstrukciót. A har­madik, a mostani, az állami gazdaságok megalakulásával 1950-ben, majd kormányzati rendelkezés alapján 1955-ben kezdődött. Eddigi eredményei értékesek, de a feladatok java még hátra van. A miskolci nyomdában nyomtatott könyv miskolci szerzői, Kerbolt Gyula, Lip- csey Attila és dr. Schuszier Zoltán, nemcsak hibátlan szakmai hozzáértéssel írták meg könyvüket, hanem ava­tott tollal, ékes. gördülékeny, a magyar nyelvet mélyen tisztelő és szerető stílusban is. A könyv becses darabba Miskolc város kultúrájának. szendreí József Alkoholellenes szer / ' • ( Hugo Teorell, Nobel-díjas svéd professzor olyan anyagot fedezett fel, amely befolyásolja az alkoholfogyasztás után az ember szervezetében lezajló vegyi folyamatokat. Ez az anyag meggátolja az alkohol felszívódását a szövetekbe és kiveti a szervezetből, így megakadályozza, hogy mérgezze a májat, s más szerveket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom