Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-27 / 24. szám
Két parlament Mint a szülök a gyereket, szeretnénk meggyorsítani országunk. városunk fejlődését. Néha kicsit türelmetlenebbek is vagyunk, mint kellene, s a munkatársak, barátok körében ilyenkor fogalmazódnak így a „korszakalkotó” ötletek: „Ha rám bíznák, és bezzeg tudnám, mit kell csinálni, hogy .. Természetesen, ezt azért senki sem gondolja komolyan, és különben is... A mi társadalmunkban valóban beleszólhat az orszi^g dolgaiba a kisember. Választolt képviselői az egész társadalomra érvényes törvényt alkotnak a parlamentben, vagy tanácstagként,- szőkébb pátriánk sorsáról döntenek. Az országgyűlés csütörtökön befejeződött őszi ülésszakán mind a gázenergia hasznosításáról, mind pedig a szakmunkásképzésről szóló törvény megalkotásában tevékenyen részt vétt a Borsod megyei képviselőcsoport. Gácsi Miklós — aki lel is szólalt a tanácskozáson — a Parlament folyosóján mondta helyszíni tudósítónknak: „A szakmunkásképzéssel foglalkozó új törvény kissé miskolci törvény is.” És nemcsak azt értette ezalatt képviselőnk, hogy az előkészítés során nagy súllyal estek latba az északi iparvidék központjának kívánságai, javaslatai, hanem azt is. hogy a munkaerőgondokkal küzdő városnak létkérdés a tervszerű, hatékony szakmunkásnevelés. E kérdés megoldása természetesen nemcsak Miskolc és Borsod számára nagy jelentőségű, hiszen a nagy ipari potenciállal rendelkező megyével mindig „együtt sír vagy nevet” az egész népgazdaság. Magunkénak vallhatjuk mi, miskolciak a gázenergia hasznosításával foglalkozó törvényt is. Bizonyságul hadd idézzük megint egyik képviselőnk, Kammel Lajbsné szavait: „Az utóbbi években sokat fejlődött Miskolc gázhálózata. Több mint tízezer gázfogyasztó van." És mennyi lesz néhány év múlva? És mennyivel több lenne a panasz is néhány év múlva, ha nem született volna meg a gázszolgáltatók és a fogyasztók alapvető jogait megnyugtatóan rendező új törvény. Országgyűlési képviselőink talán éppen azokban az órákban érkeztek haza Budapestről, amikor összeült a mi kis parlamentünk, a városi tanács És az itteni szószólók is hozzáértéssel, felelősséggel mérlegelték, hogyan gazdálkodtak millióinkkal az első fél évben. A vitában felszólalók általában így kezdték mondókájukat: „A kerületünk választói azt kérik, hogy...” Százan sem ültek a teremben, mégis a 200 ezer lelket számláló város véleménye összegeződött a vitában. A tanácstagokkal együtt Miskolc lakossága nyugtázta elégedetten, hogy az első fél évben és az azóta felépült lakások száma biztató, az év végéig elkészül a tervezett 1229 új otthon. Megnyugtató a választók számáfa az is, hogy kórházaink felszereltsége kitűnő. Jogos kívánság viszont, hogy ne maradjon el emögött a járó betegek ellátásának színvonala, szűnjön meg végre a zsúfoltság a körzeti rendelőkben. Bármelyik kismama tapsolt volna, amikor arról esett szó, hogy a kevésbé égető beruházások későbbre ütemezésének árán, gyorsítani kell az óvodák, bölcsődék építését. • Sorolhatnánk tovább. De felesleges. Hiszen nemcsak a sajtóközleményekből, sokkal inkább környezetünk és az egész ország szemmel látható, tapintható fejlődéséből tudják a munkásemberek, hogy szavuk eljut a legfelsőbb fórumokig is, jól képviselik érdekeiket azok, akiket választottak. BÉKÉS DEZSŐ A négykerekű hivatal Néhány nap óta a közönség — különösen az ifjabb korosztály — nagy kedvvel jár a Marx Károly utcai postára. Nem a levél-, vagy csomagfeladás vonzza őket, hanem a posta „épülete”. Az történt ugyanis, hogy a 9. számú postafiók átépítése miatt négykerekűvé vált a hivatal; egy külön erre a célra átalakított autóbuszba költözött. Az^Ikarusz-posta előreláthatólag november közepéig működik, addigra fejezik be a hivatalhelyiség átépítését. + A százhúsz férőhelyes szentpéteri-kapui bölcsőde 196H januárjára készüli el, s akkor még úgy tűnt, elég nagy ahhoz, hogy a lakótelep három éven aluli gyermekeit mind befogadhassa. Ma már több mint ötven százalékos a bölcsőde túlterhelése. Augusztus végéig százkilvncven gyermeket veitek fel, az azóta jelentkező tizenöt szülő gyermekét viszont már egyáltalán nem tudják itt elhelyezni. (Agotha Tibor felvétele) Versenyfeltétel: segíteni a fiatalokat A Diósgyőri Gépgyárban 367 brigád versenyez az idén a szocialista cim elnyeréséért. 743 brigád hat és fél ezer dolgozója a cím megtartásáért küzd; a mozgalomban 54 női brigád vesz részt. A szerződések értelmében a mennyiségi eredmények mellett a gazdaságosság fokozása és a fiatal munkások segítése, tanítása is verseny- feltétel. A paprika fonnyadt, de van pálinka Panaszkodnak a gépgyári asszonyok Mit válaszol a kereskedelem? Panaszkodnak a gépgyári asszonyok. Szerdán számoltunk be arról a fejlesztési tervről, amellyel a III. kerület élelmiszer-ellátását kívánják javítani. Az asszonyok azonban olyan dolgok miatt bosszankodnak, amelyek orvoslásához nem milAlternatíva Egy katona már vagy fél órája követ két lányt. Végül az egyik lány megunja a dolgot, hátrafordul és így szól: — Hagyjon fel azonnal a követésünkkel, vagy hozzon még egy katonát! Ősszel házasulandók figyelem! Bő választékban, leszállítón árban kölcsönzünk ruhákat. Miskolc, Jelmezkölcsönző, Zsolcai-kapu 12. Kultúrcsoportok figyelem! S:üretl felvonulásokra és bálokra nagy választékban kölcsönzünk. Előjegyzéseket elfogadunk' Veszélyes vizeken © Eg Yhölgy táncolt oz óceánon MOMBASÁBAN kellemetlen hírt hallott a hajó rádiósa. A nairobi rádió jelentette, hogy az Anita ciklon a Székesfehérvár tervezett útvonalán, délnyugati irányban haladva tombol. — Előttünk táncol a beste hölgye — fakadt ki az egyik tengerész. Kijelentése arra utal, hogy a ciklonok többségének már régebben nónevet adtak a matrózok. Így például egy másik tengeri veszedelmet Barbarának hívnak. Egyébként az Indiai-óceánnak ez a része a ciklonok „legkedveltebb” helye. Legtöbbször a monszunszelek váltásakor keletkeznek. Süveges László a tanulmányaiból tudta, hogy a délnyugati monszunt az északkeleti váltotta fel. A váltási időszak viszont három-négy hétig is eltart. S ők éppen ebben az időszakban tartózkodtak azon a tájon. Mi lesz. ha az Anita zónájába kerülnek? A „vihar” fogalmát kimerítő ciklon szemének vagy magjának körülbelül 20 mérföld az átmérője, s ott rendkívül alacsony a légnyomás, nincs szél. A tovarohanó mag körül 60 mérföldes körzetben azonban akkora az orkán, s úgy kavarog a víz, hogy az olyan méretű hajó. mint a Székesfehérvár, menthetetlenül hullámsírba kerül. A CIKLON hatása a középpontjától 200 mérföldre — több mint 300 kilométerre — is érződik. A gyors, nagy hajók el tudnak előle menekülni, a kis beltengeri magyar hajónak azonban semmi kilátása nem volt, hogy egér- utat nyerjen, ha az Anita — többször meg szokta tenni — netán visszafordul útjáról, az Afrika és a Madagaszkár-szi- get közötti Mozambik-csator- nából. A kapitány döntött: elindulnak a ciklon nyomában, ám a part közelében haladnak, s ha fenyegetné őket a veszedelem, a tanzániai Dar es Salaam kikötőjében keresnek menedéket. Állandóan figyelték a rádióhíreket, különösen a legpontosabbnak bizonyult mauritiusi rádió adásait, amelyek az Anita vonulásának irányát tartalmaztál^. November 1-én vágtak neki az útnak, s távcsövei is kémlelték az égboltot. A felhőalakulatokból is lehet ugyanis a ciklonra következtetni. A sztrátusz „V” formájának csücske például a vihar közepét jelzi. MEGKÖNNYEBBÜLTEK, amikor három nap múlva hírül adta a rádió, hogy az Anita a Mozambik-csatorna déli kijáratánál délnyugatra fordult, s elhalt, vagy miként a tengerészek mondják: ösz- szeesett. Különben az addig 6—7 mérföldes sebességgel haladó hajónak kedvezett a csatorna vizének áramlása, majd a Delagoa-öbölnél kezdődő erős Agulhas-áram; az utóbbi segítségével a sebesség már elérte a 10 csomót, azaz az óránkénti 10 mérföldet, ami már majdnem megfelelt a Székesfehérvár normális sebességének. Kellemes látványt nyújtottak az egyre nagyobb rajokban felbukkanó bálnák, s a vidáman játszadozó delfinek. Mozgalmas volt a tengeri út azért is, mert a nagy olaj- szállító hajók tucatjai haladtak északkeletnek, a Perzsaöböl irányába. A mi hajónk november 10- én reggel érkezett Durban kikötője elé. TARJÁN ISTVÁN (Következik: A Magyar Rapszódia.) Hókra, hanem egy kis figyelmességre, a szabályok megtartására lenne szükség. A vasgyári piacon a kofák 3—4 forintos felárral adják el a Béke téren megvásárolt árut. Ha a háziasszonyok olcsóbban szeretnének vásárolni, bosszúsan fordulnak ki a csarnokból, mert a paprika fonnyadt, viszont korlátlanul lehet kapni bort és féldecis szilvapálinkát. A Kilián-déli kispiacon — amelyet a tervek szerint megszüntetnek — szabályellenesen, előzetes vizsgálat nélkül árulnak gombát. Panaszkodnak a gépgyári asszonyok a zöldségüzletekre is. A III. kerületi boltokban többnapos árut adnak el első osztályú áron. Imeretlen a leértékelés, a minőség feltüntetése. Az országosan is sok gondot okozó húsellátás a Munkás utcai boltban különösen rossz. Hentesáruból szinte egyáltalán nincs választék. A vasgyári piac húsboltjában sem jobb a helyzet, itt viszont lehet kapni bort, pezsgőt, koktélokat. (!) A vasgyári gyógyszertár melletti gombában már hajnali ötkor mérnek pálinkát, de a hazajaró nők nem tudnak tejet, péksüteményt venni. A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szerint az élelmiszerboltok 6 óránál korábbi nyitását nem tudják megoldani. Megvizsgálják viszont a Munkás utcai húsos fűszerbolt ellátását, s- ha lehet, javítanak azon. S hogy miért árusít a vasgyári húsbolt szeszes italt? EZt azzal magyarázzák, hogy egyébként kicsi a forgalom. (Az üzletnek nincs engedélye a tanácstól ilyen cikkek árusítására!) A MÉK illetékesei elmondták. hogy a szabályok szerint a romlott minőségű, állott zöldárut le kell értékelni, s ezt az ártáblán fel kell tüntetni. A Kilián-déli háziasszonyoknak a tanács kereskedelmi osztálya azt tanácsolja, „bojkottálják” az engedély nélküli gombaárusokat, mivel itt nem tudnak óránként ellenőrzéseket tartani. (pusztai) Mégsem extra as Extra Kedves Déli Hírlap! Örömmel olvastam, hogy szót emeltek a mi érdekünkben. A konfekcióipar irányítói csak a „keszegvonalú” állampolgárok kegyeit hajszolják. Tíz-tizenöt centiméter anyagot minden nadrágból és pizsamából kispórolnak. Azt viszont nem szabad elfeledni, hogy népünk ma már nem éhezik, az emelkedő jólét és a különféle sportok miatt a vonalak „megerősödnek”. A konfekcióipar termékeihez nekünk is jogunk van. Miért fizessenek a férfiak 600—800 forintos Cazondíjat egy ruháért, a nők 300—400 forintot egy kiskosztüm vagy szövetruha megvarrásáért pusztán azért, mert nem akarnak rólunk tudomást venni a konfekcióiparban'’ Nem extra az az igényünk, hogy az egészséges testalkatú, kisportolt testű egyének is felár nélkül juthassanak ruhához. V. Béla t ■w
