Déli Hírlap, 1969. augusztus (1. évfolyam, 1. szám)

1969-08-06 / 1. szám

Kezdet-érzés nélkül Kortársunk Marx „Segítse a toll a szépet” Az újságírás nesztora a DH-ról Hajdú Béla a két világháború között és a felsza­badulás után másfél évtizedig aktív és igen megbe­csült újságírója volt Miskolcnak. Nyugalomba vo­nulása után sem tette le a tollat; igényes, gondolat- gazdag tárcái, jóízű visszaemlékezései, borús és nap­sugaras történetei az utóbbi években is megjelentek. Az idős újságírót — aki lapok indításának és alko­nyának volt szemtanúja — tanácsaiért, biztató, bá­torító szavaiért kerestük fel. — Miskolcon a két világ­háború között három-négy lap versenyzett egymással. A Miskolci Napló kora délután szeíogáséért. Miskolc, sajnos, soha sem tudta megtartani szellemi értékeit. A tettvágyó embernek, aki egy darabig e hanem a folyamatosság meg­nyugtató mechanizmusa. A kezdet-érzés tétovává teszi az újságírót... In médiás rés! Úgy kell dolgozni a megjele­nés napjaiban, mintha már két évtizede szólna olvasói­hoz a Déli Hírlap. Természe­tesen rutin és fásultság nél­kül. A rutin megöli az újság­írást, megfosztja tündöklésé­től a gondolatot. Miskolc sok­arcú város. A fények és ár­Véletlen párbeszéd Halló London, itt Budapest Manapság, amikor a holdbéli utas hangját tökéletesebben halljuk, mint nagyapáink a telefonhírmondót, egyáltalán nem tűnik technikai bravúrnak, hogy „drót” van Budapest és Lon­don között. A nagy dolog az, hogy ez a vonal „élt” egy rövid órácskára néhány nappal ezelőtt, mikor Hauser Arnold (írjuk csak így, magyarosan) és Lukács György beszélgetett. A műsorra (július 30-án hangzott el) bizonyára sokan és szívesen emlékeznek. S miután ezzel az adással a Magyar Rádió történetének nemcsak egy új műsora, hanem — úgy hisszük — egy új korszaka is kezdődik, jónak láttunk néhány műhelytitkot megtudni. A kérdésekre Vajda Márton főszerkesztő-helyettes, Balyó Mária szerkesztő és Rapcsányi László, a „Párbeszéd” riportere válaszolt. jelent meg. A Déli Hírlap vállalhat valamicskét ebből a rokonságból, mondjuk a fris­seséget és a precizitást — kezdte visszaemlékezését Hajdú Béla, majd így foly­tatta: — A Reggeli Hírlap. amely tekintélyes reggeli or­gánumnak számított, a húszas években szintén kísérletezett délutáni megjelenéssel. De ez városban élt és lelkesen mun­kálkodott, idővel megromlott a közérzete. Érdemes lenne analizálni: miért? — Az utóbbi évtizedben ja­vult a város megtartó képes­sége, de lehetőségeink még kimer ítetlenek. — Valóban. Nekem régi „vesszőparipám” a Miskolci nyékok soha ne csalják meg az újságírót; igazságérzettel és szeretettel közelítsen min­denki a jelenségekhez. S még egy: Miskolcot a munkások hordozzák a tenyerükön. Ró­luk szóljanak hát a króni­kások ... (párkány) — Hogyan született meg a „Párbeszéd” gondolata? VAJDA: Véletlenül, mint ahogy a jó gondolatok több­sége születik... Persze, in­dítékul mégis Hauser pro­fesszor főműve szolgált, ami most már magyar nyelven is megjelent. — A többit már a riporteri le­leménynek és felkészültségnek köszönhetjük? nem volt tartós. Ami pedig a mostani Déli Hírlap megjele­nését illeti: nagyszerű idea! Miskolc régen rászolgált erre a lapra. A megyei és a városi lap egészséges együttműkö­dése pezsgésbe hozza a toll embereit, áthangolja a me­gyei és városi emberek ér­deklődését. A lap sokat tehet a város szellemi erőinek ösz­Panteon megteremtése. A vá­ros lakói nemigen ismerik azokat a hírességeket, akik itt éltek, alkottak s itt gyarapí­tották az egyetemes magyar kultúrát. A panteon-gondola­tot ismét fel lehet vetni. — „Háztáji” gondjainkhoz néhány bátorító szót... — Nem bátorítás kell ide, Grafikai kiállítás, esztrádműsor, divatbemutató Két iparváros találkozása Szeptember 21-től: katowicei napok mészetes, hogy a nagyobb megmozdulásokon kívül szá­mos baráti találkozóra is sor kerül. Lengyel barátainknak alkalmuk lesz alaposan meg­ismerni a várost és környé­két. Ami pedig az esti szóra­kozást illeti, arról a miskolci Katowice étterem gondosko­dik, a legjobb lengyel és ma­gyar vendéglátóipari szakem­berek segítségével. GY­Kettesben a muzsikáló játszótárssal...” (Ágotho Tibor felvétele) Zsörtölődéssel kezdődött a nap. Hiány­zott megint az ételdoboz. A fémöntö fele­sége kitartóan zsémbelt: — A művelődési házban hagytad! Ne is ellenkezz! — Talán mégis a műhelyben maradt... — Legközelebb a fejedet hagyod el. Az uzsonnád pedig vidd újságpapírban! Az asszony embere hóna alá csapta az elemózsiát és rávágta a konyhaajtót, tízzel is jelezni akarta: a reggeli vitát befejezte. A fémöntő tudta: valóban a házban ma­radt az ételdoboz. Két biliárdparti között falatoztak belőle társával és elmaradha­tatlan cimborájával, Csűr Györggyel. Nem baj, este majd hazahozza. Ettől a perctől kezdve már napi gondok foglalkoztatták: mit kell ma végeznie. Maga gazdája volt, idejével, munkájával szabadon rendel­kezett. Már régen meg akarta vallani barátjá­nak, hogy a kis műhely, a réz, vas és az ólom szatócs-világa alig érdekli. De akkor minden kezdődik elölről, a nyílt és bur­kolt célozgatások: gyere közénk, gyáriak közé, nálunk kevésbé unalmas a munka. A nótát ismerte már, ingerelte a vita s a ritmusváltáshoz sem volt semmi kedve. Ilyen előzmények után válhatott nagy jelentőségűvé az a néhány órás együttlét, amit az Ady Endre Művelődési Ház falai között töltöttek. A biliárdgolyók éles csattogása közben mindig került valami emléktöredék, jó­ízű história az ifjúi évek tárházából. Az emlékező biliárdestek, a mindennapos sakkcsaták mai dolgaink fénykörébe is át­vezették a fáradó, de még mindig „napra kész” elméket. Nyíri Lajos ezen a napon még terhe­sebbnek érezte a fémek elegyítését, a megrendelők szeszélyes öntőformáinak nyomon kísérését. Kergette volna az időt, hogy délután pontban öt órakor találkoz­zék barátaival. Az ételdoboz hamar megkerült, elnézőn és megértőn rakta le a sakkasztalra a klubfelügyelő. Mert nem ízlett az uzsonna, társainak kinálgatta étkét a fémöntő. Ha nem marad étel, kisebbedik a koccanási felület asszonyával. Társai, akik már szintén a nyugdíj kü­szöbét taposták, jókat falatoztak s meg­kezdték délutáni életüket. Az öregek min­denbe rendszert visznek: a játékba is. Biliárddal kezdődött a nap, majd elol­vasták a napilapok címbetűit s végül sakktáblához ültek. Nyíri Lajos nyerésre állt. Egy kombináción tűnődött éppen, amikor megállt kezében a futó s feje alig észrevehetően előrebillent. A ház valamelyik szögletében gitárosok hangoltak. Az énekkar Mozart Te lelke a létnek, ó napfény című dalát próbálta. PÁRKÁNY LÁSZLÓ A termékeny barátságnak, mely Miskolc és a nagy szilé­ziai iparváros, Katowice kö­zött immár évek óta fennáll, alig néhány hét múlva ismét jelentős állomásához érke­zünk. Ismét, hiszen csak a minap tért haza sikeres lengyelor­szági útjáról a népszerű Avas táncegyüttes, s a nyomában Miskolcra érkezett katowicei vendégek már újabb vendég- szereplés lehetőségével ke­csegtették a Rónai Sándor Művelődési Központ vezetőit. De nemcsak ezért jöttek Miskolcra a népművelés, a vendéglátóipar és a képzőmű­vészet katowicei képviselői. Arról a több mint egyhetes rendezvénysorozatról tárgyal- tak városunk vezetőivel, mely katowicei napok címen ke­rül majd be Miskolc történe­tébe. Az előreláthatólag szeptem­ber 21-én kezdődő program minden részletét még nem határozták meg a testvérváro­sok. annyit azonban már el­árulhatunk, hogy neves len­gyel grafikusok mutatkoznak be műveikkel a miskolci kö­zönségnek, többször is fellép városunkban a katowicei esztrádegyüttes, divatbemu­tató, fodrászverseny és vá­sárlással egybekötött ipar­cikk-kiállítás teszi majd szí­nessé és tartalmassá a len­gyel—magyar barátság Mis­kolcon rendezett hetét. Tér­Ä HÍRLAP 1969, AUGUSZTUS 6. RAPCSÁNYI: Nem egé­szen. Ennek a beszélgetésnek mégiscsak Hauser professzor és Lukács György akadé­mikus volt a főszereplője. Az ő szívességük nélkül nem te­remthettünk volna összeköt­tetést a két város között... És természetesen szükség volt a BBC segítségére is, na meg a mi technikai munkatár­sainkra. — Eg': ilyen párbeszédet nem köpnyű előkészíteni? RAPCSÁNYI: Ez mindig a partnerektől függ. Ez esetben nem volt nehéz dolgom. Na­gyon megörültem, mikor te­lefonon először hallottam Hauser professzor dinamikus, ízes magyar beszédét. — Hogyhogy ön több évtizednyi távoliét után is ilyen jól be­széli a magyar nyelvet? — kérdeztem. — A magyar nyelvet nem lehet elfelejteni — jelentette ki a tudós. Nos, erről azt hiszem, a hallgatók is meggyőződhettek. — Ennél többről is. A két vi­lághírű tudós eszmefuttatása, a hajdani „Vasárnapi kör” felidé­zése, a marxizmusról vallott né­zeteik (Kortársunk Marx), a mű­vészetpszichológia és a néprajzi összevetése, Ortutay Gyula és Huszár Tibor izgalmas kérdései, úgy éreztük, szinte csak a kez­detét jelentik ennek a párbe­szédnek, vagy a hasonló beszél­getéseknek . . BALYÓ MÁRIA: A párbe­szédet a nagyvilággal szeret­nénk folytatni. Jóllehet, hogy a most megismert szereplők ismét mikrofonhoz ülnek, hi­szen Lukács György, aki hosszú évek óta nem nyilat­kozott, úgy búcsúzott tőlünk, hogy máskor is szívesen láto­gat a stúdióba. És mennyien élnek külföldön a világhíres magyarok közül!... Legköze­lebb Szentgyörgyi Albertet szeretnénk megszólaltatni. De tervezünk további meglepeté­seket is. — Javaslunk valamit: Verba volant... Nyomtassák ki a be­szélgetések szövegét! BALYÓ MÁRIA: Nem rossz gondolat. . . (gyarmati) iiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii ti hanoszerek érkeztek az !\DK’ból Keresse lel üzletünkéi! Hangszerbolt Miskolc, Széchenyi u. 14. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllil BARÁTI BESZÉI Andrej Grom! szovjet külügyminiszter k len talál­kozott Stefan J<j ychowski lengyel külúuvt úszlerrel, aki üdülésit . t a Szov­jetunióba. BUKARESTÉ ÉRKEZTEK A Román Korríiunista Párt X. kongresszussá megérke­zett Bukarestül az Olasz Kommunista Pár delegációja. A küldöttséget íancarlo Pa- jetta, a Közpoti Bizottság Politikai Bizottsgának és ve­zetőségének tgja vezeti. Ugyancsak mgérkezett a Proletár Egysé Olasz Szo­cialista Pártjáak delegá­ciója is. JUGOSZLÁVIÁT IS MEGHÍVTUK Radivoj Uvacs jugoszláv külügyminisztehelyettes ked­den külön-külö fogadta Pa­vel Kuznyecoybelgrádi szov­jet nagykövetségi ügyvivőt és Irwin Tobinl az amerikai nagykövetség tanácsosát. Mindketten átnyújtották Uva- licsnak a géni leszerelési bi­zottság két iárselnöke — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — iivatalos meghí­vását, hogv Jugoszlávia Időn. auguszt i kezdve tag­ként ven ven i m t a bizottság munkájában MEG KELL SEIV-'Mi ilTENI A gén ti - -.er. lési bizottság keddi ülésé; felszólaló svéd küldött kiie'en tte, hogy az 1925-ben i' n>. It, a vegyi es bakteiiológ . i fegyverek al­kalmaz. i ' tó genfi konven­ciót 3© - azaz a kon­venció (i nettének 45. év­forduló - minden állam­nak alr In .1 írnia A bizott­ságnak í> i rtatnia- kell mun­káját e tör. ;üi sztító fegyve­rek előállításánál betiltásá­ért, a meglevő kéízletek meg­semmisítéséért — jelentette ki Myrdal asszojy. svéd kül­dött. SZABADOS BOCSÁTOTTÁK Kedden Vierrianeba érke­zett a nemzettözi ellenőrző bizottság egyi) gépén az a három amerikai katona, akit a VDK-ban létfőn bocsátot­tak szabadon, A katonákat az amerikai béreharcosok egy csoportja kísérte Vientianéba. Ma egy itasszállító géo- pel Bangkokon keresztül tér­nek vissza íz Egyesült Álla­mokba. MEGHALT EGY GYEREK Kambotzsa ENSZ-képvise- lője kedtén két levelet inté­zett a Bztonsági Tanács el­nökéhez. Az elsőben beszá­molt arról, hogy amerikai és dél-vietiami gépek mérgező vegyianiagokat szórtak le Kamborzsa határvidékeire májusbm és júniusban. A másik kambodzsai panasz szerint az országhatáron jú­nius 2). és július 12. között hét intidens zajlott le és az egyik incidens során életét vesztette — aknarobbanás kö­vetkeztében — egy 13 éves gyermek. / VISSZAUTASÍTOTTA A nigériai elnök levelében közölte: a szövetségi kormány visszautasítja a Nemzetközi Vöröskereszt legutóbbi javas­latát. és nem hajlandó hozzá- járTűni ahhoz, hogy semleges helyen — Dahomeyben vagy az Egymlítői Guinea terüle­tén — ellenőrizzék a Biafrá- nak kildött segélyszállítmá­nyokat Olyan szállítmányo­kat erged tovább Biafra felé, ameljeket nigériai területen, megbzottai ellenőriznek, hogy katonai felszerelések ne juthtfsanak a szakadár rend»» szer Kezébe. Meghalt: a művelési házban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom