Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1941

Hódolat. A nagy nemzeti jubileumok sorába foglaljuk a katolikus lélek öntudatával és a magyar szív meleg hálájával szentséges Atyánk, XII. Pius pápa püspökké szentelésének 25 éves évfordulóját. Intézetünk tanári kara és ifjúsága hódol előtte ezen a jubileumon, mini Kriszlus helyettese előli. A gyermeki szív ősziute ragaszkodásával hitel teszünk mellette, hogy tanításában, intelmeiben és parancsában Isten akaratának közvetítését látjuk. Mert ráemlékezünk Krisztusra és hiszünk szavaiban: »Aki lilékét hallgat, engem hallgat...« Hódolunk előtte, mint a lelkek legfőbb pásztora előtt, aki életéi is kész odaadni juhaiért. Tagját látjuk benne annak a »vérző dinasztiának , amelynek 32 vértanú pápája van. Ügy tekintjük súlyos aggódásait, ön sanyargatását és vezeklését, mini ériünk vállalt és felajánlott áldozatot. Hódolunk előtte, mini az igazság és erkölcs rendíthetetlen bajnoka előtt, aki Keresztelő Szent János bátorságával kiáltja a világ Heródeseinek: »Non licet!« És hirdeti rendíthetetlenül az engesztelődést a jelen vérzivataros napjaiban, a gyíilölkö dés és bosszúállás vad küzdelmeiben. És meghatva ünnepeljük benne a népek Atyját, aki atyai szívére akarja ölelni a föld minden népét, aki önzetlenül fárad minden nép boldogításán és atyai részvéttel vigasztalja a szenszenvedő emberiséget. Hálával gondolunk reá, mint nemzetünk igaz barátjára, aki Szent István királyunk jubileumi évét és az eucharisztikus kongresszust magas megjelenésével a világ egyetemes ünnepévé tette. A magyar nép örökre szívébe zárta Őt ezért. Nem tudjuk elfelejteni, hogy hogyan fejezte ki mélv hódolatát a Szent Korona, nemzeti életünk szimbóluma előli. Szivünkken még ma is visszhangzanak édes anyanyelvünkön mondott imádságai és áldása. Igen, — »a Magyarok Nagyasszonya és. a Szent jobb- megáldottak bennünket az Ő imádságára és megindították hazánk felszabadulásának örvendetes eseménysorozatát. ' Mély hálával telik meg a szívünk., ha a világ népeinek megbékítéséért való fáradozásait szemléljük, örömmel fogadjuk azt az 5 alapelvet, amelyek karácsonyi szózatában a háború után újjáépítendő világrend erkölcsi alapjául megállapított. Ügy tekintünk rá, mint második Nóé Pátriárkára, aki a vérözön felett úszó bárkából mindaddig küldi békeszózalának galambjait, amíg végre meghozzák a béke olajfaágát. Addig szakadatlanul száll fohászunk az ég felé: Tartsd meg Isten Szentatyánkat!...