Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1929

ségekkel járt; 1920—1923-ig reá, mint a tartományi főnöknő helyettesére nehezedett a többi csonka-magyarországi liáz vezetése is. Ebben az időben kezdett betegeskedni is. Az uj egyházi törvénykönyv értelmében debreceni házfőnökségének ciklusa is lejárt. Ezért 1923 sz,ept. 15-én bucsut kellett vennie attól az intézettől, mely szivéhez nőtt, melyet fejlődni látott és fejleszteni segített. Egy évi gödöllői pihenés után Battonyáin találjuk kisebb működési téren. Az utolsó évben az aggkori gyöngeségeihez teljes vakság járult, de ő ezt a keresztet is megadással, türelemmel viselte. A rendesnél is több és buzgó ima, a mindennapi szentmisehallgatás és szentáldozás voltak lelki erejének főforrásai. A szenvedésben megtisztult, a haldoklók szentségeiben megerősödött lelke alig észrevehetően hagyta el a siralomvölgyét félórával a szt. áldozás után. A

! battonyai zárda első halottját rengeteg nép kisérte végső utján s az ország minden részéről felszállt az ima oda, ahová őt jccselekedeteinek hosszú sora kisérte, oda, ahol „azok, kik sokakat az igazságra oktatnak, fényleni fognak, mint az ég csillagai". Drága, jó Margitnéni, ne felejtsd el a Te kedves Svetits-intézetedet, mely neked oly sokat köszönhet! - 6 —,