Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1928

Ebben a munkában pedig éppen Wagner János főigazgató fáradozása emelkedett ki, aki mindig azt hangoztatta, hogy a tanítójelöltet a legmostohább viszonyokkal való megküzdés módozataival ismertessük meg, ezzel életrevalóvá neveljük, aki más eszközök hiányában a maga és a gyermekek által gyártotta eszközökkel végezze a nehéz fizikai, kémiai kísérleteket is. A gyermeki és mondhatjuk, az ambiciózus tanító lelkének mély megismeréséből fakadt az a pedagógiai sarktétel, ami azon alapszik, hogy jobban örül a gyermek a maga készítette primitív játéknak, mint a csillogó, fényesre mázolt bolti árúnak mert amaihoz az alkotás vágyának kielégítődébe kapcsolódik. Wagner János valóban példája a tökéletes tanárnak, aki oly érdekesen, szemléletesen és logikusan tanít, hogy órákon át nagy érdeklődéssel hallgatja tanár és tanuló őt. A tudóst pedig hatalmas és egyedülálló tudományos müvein kívül az első találkozáskor meg lehetett ismerni filozofikus gondolkodásából és széleskörű tudásából, mellyel bármely természettudományi kérdéshez nagy alapossággal hozzászólott. — A tudomány tágas mezejéről a neki legjobban megfelelőt, a botanikát választotta és reá igazán elmondható : „aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet." Ö most hivatalától megválik, de a munkától nem. Az az. ember, aki annyira a tudománynak él, fáradhatatlan munkálkodását liatalos kedvvel folytatni fogja tovább, hiszen mindig iij és nagyszabású célkitűzései hajtják, űzik őt szakadatlan tevékenységre. Tudományos munkálkodására most több időt fordíthat és ha valami, úgy egyedül ez a szempont nyújt neki megnyugvást afeletti szomorúságában, hogy a tanítóképzés nemes és nagyjelentőségű munkájából kikapcsolódik. Amikor nyugalomba vonulása folytán tőle, mint Főigazgatónktól elköszönünk, hálától és tisztedő szeretettől áthatott szívvel köszönünk el tőle, de csak mint hivatali főnöktől, mert őt, a tanítóképzők szerető atyját elevenen szívünkbe* zárjuk.