Svetits-intézet római katolikus leányiskola, Debrecen, 1927

22 jének örömére legyenek. Sajnálattal jelentjük, hogy fdö Fejér Imre prézes urat betegsége megakadályozta további agilis tevékenységében. Rövid 2 év alatt erős, de szeretetteljes vezetésével valóban felvirágoztatta kongregációnkat, hálásan is emlékeznek meg róla a kongregánisták imáikban. A kongregáció vezetését újból ngs. Mellau Márton igazgató úr, első prézesünk volt szíves elvállalni. — Átültetés is volt az idén, amennyiben prézesünk kívánságára kongregációnk legrégibb tagjai, számszerint 14-en átléptek a helybeli Ürinők kongregációjába. Helyüket dec. 8-án 8 új tag és 25 jelölt foglalta el. - November 3-án egy alig kinyílt virágot szakított le a Szűz Anya keze Moőr Irén személyében. Még csak 1927 júniusában képesítőzött és pár hónap múlva már agyhártyagyúlladás vetett véget fiatal életének. Betegségében, lázálmaiban is sokat imádkozott, utoljára még kedvenc énekét: Oh életünk reménye..., amellyel sírjánál is elbúcsúztak megrendült társai. Fájó szívvel kell jelentenünk, hogy az idén is sikerült a gonosznak valamikor pompázó, de titkon féregrágta virágot kongregációnk virágos ágyából kitépni. — Megemlítendő még, hogy okt. 30. a Szívgárdával egyetemben a Krisztus-királyt dicsőitettük, május hónapjában, egyszer Szűz Anyánknak mutattuk be hódolatunkat díszgyűlés keretében. Dec. 8-án, a szokásos ünneplésen kívül előadást rendeztünk üldözött mexikói testvéreink javára. Szinre került Losonczy Gábor; „A kereszt hatama" c. aktuális darabja, hisz az első keresztények martyrlelkülete feléledt a hithű mexikói katholikusokban. A darab maga és sikerült előadása nagy tetszést aratott. Az. ezen alkalommal befolyt önkéntes adományokat (145 pengő) beküldtük a központba. Azonfelül szerény tehetségünkhöz képest gyarapítottuk könyvtárunkat, támogatuk a kath. sajtót és a külföldi missiókat. Prefektánk Piribauer Aranka V. é. tkp. n. volt. — Tagok száma 54, jelölt 27. Távollevő tagjaink száma 96 (Csonka-Magyarországon). c) Vörös Kereszt Egyesület. Kis egyesületünk ez idei működése elég szerény keretek közt folyt, Mult évi programunkat: első sorban saját körünkben finom érzékkel meglátni a szükséget, résztvevő szívvel a bajokon segíteni, vigaszt nyújtani csendben kérkedés nélkül, idén is iparkodtunk megvalósítani. Sikerült is minden tanfolyamban a növendékek száma arányában 1-—2—3 tanulónak 2 havi tandíj kifizetése által rajtuk — és általuk közvetve — legalább némileg szüleik gondján is segíteni, könnyíteni. Mikor többeket ilyen segélyben részesítettünk, három cél lebegett szemünk előtt. Először: mert sok a szegény, ki a mai kor áldatlan állapota alatt szenved, részesüljenek többen is segélyben, nemcsak — mint egész- vagy féltandíjmentesség esetén — 1—2 tanuló. Másodszor: hogy tanítványaink is, szüleik is értsék meg ezt a közmondást: „Aki a keveset nem becsüli, a sokat nem érdemli." A harmadik pedig az, hogy tanítványaink tanulják meg minél előbb