Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1942

8 hogy a mi hőseink nem véletlenül álltak itt meg honkereső útjukban, telepedtek meg itt, e drága földön, hanem örök elrendelés szerint, és feladat, hivatás jelöltetett itt ki nekik, nekünk, mindnyájunknak. E hivatástudat adott erőt e föld megvédésére, s jaj nekünk, ha nem érezzük e hivatásunkat, ha e hivatástudat belőlünk vagy utódainkból kihal. Egy ország egész sorsa azon fordulhat meg, különösen válságos időben, hogy van-e minden helyre megfelelő embere, aki élethivatásának érzi azt a helyet, amelyet betölt. Pályánkat magunk választhatjuk meg. Azt a szabadságot, amellyel hivatásunk megválasztásában élhetünk, meg tudjuk-e eléggé becsülni? Kétségtelenül sok gátló körülmény van, amelyek néha megkötnek, de ezek mégis kisebb fontosságúak, mint a választás szabad lehetősége. Élünk-e vele? Itt vár a közösség iránt felelősséggel dolgozó iskolára nagy feladat. Felismerni a képességéket, a hajlamokat, a képességek mellett nem kisebb fontosságúnak érezni a jellemnevelést, ezt helyesen irányítani. A hivatástudatra való nevelés az egész nevelés és tanítás munkájával, tehát a családi neveléssel is kapcsolatos. Az a gyermek, aki azt érzi és tapasztalja, hogy szülei hivatásukat nem látják el a benső elkötelezettség komolyságával és állhatatosságával, az az életet, pályáját aligha fogja komolyan venni, hivatásának érezni. Teljes lelki és szellemi felkészültséget vár az" iskolától, a tanáraitól is, aminthogy a felnőttek világának is el kell várni a komolyságot az élet minden munkásától. Exempla trahunt : A példa nevel, de ha a hivatás boldogító és előrelendítő érzését csak a maguk hivatását lelkük teljességével élő nevelők adhatják meg, akkor a nevelőknek kölcsönösen meg kell becsülniük egymást, a tanároknak a szülőket és a szülőknek a tanárokat. Arról nem tudok, hogy a tanárok ne becsülnék a szülőket, vagy éppen becsmérelnék, hiszen igen sok esetben, sőt a legtöbb esetben a tanárok egyszersmind szülők is, és ez így van rendjén, hogy azok legyenek. A hivatásos nevelők, különösen a középiskolai tanárok e megbecsülése már nem ily általános, talán azért is, mert a középiskola, a gimnázium, a legnehezebb iskolafaj. És a gimnáziumnak nem minden tanulója való gimnáziumi tanulmányokra. Talán azért sem ritka eset a gimnázium ellen való állásfoglalás, különösen a szépirodalom ama részében, amely keresi a népszerűséget, és a közönség egy bizonyos részének tetszését gátlás nélkül szolgálja. Az Országos Református Tanáregyesület 1932—33. sz. Évkönyvében olvassuk, hogy a társadalom milyen kíméletlen bírálatot szeret és szokott mondani az iskoláról. Hova lett az á szinte áhítatos hang, amivel Baksay, Jókai és Mikszáth a protestáns tanárról beszéltek. Nem mintha emberi gyöngeségeiket kímélték volnál Hiszen tudós Harangi és Tóbiássy uraimék mosolyra gerjesztenek, de nem lenéző, szarkasztikus ajakbiggyesztésre, hangzik a tanáregyesület méltatlankodó megállapítása. Az irodalom nem végez jó szolgálatot, sőt árt a magyar iskolának, s vele a nemzetnevelésnek és ezzel a magyar nemzetnek, ha az iskola munkáját nem becsüli meg, ha a féltő szeretet és tisztelet hangja helyett a csúfolódók székéből beszél róla. A szülői társadalomra is kötelezettség vár ebben a vonatkozásban. A gyermek hangulata gyakran változó, véleményét a pillanat hatása alatt formálja és nyilvánítja. Ez természetes, hiszen még nincsenek szempontjai, amellyel az embereket és dolgokat mérné, amit ma értékesnek tart, holnap elveti. Nem egy szülő sokszor a gyermek hangulatán keresztül ítéli meg, sőt legtöbbször igazságtalanul az iskolát, a tanárt és sokszor igen nagy kárt okoz, nem az iskolának, de a gyermeknek. Elhamarkodott véleményével és ítéletével lazítja, sőt meg is dönti a nevelő tekintélyét, és követendő rossz, példát ad a gyermeknek, aki később éppoly könnyedén teszi majd túl magát a szülők tiszteletének törvényén. Arról nem is beszélve, hogy egy társadalmi betegséget is táplál könnyelmű ítélkezésével. Ez a betegség : másról rosszat mondani és a rosszabbat elhinni. Aligha van az életnek fontosabb mozzanata, mint az életpálya, a hivatás megválasztása. Végzetes hiba, ha a szülőket a pályaválasztás dolgában pillanatnyi érdekek, egy-egy pálya konjunkturális előnyei vezetik. A gyors boldogulás sikere csábító körülmény a legtöbb szülőre nézve. Áhítatos komolysággal kellene kutatni, vizsgálni gyermekünk képességeit, hajlamait, keresni, \