Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1940

33 ként a következő eredménnyel : I. a) 8-52 P, I. b) 6-03 P, II. a) 30-45 P, II. b) 4-22 P, III. a) 2 01 P, III. b) 4-33 P, IV. a) 1-85 P, IV. b) 13-15 P, V. oszt. 8-39 P, VI. oszt. 12-32 P, VII. oszt. 22-12 P, VIII. a) 2-03 P, VIII. b) 5-64 P. Összesen: 121-06 P. 14. I)r. Rácz Jenő óraadó vallástanár a III. a) és III. b) osztályokkal külön diakoniát végzett egészen külön szervezettel, melynek eredménye — természetbeni adományokon kívül — a III. a) osztályban 37-31 P, a III. b) osztályban 66-51 P volt, ezenkívül 10—10 P maradvány. Ezenfelül még az iskolai év végén ez a két osztály az egyetemes sáfársági (2 filléres) alapnak is juttatott 13-75, illetve 10-80, összesen 24-55 pengőt. 15. Ügy vallástanításunk, mint iskolai igehirdetésünk kötelességének érezte folyvást rámutatni arra a nagy feszültségre, melyben Jézus Krisztus, az ő evangéliuma és országa — mely nem e világból való — különösen a mai világgal és élettel van ; de ugyanakkor rámutatni azokra az utakra és módokra is, melyeken ez a feszültség, ha teljesen fel nem is oldható, de enyhíthető. Mert úgy éreztük, hogy vallástanításunk és egész vallásos nevelésünk célja nem lehet szektás, világtagadó keresztyénség, hanem csakis olyan keresztyénség, mely ebben a világban él és ebben a világban nyitott szemmel lát, munkálkodik és hat. (Szele Miklós.) g) Az iskola hazafias nevelése, ünnepélyei, megemlékezései, előadásai. Az idén is arra törekedtünk, hogy nevelő munkánkkal élő, áldozatos hazaszeretetet oltsunk növendékeinkbe. Minden tárgyban leltünk alkalmat a nemzeti vonások kiemelésére. Megmutattuk, mit alkotott a magyar szellem az irodalomban, a művészetek és tudományok terén. Nagy íróink alakját azzal is iparkodtunk elevenebbé tenni, hogy tanítványaink családi kincstárából kéziratokat és fényképeket mutattunk be, ezeket a folyosón is kifüggesztettük, hogy az iskola minden tanulója láthassa őket. Arany János, Tompa Mihály, Eötvös József báró, Gyulai Pál, Lévay József, Szász Károly leveleit Sztehlo Eszter és Judit; Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Erdélyi József, Illyés Gyula, Németh László kéziratait Juhász Izabella, az Aranycsalád fényképeit pedig Szathmáry Zsófia VIII. a) osztályú tanulók bocsátották rendelkezésre. Fejlesztettük az érzéket népköltésünk, népi zenénk és népművészetünk iránt is. Hangsúlyoztuk, hogy kettős feladat vár ránk: meg kell szabadítanunk még mindig rabon sinylődő testvéreinket, s föl kell emelnünk mostani helyzetéből mély népi rétegeinket. Igyekeztünk tanulóinkban erősíteni a magyar hivatástudatot: a kárpátmedencei sorsközösség érzetét. Apoltuk a finn-ugor kapcsolatokat. Boldog szívvel vettünk részt újjászületésünk örömében : az év folymán kétszer is gyarapodott jelentékeny mértékben országunk területe. De nem feledkeztünk meg arról sem, hogy ezeréves keresztyén műveltségünk a nyugati kultúrkörhöz kapcsol bennünket: megkerestük ennek a műveltségnek antik és ókeresztyén forrásait. Iskolai ünnepeinket ezeknek a céloknak szenteltük. Mikor lehetett, iparkodtunk az elhintett eszmét cselekedetté is érlelni. Bevontuk növen-