Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1938
10 szolgálni képes emberek nevelése végett. Református anyaszentegyházunk elterjedésének, virágzásának, fennmaradásának ez a reformátori elv — az iskola és templom egymást feltételező viszonya — szilárd alapja. Ez az elv a XVI. században valósul meg a legteljesebben, a magyar neveléstörténet egyik legfényesebb korszakában, amikor a protestantizmus a 160 magyar középiskola közül 130-at vallott magáénak. Ha ez az elv veszített erejéből, ha jelentőségét nem érezték életkérdésnek, akkor iskoláink is elszíntelenedtek, mintahogy annak érezték a reformáció első századai. A magyar református iskolák jövője nagy mértékben attól függ, hogy az egyházak mennyire lesznek tudatában saját iskoláik nélkülözhetetlenségének. De ettől függ a református egyház sorsa is. Ezért kell az iskoláknak már a kisgyermekbe beoltani az egyházához való hűséget, ragaszkodást, érezze több munkára jogosító kiváltságnak, hogy reformátusnak született és neveltetett, konfirmációjának emléke kísérje egy életen át, akarjon és tudjon annak idején egyházának aktív munkása lenni. A református iskola az egyház számára nevel : éppenúgy a földi látható egyház, mint a láthatatlan számára. Nemcsupán az ismeretanyaggal nevel, amelyen át kell ragyogni örökkévaló értékeknek, örökkévaló igazságoknak, mint amilyen a hűség, a hősiesség, szolgálat, önfeláldozás és nemcsak ezeknek örök példaképeivel, nem is csupán a testvériség, a közösség érvényesítésének gondolatával, hanem mindenek fölött azzal, liogy életfeltétellé teszi a szeretet és az igazságkeresés szükségességét. Intézetünk nevelésének második lényeges vonása, hogy az egyház számára nevel, nevelésünknek ez az elv és ez a gyakorlat egyik pillére, de egyszersmind célja is. Űj utakat kereső korunk szorgos vizsgálat alá veszi a mult örökségét, intézményeit, szellemét, megállapításait, a nemzeti élet minden jelenségét. Ezt teszi a neveléstudomány is, amikor a nevelés tényezőit, módjait, eszközeit, alkalmait, a nevelésnek szinte minden kérdését vizsgálat tárgyává teszi, hogy eltávolítsa belőle mindazt, ami teher, ami célját, rendeltetését nem tudja betölteni, amely mai formájában és tartalmában csak akadály magasztos célok megvalósításában. Éleslátású vezetők panaszolják fel, hogy a magyar családi élet — nemzeti nevelésünkben ez a legfontosabb tényező — olyanná vált, amilyen a nemzetközi családi élet, nincs semmi sajátossága, külön jellege, színe, ereje, értéke és éppenolyan bomlásban van, mint világszerte, ugyanazon okok érvényesülése folytán. Felpanaszolják, hogy a mai magyar otthonban a leány nincs ott mindig az édesanya mellett, ahol helye volna, hogy a magyar nő szinte elveszett a család számára. Gyöngédsége, nőiessége, 1 lelki nemessége, belső szépsége szétfoszlott, a férfi életfelfogását és életgyakorlatát kívánja magának, és ott felelőtlen férfiként akar viselkedni. Nem mindenkire vonatkozik ez szerencsére, de mindenesetre megvan. Azonban mindig fogyó kisebbséggé kell lennie, különben a ma és a jövendő magyar asszonya ilyen tulajdonságaival mély süllyedést nyitna meg a magyar család, a magyar egyház, a magyar nemzet előtt, amelynek sötétségét és mélységét még sejteni is alig merjük. Ezek szomorú és veszedelmes tünetek, de csak időleges jegyek, nem változtatják meg azonban azt a megdönthetetlen igazságot, hogy a családi élet Isten rendelése szerint való és eltorzult az a formája, amivé gyakran lesz. 1 Makkai Sándor: Tudománnyal és fegyverrel. 1939. Bpest.
