Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

XV Egy ugrás ide a Baltazár-u. 5. szám alatt az a ház, amelyben Kölcsey Ferenc lakott debreceni diákkorában. Szerényen húzódik ineg az öreg Kollégium árnyékában. Falát nem ékesíti „drága érc vagy márvány", helyesebben : még nem ékesíti. De nemsokára ezt az adósságát is Ietörleszti a Csokonai Kör, mert még ebben az évben, a Kölcsey jubileumi ünnepségek keretében, díszes emléktábla kerül az eléggé elhanyagolt külsejű ház falára. A Déri Múzeumhoz vivő Perényi-utcán (előbb főiskolai füvészkert) érdekes szoborcsoporton akad meg szemünk. Egy nagyszakállú öreg férfiú gyöngéden ölel magához két kis gyermeket. A két gyermek lábánál mindenféle növény és virág. Az egyik gyönyörködik bennük, a másik tanulmányozza őket, és szorgalmasan feljegyzi megfigyelt tulajdonságaikat. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály emlékműve. Első tekintetre is látjuk, hogy allegóriával van dolgunk. Hogy jelentését kihámozzuk, közelebb lépünk a szoborcsoporthoz. Ezt a felírást olvassuk róla : I) IÓSZEG I SÁ M l JELNEK és FAZEKAS MIHÁLYNAK, a magyar füvésztudomány megteremtőinek. * Most már tudjuk, mit ábrázol a szoborcsoport. A jóságos tekintetű öreg az áldásait pazar kézzel osztogató természet, a két kis gyermek pedig az emberek két csoportja. Az egyik csoport csak lelkes és naiv bámulója a természet csodáinak, a másik tovább megy : igyekszik behatolni titkaiba.