Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

VI emléktáblája is. Mindketten a Kollégiumban tanultak, Szabolcska több, Ady kevesebb ideig. Emléküknek ilyen módon való megörökítésével foglalkozott is már a Csokonai Kör, a szükséges pénzt egybegyüjtötte, s ha valami nem késlelteti, ősszel, a jubileumi ünnepségek alkalmából ismét két emléktáblával gazdagodik a Kollégium emléktáblagyüjteménye. Ha most már jobbra felmegyünk a völgyesre koptatott falépcsőkön, a második emeleten, az Oratórium előtt, két falrész között találjuk Hatvani professzor viharvert sírkövét. Az időmosta árkok és repedések úgy futnak rajta szerteszét, mint a vén ember arcán a ráncok. A vezetéknév lekopott róla, csak a keresztnév, „Stephanus" olvasható tisztán. A debreceniek híres professzora nem holmi költeményekkel, vagy a képzelet hasonló délibábos termékeivel írta be nevét a magyar irodalom történetébe, őt nem a szép, hanem az igaz érdekelte, mivel tudós volt a javából, hanem misztikus életével szolgált hálás témául a szépíróknak. Nem cseperedett fel Debrecenben olyan író, aki kötelességének ne tartotta volna, hogy valamilyen művében meg ne idézze a nagy „varázsló" szellemét. A sírkőtől szintén jobbra nyílik az ú. n. anyakönyvtár, a legkülönfélébb irodalmi alkotások és egyéb emlékek gazdag tárháza. A benne elhelyezett műveket 100,000-re, a köteteket több mint 300,000-re becsüli dr. Varga Zsigmond egyetemi tanár, könyvtárigazgató a könyvtárról írt részletes tájékoztatójában. Kódexeinek száma 46, ősnyomtatványaié 156, s ami bennünket ezúttal mindennél jobban érdekel, „nemzeti irodalmunk legkorábbi termékeinek is valóságos kincsesbányája, nemcsak nyomtatott, hanem kéziratos emlékek tekintetében is". Á Szabó Károly összeállította Régi Magyar Könyvtár anyagának I. és II. csoportjából egymaga 1231 müvet őriz 1257 darabban. Ez a gazdagság a debreceni anyakönyvtárat rangra, jelentőségre és értékre nézve mindjárt a Nemzeti Múzeum, a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Magy. Tud. Akadémia könyvtára után sorakoztatja, mint ilyen számottevő tényezője a hazai és a nemzetközi művelődésnek. Alig teszünk egy pár lépést a terem belseje felé, szemünkbe ötlik a könyvtár egyik féltve őrzött kincse : a Lugossy-kódex. Szeretnők kezünkbe venni és lapozgatni benne. Nem lehet, üveg alatt van. De így is megtaláljuk benne, amit keresünk, mert éppen arra van kinyitva. Ez pedig a XVI. század híres lakodalmi éneke, az Adhortatio mulierum (Asszonyok intése). Kedvelt műfaj volt a reformáció korában a lakodalmas ének. Olyan átmenetféle a vallásos lírából a világiba. Benne a korabeli szerzők hol komoly, hol tréfás hangon oktatták a házasság küszöbén álló menyasszonyt, « oc. tó/* ' ö, Q: M ^TgfeHAfíVS íflSfB* »1W»CT,fHlktT 'V* «*»-* DEgRtCIK^'Jl.pjíG ' iíKOT.T/íWHAR-T *!V£P „ Hicy IACÍ:T • 'FFVI A« 17I& P.IMJ ÜQM8AT, '' niRIt IN3V7VS. LOÍ/CNT -;WD17IM C-D^GNI AC>W. • • R9.DM MIKFI*: ^ • r L-MM9PP ' Hatvani professzor sírköve a Kollégium II. emeletén.