Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

50 VII. Éretl§éffi találkozók. A) Tízéves találkozó. Az 1928-ban érettségizettek a folyó évben június 12-én rendezték meg tízéves találkozójukat. E nevezetes nap eseményeiről a rendezőség egy tagja és krónikása, dr. Tóth Lajosné dr. Keresztessy Mária a következőkben számol be : Érettségi után tíz évre ismét összegyültünk, hogy régi kedves iskolai emlékeinket felelevenítsük. Kiálltunk egy napra a megszokott robotból, és visszaidéztük a tíz év előtt együtt töltött gondtalan napokat. Emlékeztünk mindenre, ami kedves volt lelkünknek, mert ,,a mult csupa szelíd szépség és jóság, a rossz elszáll belőle, mint az illó olaj". A régi Dóczi udvarán gyülekeztünk. Nemsokára felcsendült az iskolacsengő, és mi könnyes szemmel mentünk fel egykori osztályunkba, melyet ez alkalomra virágokkal díszítettünk fel. Varga Irén (dr. P. Pap Ignácné) üdvözölte kedves tanárainkat és a volt osztálytársakat, majd szeretett osztályfőnk, Hettesheimer Ernő beszélt szépen, meghatóan az összetartó szeretetről, melynek ezt a kedves összejövetelt is köszönhetjük. Ezután felolvastuk a távollevő osztálytársak leveleit. Sokan nem tudtak eljönni, de lélekben bizonyára ők is velünk voltak. Délben az „Angol Királynő"-ben volt ebéd, amely a legjobb hangulatban késő délután ért véget. A találkozón osztálytársaink közül jelen voltak : Arady Vilma (Udvardy Károlyné), Dorogi Malvin (dr. Mády Gyuláné), dr. Geszti Olga (dr. Kovács Károlyné), dr. Keresztesy Mária (dr. Tóth Lajosné), Kiss Irén (Gál Sándorné), Major Gabriella (Kun Béláné), Nagy Irma, Somossy Sára (dr. Vass Antalné), Varga Irén (dr. P. Pap Ignácné), Vass Lilla (Mathusz Lajosné). B) Ötéves találkozó. Az 1933-ban érettségizett B) osztály június 26-án délelőtt 12 órakor tartotta ötéves érettségi találkozóját. Közöljük róla a találkozó rendezőjének, Julow Katalin testnevelési tanárnak alábbi beszámolóját : A volt osztálytársak közül húszan gyűltünk össze régi osztálytermünkben és foglaltuk el régi helyünket a megszokott kedves padokban. Az az öt év, amely érettségink óta elrepült fejünk felett, egyszerre semmivé foszlott a viszontlátás örömében, és percek alatt a régi, óraelőtti diáklármával vertük fel az iskola már vakációs-csendű folyosóit. A régi tisztelet teremtett csendet, és állított fel bennünket a padban, amikor később volt tanáraink is bevonultak, és önkéntelenül jött szánkra a régi tanulás előtti ima, amit a padban állva, könnyes szemmel mondottunk el. Meghatottságunk csak fokozódott az áhítat alatt, amellyel — énekkel és imádsággal — Szele Miklós tanár úr találkozónk kis ünnepélyét bevezette. Majd Rábold Gusztáv tanár úr, volt osztályfőnk intézett hozzánk szívből jövő, jóságos szavakat. Válaszként Julow Kató adott kifejezést annak a boldog örömnek, amelyet öt év után való „hazatérésünk" mindannyiónkban keltett. Ezután, hogy egészen beleélhessük magunkat az öt év előtti boldog diákéletünkbe, előkerült osztályfőnk régi, félelmes notesze, és elkezdődött a „feleltetés". Egymásután került mindegyikünkre sor, hogy