Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937
I. Iskolánk m 11 ltja és tagozatai. Intézetünk, a debreceni református leánynevelőintézet százados múltra tekint vissza. Alapítási évéül eddig az 1825. évet tartottuk. Ez esztendő — 1825 — mellett azonban nem annyira írásos bizonyság, sokkal inkább a hagyomány szólt. Zoltai Lajos, Debrecen sz. kir. város nyugalmazott múzeumigazgatója és Debrecen múltjának fáradhatatlan kutatója a Debreceni Képes Kalendáriumban Debrecen sz. kir. város levéltárában végzett kutatás, a konzisztórium egykorú jegyzőkönyvei alapján Dóczi-intézetünk alapítási évéül az 1838. évet jelöli meg. A debreceni református egyház elöljárósága már 1830. május 31-én kifejezte abbeli szándékát, hogy leánynevelőintézetet óhajt felállítani. Hangzik pedig ez a határozat így : „Meg van már állapítva, hogy városunk kebelében is más pallérozott városok példájára egy olyan leánynevelőintézet állíttassék fel, ahol a nevendék és alsóbb oskolákat végzett leánygyermekek a rendes asszonyi munkákon kívül, melyeknek tudását a jelen korszak uralkodó ízlése, szüksége a leányoktól megkívánja, muzsikát, rajzot, táncot és némely más, nemökhöz alkalmaztatott, a társaságos életre szükséges tudományokat is tanuljanak, főképpen pedig rendeltetésöknek helyes esmeretére, ú. m. : egy hűséges és kellemetes házastárs, jó és serény gazdasszony kötelességeire oktatódjanak" (Zoltai Lajos : A debreceni református leánynevelőintézet megalapítása száz évvel ezelőtt. Debreceni Képes Kalendárium, 97. oldal). E jó szándék azonban csak 1838-ban válik valóra. 1838. április 15-án egyházunk elöljárósága Steinacker Gusztáv ev. vallású pedagógusi hívta meg az új leánynevelőintézet élére. Az intézet azonban csak 1938. novemberében kezdte meg működését. Ez a működés csupán 4 évig tartott. Steinacker Gusztávot ugyanis a gölnicbányai evangélikus egyház lelkészéül hívta meg, ezért debreceni tisztéről 1842. augusztus 25-én lemondott. Helyét az egyház nem töltötte be, mert „az intézet jelenlegi rendjével, szervezetével a közönség várakozásának és az elibe adott célnak nem felelt meg", ezért az iskola újjászervezését határozta el. Steinacker iskolája ugyanis a német nyelv tanulását tartotta legfőbb, szinte egyetlen céljának, minden más tanulni- és tudnivalót e célnak rendelt alá. A debreceni református leánynevelőintézetet a konzisztórium határozata szerint (1842. okt. 5.) olyan felsőbb leányiskolává kell átalakítani, „ahol a növendékeknek a mindennapi életre szükséges tudományok magyar nyelven taníttassanak ; ahol a tanítással egybekötendő nevelés