Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

XXV LILI,A JELENETE. Ah, meli/ édes ízzel Alszik kincsem itl ! — Pinty, pacsirta, csízzel. . . Majd felserken. . . Csitt ! (Az alvó Lilla felett.) A bejárattal szemben két idézetet jelenített meg a festő. Mindkettő a „Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz" c. költeményből való. „Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám /" „Erted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek." Az ablakokkal szemközti falmező három részre tagozódik. A jobbszélsőn „Szegény Zsuzsi"-t látjuk, amint sírva borul búcsúzó huszárja nyakába : „Tíz rózsát hint ék lovára, Száz annyi csókot magára." (Szegény Zsuzsi a táborozáskor.) A balszélsőn víg szüretelők örvendenek egymásnak és az életnek : „itt van a víg szüret, s mustos kádja körül A szüretelöknek víg tábora örül. Melybe hordogatja a megéri szőlőket, Víg lánccal s lármával nyomja benne őket." (Az ősz. Október.) A középsőt teljes egészében Ady Endre emléktáblája foglalja el. A tábla közepén köralakú bronzlap, rajta a költő képemása, alatta évszám : 1877—1919. A felirat Debrecen fiatal íróinak dacos dalma : foga„Harcos vezérünk, Ady Endre Lobogj elénk, mint égi fárosz. Hogy lángragyujtott szent hitünktől Megtérjen ez a büszke város." A márványtáblát u. i. — így olvassuk róla •— „Ady Endre emlékének emelték a debreceni fiat(d írók, Németh Nándor áldozatkészségéből. Debrecen, 1924". Mindig úgy volt, és mindig úgy is lesz, hogy az íróké az eszme, a vendéglősé a pénz. Szerencse, ha mint ebben az esetben is — a kettő egymásra talál. Ady Endre emléktáblája a „Bundá"-ban.