Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1937

XII tüdejű költőnek, s itt nőtt, terebélyesedett az az ősi bodzafa, melynek ágából tilinkót metszett magának, és fújta rajta a szebbnél-szebb magyar népdalokat. „Jaj de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak" — énekli Csokonai A Reményhez c. költeményében. És jött idő, amikor ebből a költői elgondolásból szomorú valóság lett. Az 1802-i nagy tűzvész a költőt sem kímélte, s nádfödeles kis háza, rózsalugasa, vén bodzafája a lángok martaléka lett. Csokonai lakóháza (Rothermere-u. 19). A 33. számú házban lakott debreceni joghallgató korában Csokonai költögetője, Ady Endre. Szeretnők az emléktáblájába vésett feliratot elolvasni, de nem lehet, akárhogy ágaskodunk : két hervadt koszorú eltakarja szemünk elől. Az egyiket végre nagvnehezen eltávolítjuk, s ekkor láthatóvá válik a keresett felírás : 1877—1927. Itt lakott 1897-ben ADY ENDRE. Születésének félszázados évfordulójára emelte a debreceni Ady Társaság. Folytatjuk sétánkat. A Kollégium másik oldalára kerülünk, mert itt is van látnivaló bőven. Útközben nagyon is profán gondolatok foglalkoztatnak. Azon tűnődünk t. i., vájjon miért szerelték azokat a koszorúkat tartó kampókat az Ady-emléktábla fölé, miért nem alája. Ebben az esetben nem takarnák el a koszorúk (legalább zöldek volnának !) az év legnagyobb részében az aranybetűket, s a jövő-menő közönség könnyen ki tudná elégíteni természetes kíváncsiságát. No de ezek az igazán nem idevaló gondolatok lassanként elmaradnak, s amikor a Baltazár-utca (előbb