Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

G szonettel arról is, hogy otthon elkényeztetett, válogatós, vézna gyermekét az internátusban megtanítottuk enni. Mert az is nagy nevelő ereje az internátusnak, hogy ott nincs válogatás; pontos időben, ízletes és jó polgári ételek kerülnek az asztalra s a folytonos és éber felügyelet már eleve kizárja a fínyáskodást és az inyenckedést. Pedig ezek közül egyik sem tartozik a nők kellemes tulajdonságai közé. És méltóztassanak megengedni, hogy még arra is kitérhessek, hogy az internátus a vallásos nevelést is kiegészíti, melyet a vele kapcsolatos iskola arra hivatott és kellő előképzettséggel bíró tudós paptanárai által nyújt. Reggel, étkezés előtt és után és a nap munkájának befejeztével imádságban adnak hálát a növendékek a vett jókért a Teremtőnek és este zsoltárénekléssel hajtják fejüket álomra. Mikor én este végigjárom a hálótermeket és látom az én gyermekeimet, kik ágyacskájukban összekulcsolt kézzel emelik szívüket az Istenhez, szeretném, hogy ott legyen velem minden anya és lássa ezt a megható, kedves, bájos képet és megnyugodjék abban a biztos tudatban, hogy az internátus épen úgy gondot fordít gyermeke testi és lelki épségére, mint a szülői ház. Azt nem akarom mondani, hogy néha tán még jobban, mint a világi hivalkodásban kifáradt anyák. Internátusainkra éber szemmel őrködjék azok fenntartója. A szellemiek mellett a gazdasági kérdés fontosságát se mellőzze és ami fő, ne vállalkozókkal láttassa el az élelmezés ügyét, hanem gondosan ellenőrzött házi kezelést létesítsen. Tegye kötelezővé, hogy a vezetőség és felügyelő személyzet a növendékekkel étkezzék és mindig ugyanazt, mert ez is egyik garanciája a jó ellátásnak. Jó szellemben és nemes ambícióval vezetett internátusaink elválaszthatatlanok lévén minden rangú leányiskoláinktól, azoknak létesítését és támogatását melegen ajánlom e nagyra és sokra hivatott Kongresszus érdeklődésébe és figyelmébe.