Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

I. Az internátusi nevelésről. Koncz Aurélné, Karácson Oltilia. Az Országos Református Nőnevelési Egyesület alakuló ülésén, október 2-án a „Nemzeti Múzeum" dísztermében tartott beszéd. Bevezető szavaiban hivatkozással Dr. Böszörményiné előadására, ki a prot. leánynevelés ügyét ismertette. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval kiegészíthessem igen tisztelt előadónk értékes és leánynevelésünk ügyét minden oldalról megvilágító fejtegetéseit. Bizony szomorú és sivár az a kép, mely az imént hallott statisztikai adatokból elibénk tárni és én, aki húsz esztendő óta állok, mint a debreceni református felsőbb leányiskola tanítónője és jelenleg igazgatója, a protestáns leánynevelés szolgálatában, legjobban tudom, hogy annak múltjában mily kevés az öröm ! De boldoggá tesz az a tudat, hogy jövőjében van remény. És ez a remény a mai napon ébred, mikor mindannyian hálás szívvel tapasztaljuk, hogy főtiszteletű és méltóságos elnök urunk (dr. Baltazár Dezső) szívébe és szerető gondjaiba fogadta ezt a kérdést is és ezáltal a szebb jövőnek olyan perspektíváját nyitotta meg előttünk, melyről eddig legfennebb csak álmodni mertünk. Érdemei közt, melyek méltatására nem érzem magam hivatottnak, de amelyek az egész református egyház háláját kiérdemelték, egy sem lesz maradandóbb, mint a protestáns nőnevelés kérdésének felvirágoztatása. És én nemcsak a jelen, hanem amaz eljövendő jobb kor sok-sok leánynemzedékeinek nevében mondok köszönetet a^on nemes lelkesedésért, mellyel az ügyet felkarolta. És mint egy virágzó és népes református internátus vezetője, köszönöm, hogy az internátusok fejlesztésének és szervezésének kérdését is felvette programm1*