Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

24 és ne keressétek bírálóitok vélt keménységében vagy igazságtalanságában, mert mi itt mindnyájan igazságosak akarunk lenni a ti megítéléstekben. Voltak és lesznek mindig olyanok, kik haragusznak az iskolára és ellenszenvet látnak a szigorúságban és a tanítót teszik felelőssé még az elégtelen haladásért is. Ám ezek mindig az iskola leggyengébb polgárai, kik nem tisztelték és nem tartották meg a törvényt. A jók szeretettel ragaszkodnak, csak a hibásak vádolnak. Legyetek mind jók és ragaszkodók. Szeretném, ha szorosabbra fűznétek azt a köteléket, mely az iskola és szülei ház közt fennáll. De ne rideg békó lenne ez a rendeletek és kényszerűség rozsdás vasából, hanem valami lágyabb, gyöngédebb és meg nem fogható anyagból, a szív érzelméből, melyet a szeretet és megértés melege hatna át. Vajha minden szülő segítőtársat és jóbarátot látna az iskolában és ne nehezítené szívünket azon gyanúsítással, hogy nem vagyunk igazságosak gyermeke megítélésében. És vajha itt sohase fordulna elő az a sajnálatos eset, melyre mostanában hallottam egy szomorú példát : hogy a növendék, vagy az általa félrevezetett szülő a névtelenség homályába burkolózva intézze támadásait elismert, derék tanárok ellen. Óh ezeket a támadásokat szánó és megvető mosollyal dobja félre az, akihez intézve vannak, de lehetetlen, hogy lelkében ne keletkezzék egy fájó érzet : a kiábrándulás, midőn a felmagasztalt női ideál lelkének mélységes gyarlóságaiba tekint. Őrizzétek mindnyájan a női nem nemes érzelmeiben bízó és azt hirdető hitét a jóknak ! Mind felelősek vagytok ezért kedves leánykák. Egy se legyen köztetek, kinek gondolkozása és érzésvilága alantas volna, emelkedett legyen minden gondolatotok és szívetek tiszta, hogy hittel és reménységgel emelhessétek fel Hozzá, a minden jók adójához. Kipróbált, régi tanárok állanak mellettetek segítőtársként, kik örömmel üdvözlik az újonnan jöttét és a visszatérőt.