Református Dóczi leánygimnázium és internátus, Debrecen, 1912

8 Nem állapodhatunk meg a csendes csodálatnál, mely elfog, ha észleljük, hogy nagyságukkal a minket tőlük elválasztó nagy messzeségben is feltűnnek a látóhatáron, hanem fel kell kutatnunk teljes megértésük miatt a közelükben történt kisebb eseményeket, melyek nekünk ismeretlenné váltak. Dolgozatom is néhány szerény adattal igyekszik Petőfi és Arany korára vonatkozó ismereteinket gyarapítani és így mint halvány sugár, irodalomtörténetünk ez érdekes területének megvilágítását némileg fokozni. Tapasztalásból tudjuk, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit megszoktunk. De nemcsak a megszokott környezethez, megszokott cselekvéseinkhez ragaszkodunk ; a kifejlődött egyéniségnek megvan a kialakult erkölcsi világnézete, kialakult eszthetikai ízlése és ezekhez is ragaszkodni szoktunk, hiszünk helyességükben és másokat is igyekszünk számukra meghódítani. Ámde jön az újabb nemzedék ; más körülmények közt nőtt fel s így szellemi világa a mienkétől különbözni fog. Ha már most két egymást felváltó nemzedék szellemi világa annyira elüt egymástól, hogy egymással érintkezve kisebb-nagyobb súrlódások támadnak köztük, természetesen még nagyobb ellentétet találunk, ha két egymástól nagyobb időköz által elválasztott nemzedéket vizsgálgatunk. Ilyenkor érezhetjük igazán, hogy az ifjabb nemzedék folytonos különbözése az öregebbtől idő múlva nagy lélektani átalakuláshoz vezet. Hiába igyekeznek tehát az öregek a férfikorban megállapodott lelki tulajdonaikat megőrizni és másokra változatlanul átruházni, az átalakulásnak nem állhatják útját. Bizonyos távolságról szemlélve ezt a nemzedékrőlnemzedékre megnyilatkozó átalakulást, úgy hisszük, mintha az fokozatosan történne egymásután, mintha a nemzedékek és a különböző felfogások a tenger felduzzadó és eltűnő hullámaihoz hasonlóan váltakoznának : az egyik megsemmisül s jön utána a másik. Így fogja ezt fel az irodalomtörténet, mikor a szellemi élet átalakulásait időpontokkal választja el egymástól.