Kereskedő-társulati polgári fiúiskola, Debrecen, 1927

22 dett hangulatban hajóztunk este vissza Fiúméba, éjjeli szállásra. Másnap reggel 8 órakor már Postuniába (Adelsberg) futott be vonatunk, hogy így, egy kis kerülővel utazva Trieszt felé, megtekinthessük a földkerekség egyik legsajátságosabb cseppkőbarlangját. Már a bejárat előtt egy nem mindennapi természeti jelenségre hívtuk fel növendékeink figyelmét. A barlang bejáratától néhány méterre hatalmas üreg nyeli el a Piuca búvópatak sebesen hömpölygő vizét, hogy a föld alatt, a barlangon át folyva, mintegy 6 kilométeres út után lépjen ki ismét a napvilágra. Bár villamos vasút is vezet a barlang belsejében, mégis vezetőnk tanácsára, gyalog tettük meg az utat, hogy így nyugodtabban, hosszasabban gyönyörködhessünk a szebbnél szebb, sokszor csodálatos alakulatokban. A bejáratnál levő „Nagy Dóm" a „Táncterem", a „Várrom", „Tartarus", „Kálvária-hegy", mely 45 m. magasra emelkedik a barlang belsejében, a „Sátor", a „Draperia-hall", az alig 3 mm. vastagságú „Függöny", valamint a barlang törpéje és még a hely szűke miatt itt fel nem sorolható állati, növényi stb. alakulatok oly csodálatos cseppkőképződmények, hogy a szemlélő igazán a mesék birodalmába képzeli magát. Mintegy 2 óra hosszat töltöttünk s közel 8 km. utat tettünk meg a villannyal szépen kivilágított barlang belsejében. Délután 1 óra 15 perckor már Triestben voltunk. A város és a kikötő megtekintése után motorcsolnakon Miramáréba rándultunk ki. A nyugodt tengeren gyorsan sikló csolnak örömrivalgást váltott ki fiainkból s eszükbe sem jutott, amitől eliundlásunk előtt többen féltek : a tengeri betegség. A kastély, a csodás szépségű park, tele délszaki növénynyel, a gyönyörű utak, mind-mind felejthetetlen látnivalók. Triesztbe visszatérőben egy kis incidens miatt csaknem lekéstük a Velencébe induló vonatunkat. Alig hagytuk el Miramárét, motorosunknak elfogyott a benzinje, bár elindulásunk" előtt hangsúlyozottan felhívtuk figyelmét arra, hogy minden rendben legyen, mert a vonatról lekésnünk nem szabad. Természetesen az élelmes olasz hajós ezt a leghatározottabban igérte is. Mintegy 25 perces evezés után partot értünk s egy épen arrajövő autóbuszt kibérelve sikerült a vonat indulása előtt pár perccel Triesztbe érkeznünk s így este V29 órakor már Velencében voltunk. Az állomásnál kedves vezetőnk : Dr. Abeles László orvos várt reánk, akinek szives kalauzolásáért a helyen is köszönetet mondok. Vaporettóra ültünk, hogy a Canal Grandén ót a Szent Márk-tér közvetlen szomszédságában levő szállodánkba, a „Hotel Margherita"-ba, Velence egyetlen magyar szállójába menjünk.