Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

800 m síkfutás : 1. Sándor László V. é. tk. 2 perc 11 mp. 2. Demeter Gyula líc. III. o. t. 2. perc 15 mp. 5. Rácz Kálmán líc. III. osztályú, t. 2 perc 30 mp. Magasugrás : 1. Varga Gábor Y. é. tk. 176 cm. 2. V-égh Andor IV. é. tk. 160 cm. 10x100 m staféta: 1. Intézetünk A) csapata. 2. Intézetünk B) csapata. 4. Intézetünk C) csapata. Az intézet legjobb atlétja Varga Gábor V. é. tk. a Tóth Mihály Sporkör ifj. elnöke emlékserleget kapott. Hősök vasárnapján rendezett kegyeleti váltófutásban intézetünk csapata résztvett és a helybeli összes csapatok közül elsőnek érkezett be. Negyedik eredménye ezévi nevelésünknek és munkánknak az, hogy a harctéren lévő honvédek számára intézetünk ifjúsága közel 7000 cigarettát és 1000 könyvet gyűjtött és illetékes helyre eljuttatta. Külön kell még megemlékeznünk intézetünk régi tanítványáról és nagy barátjáról, Zeke Dániel törökszentmiklósi igazgató-tanító úrról, aki régebben tett 700 pengős alapítványát ebben az évben 1000 pengőre egészítette ki, hogy még hathatósabban járuljon hozzá arra érdemes tanulók segítéséhez és jutalmazásához. Istennek adunk hálát, hogy időnként lelkeket indít föl, akik tündöklő példát szolgáltatnak rá, mivel tartoznak annak, akitől oly sokat kaptak. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy intézetünk az 1941—42. iskolai évben igyekezett azoknak a követelményeknek eleget tenni, amelyek a magyar tanítóképzés céljainak leginkább megfelelnek. A magyar tanító- és kántorképzésnek három célja lehet. A zenei kiképzés, az egészséges testfejlesztés, megismerkedés a jövő munkaterével; a magyar faluval, a magyar néppel. A fenti eredmények mutatják, hogy munkánkat ennek a hármas célnak a szolgálatába állítottuk s ezeknek a megvalósításában szép eredményeket is értünk el. Ezeken felül azonban van még egy célunk, amelyiket református intézet sohasem mellőzhet : az egyházi életre, anyaszentegyházunk építő munkájára való nevelés. Sok eszközzel szolgáltuk ezt. Ki akartuk fejezni hálánkat a mindenható Isten iránt azokért az érdemetlenül nyert érdemekért, "amelyeket az év folyamán nekünk juttatott. Felsőbb évfolyamú növendékeink szertejárván az egyházkerület gyülekezeteiben hirdették Isten Igéjét ünnepi követekként. Résztvettek belmissziói tanfolyamon, egvházrészi ünnepélyeken, szolgáltak kántori minőségben gyülekezeti istentiszteleteken, temetéseken. Minden vasárnap templomban voltak, adakoztak szerény filléreikből, úgyhogy az összegyűjtött perselypénzből intézeti palástot tudtak vásárolni. Az intézet egyházi-, társadalmi és tudományos működésével minden alkalommal igyekezett segítségére lenni a református és magyar érdekeknek. Mindez nem dicsekedés akar lenni, hanem beszámoló, mert egyedül Istené a dicsőség és Neki legyen érette dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.