Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

Vizsgalapja három került elő. Ezek közül intézetünk egyet 1932 karácsonyán Őfőméltóságának elküldött. Kettő ma is a Kollégium birtokában van. Egyik a nagykönyvtárban, ezzel a szöveggel: „Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk a szív nyugalmában s az erkölcsi tiszta érzet ártatlan örömeiben..." Aláírás: Horthy Miklós 1877 június 1. III. osztály. A másik a gyakorlóiskolában: ,,Csak lelkiösmereted legyen nyugodt és tiszta, nem félhetsz Isten előtt, ha e világ félreismeri, Vagy talán kárhoztatja is tetteid, benső jóságod örök égi jutalomban részesül. Csak lelkiösmereted legyen nyugodt és tiszta, nem félhetsz. Horthy Miklós 1878. június 24. Négy éves tanuló". Többet mond ez a két vizsgalap mindennél. Véletlen-é, hogy ez a szöveg került a vizsgalapra? Mi tudjuk és hisszük, hogy nem. A Mindenható vezette jó Kállay István szemét, gondolatát, amikor ezt a szöveget választotta ki. Mennyire igaz, mennyire illő minden szava.. Hatvanöt év távlatából is érezzük, hogy ezeket a sorokat kellett írnia a kis Horthy Miklósnak. Ezek a sorok előre megvilágították a jövendő dicsőséges útját. Ma, amikor egy ország szeretete, hódolata fordul felé, a régi iskola szíve-hangja is belezendül a hódolat muzsikájába. Öregek, fiatalok, nagydiákok, kisdiákok, mostani gyakorlóiskolás kisfiúk köszöntik zengőszóval, harsonás énekkel a legelső magyar embert, az egykori kollégiumi diákot. Az Isten áldja és éltesse szeretett Kormányzó Ürunkat!" Egy gyakorlóiskolás kisfiú hódoló üdvözlete : ,,Nekünk gyermekeknek mindig örömnap volt a december 6-a, a Miklós-nap. A mai magyar gyermeknek kétszeresen örömünnep, mert nevenapja van a mi Kormányzó Űrunknak. Sokszoros ünnep ez azonban nekünk, akik abban az iskolában járhatunk, ahová Főméltóságú Kormányzó Űr járt, amikor olyan kisdiák volt, mint mi most. Sokszor elnézegetjük a vörösmárványtáblát az ajtónk előtti folyosón. Ezen a táblán az áll, hogy Kormányzó Urunk 1876 és 78-ban volt a mi iskolánk növendéke. Mikor még első osztályosok voltunk, annak a vésett aranybetűin próbálgattuk az olvasás tudományát. Meg-megállunk a tantermünkben lévő arcképe előtt. Nézegetjük, mosolygunk rá, mert mi nagyon-nagyon büszkék vagyunk a márványtáblára, az arcképre, de főképpen arra, hogy mi a „Horthy Miklós" gyakorlóiskola növendékei vagyunk. Ilyenkor, Miklós-napján még külön ünnepünk is van. Napokkal előbb készülődünk rá. Felmegyünk reggel az iskolába, körülálljuk a katedrát. A katedrán szép nemzetiszín zászlón ott van egy bekeretezett vizsgalap. Ezt olvassuk rajta: „Csak lelkiösmereted legyen nyugodt és tiszta, nem félhetsz Isten előtt". Olyan szép ez! Hát még mikor az utolsó sorban ott olvassuk : Horthy Miklós négy éves tanuló. Olyan boldogok vagyunk, hogy ez a vizsgalap a miénk, hogy egyszer egy évben leitatjuk, olvashatjuk.