Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1941

11 is bizonyítani fogom. Itt áll tíz különböző elsőéves tanuló. Egyik sovány, másik kövér, ki alacsony, ki hosszú. Így kezdődik, ilyen feltételekkel minden tanuló élete. Általánosságban egyforma erővel, egyforma élettel indulnak neki a feladatuknak. Az elölről kezdett feladatok előtt az egyik alkudozni kezd, a másikat lendíti az erő. Az egyik már a kezdettől is fél, a másik nekivág a célok megoldásának. Egyiket bátorítja szüléje, felnőtt hozzátartozója, a másiknak a csábító könnyebbséget nézi el. Egyik csak a szellemi élet nevelőerejében hisz, a másik tudja azt, hogy a lélek temploma a test. Az egyik gyermek és szülő haszontalan időtöltést lát a testnevelésben, az okosabb azzal egyensúlyozza ki gyermeke életét. Az egyik szülő szívesen ad pénzt rossz szórakozásra, a másik testnevelési felszerelésre fordítja. Mindenkinek meg kell ismernie azt az erőt, mely rabul ejti a legtöbb gyermek életét. Két erő birkózik egymással a gyermekért, az ósdi felfogás és a gyermekbe lakó egészséges feszítőerő ; és ennek a birkózásnak eredményétől függ a gyermek sorsa. Mi hát az az erő, az az igazság, melyről még ma is vitatkozunk, hogy bevehetjük-e a nevelési eszközeink fegyvertárába? Hogy és miként szolgálja ez a titokzatos ismeretlen a tanulást, a gyermek jövendő életét. Milyen eszközökkel éri el azokat az eredményeket, amelyek még ma is vita tárgyát képezik? Á testnevelés szolgálja a tanítást és tanulást. Szolgálja azért, mert általa erősödik a test és ezzel több munkára képesít. Az erős, edzett test kevesebbet szenved a betegségektől, ezáltal az ilyen embernek több ideje marad a lélek művelésére. Erősítő, edző hatása az előbb látott példákon nyilvánvaló volt. Legyőzi a lustaságot, az ifjúság egyik legnagyobb ellenségét. A lustaság lényege a mozdulatlanság, a testnevelésé az ellenkezője Ennek legyőzése egy eredménnyel gazdagítja a tanulót. Már maga a nekikészülés, a sport térre-menés, a leveíkőzés következetes végrehajtása ellentmond a lustálkodásnak. A minden időben történő gyakorlás, az állandó, következetes munka, a célratörés ezernyi lendítőereje, akarása, a törődés, a fáradtság viselése mind-mind gyarapítja az eredményeket. A társsal való szembenállás (vívás, birkózás, tenisz stb.), a küzdelem vállalása, az eszményi célért történő fárasztó küzdelem mind neveli az egyéni értékeket. A társakkal együttes munka, az összejátszás, a közös erőfeszítés neveli az önismeretet, az önzetlenséget, a bajtársi érzést. Miként állítsuk szolgálatba azt a nélkülözhetetlen, felbuzgó •erőt? Minél lekötöttebbek vagyunk, annál nagyobb szükségünk van mozgásra ; kiegyensúlyozásra. Ügy kell élni a mozgással, mint az evéssel, melyet (az evést) azért semmi dolgunkért el nem mulasztunk. A sok munka közben kell időt találni a fej kiszellőzésére, a bágyadtság elűzésére. Nem magáért a mozgásért, hanem a munka, a tanulás lehetőségének segítésére. Keresni kell a mozgást, a napot, a levegőt, a havat, a vizet, mely mindennap joga az emberré serdülő