Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1911

13 sorban példaadásával, amellett úgy a tanítási órákon, mint azokon kívül oktató buzdításával e nagy célokat szolgálja. A vallásosság külső gyakorlása végett a vasárnap délelőtti istenitiszteleteken tanárok és tanulók a főiskolai oratóriumban vagy a nagytemplomban együttesen vettek részt. Erkölcsi tekintetben ifjúságunk viselkedése nagyobb részben kifogástalan volt. Egy-két kisebbszerű vétség is fordult elő, mely bár inkább a meggondolatlan, ifjúkort jellemző könnyelműségre hajló természetből fakadt, mint iskolai és rendtartási törvénybe ütköző cselekedet, fegyelmileg büntettetett s a magaviseletből kapott osztályjegyzék leszállítását vonta maga után. Magaviseletre nézve példás volt a négy évfolyamban 43, dicséretes 38, jó 35, szabályszerű 2. Hazafiság tekintetében ifjúságunk, mely egészen színtiszta magyar, különösebb buzdítást nem igényel, sőt inkább a túláradó érzelmek mérséklése a tanárok feladata. Tanuló ifjúságunk az önképzés terén is erejéhez mérten buzgó tevékenységet fejtett ki a különböző ifjúsági egyesületekben, bár ily irányú buzgólkodására bénítólag hat az, hogy a tanórákon kívül a temetésre járással is el lévén foglalva, az önképzésre alig-alig marad idejük. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a Kovács Lajos pályadíj-alapítványból az általános iskolai ügyek és a mennyiségtan köréből kitűzött két pályakérdésre csak egy-egy pályamunka érkezett be, azok közül is csak az egyik találtatott féldíjra érdemesnek. Ez ideig a pályakérdés október hó folyamán tétetett közzé s a húsvéti szünidő vége volt a beadási határidő. A tanári-kar e tekintetben azon változást tette, hogy a pályakérdést az iskolai év végén meghirdeti, hogy több idejük legyen a pályázóknak műveik kidolgázására. Hálás köszönetem kifejezése mellett említem fel, hogy Zeke Dániel törökszentmiklósi református tanító úr a kollégium iránt érzett hálás érzelmeinek hatása alatt húsz koronái küldött egy képzőintézeti növendék részére,