Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1910

7 A tanári és irodalmi működés mellett jutott ideje, hogy az egyes társadalmi és kulturális mozgalmakban is derekas részt vegyen, elnöke volt a Gönczy-égyesület debreceni körének, tagja s később előadója a tiszántúli református egyházkérület népiskolai tanügyi bizottságának, 1909-ben az őszi egyházkerületi közgyűlés egyházkerületi levéltárnokká választja. Tagja volt a Csokonaikői' választmányának és egyik lelkes mozgatója a Debrecenben létesítendő Kálvin-emlékmű előkészítő bizottságának. Nagy része volt a tiszántúli református egyházkerület új népiskolai tantervének készítésében, kiadta az egyházkerületi levéltár új tárgymutatóját és nem ünnepies szólam, de való igazság, hogy a szó szoros értelmében a halál ütötte ki az írói tollat munkás kezéből, mert alig néhány nappal ezelőtt fejezte be a debreceni nagytemplom történetét tárgyaló művét. Ily széleskörű és intenzív munkával mások, akik a jelen életet reálisabban fogják fel, vagyont szereznek, dr. Harcsa .János azonban az anyagi hasznot sohasem nézte és kiadott, de eddig eléggé nem méltányolt munkáinak jövedelméből alapítványokat lett Nánáson és legutóbb a debreceni református tanítóképző-intézetben. Kz utóbbi alapítványának összegét 500 K-ra óhajtotta kiegészíteni és növelni, de ebben is meggátolta korai halála. Elvesztése felett érzett fájdalmunkban néma, tiszteletteljes kegyelettel állunk meg frissen hantolt sírjánál s azt kérjük az Kg Urától, hogy adjon egyházunknak és főiskolánknak hozzá hasonló önzetlen munkásokat. Nagy Vilmos.