Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1909

I. Az 1909—10. iskolai év főbb eseményei. A lefolyt iskolai évben — a huzamosabb időn át alkalmazott felvételi megszorítások következményeképen — mérsékeltebb keretek között mozgott népességünk, mint az előbbiekben. Munkánk megosztásában, valamint tanítási eljárásunkban is az előző nyomokon haladtunk; a tanárok személyét illetőleg azonban újból változás következett be. A helyettes tanárság a törekvő ifjú emberre nézve ugyanis csak átmeneti állás, amelyből az első kedvező alkalomadtán végleges után lát. Ily módon a mi új tanszékünk is minden lépten-nyomon érezteti a helyettesi mivoltából következő hátrányait; három év alatt 2 ifjú erő hagyta már el. s a negyedik évre a harmadikat kellett beállítanunk. Azt hisszük, hogy ennyi intő jelenség már is bőven elégséges arra, hogy ez újabb állásunk állandóbbá tételéről — ha azt rendes tanársággá anyagi erőnk fogyatékossága miatt egyáltalában nem tehetjük, —- mielőbb és komolyan gondoskodjunk oly irányban, amint azt az 1909. évi 74. sz. egyh. ker. végzésben foglalt igazgatói előterjesztés közelebbről fejtegeti. A helyettes tanár ugyanis rendes tanárságra törekedvén, állása — a tanítás ügyének nagy hátrányára — örökös változásnak van kitéve. Ennek elkerülése, vagy legalább mérsékelése végett oda kell törekednünk, hogy az okleveles helyettes tanárt állásához minél erősebben lekössük; azt pedig az állami berendezkedés követésével — némi áldozattal ugyan, de elviselhetlen terhek felvétele nélkül megtehetjük. Az állami intézetekben a tanári teendők ellátására a rendes tanárokon kívül a segédtanári intézmény