Református tanítóképző intézet, Debrecen, 1908

11 tán, hosszabb-rövidebb időre haza kellett küldenünk levegöváltoztatás és táplálkozási viszonyaiknak megjavítása céljából; akik közül 2 otthon megerősödve, lényegesen javult állapotban tért később vissza és folytatta tovább pályáját. A tanításra járók közül gyengélkedésökre való tekintetből, a temetésre járás alól 5, a tornázás alól 4 esetben adatott 2—4 havi időre felmentés. Szemvizsgálatot dr. Somogyi Zoltán városi szemorvos félévenként tartott s újabb fertőző szembetegséget nem talált; 1 debreceni illetőségű tanuló szülei körében 2 év óta folytonos gyógykezelés alatt javulóban van. Tényleges tanulóink sorában haláleset — Isten jóvoltából — nem fordult elő; mégis 2 ízben érte gyász intézetünket; Pajkos Gyula, tanítói árva, III. o. volt növendékünk, ki a 2-ik félévre betegsége miatt rokonai körébe távozott. 1909. ápril 21. napján Beszteren (Abaujtorna megye) tiidövészben és Plnczés János, szintén III. o. tanuló 1909. ápril 28-án helyben szülei karjai közt ugyanabban a betegségben meghalt. Előbbinek koporsójára a nagy távolság miatt — csak részvétíratunkat küldhettük, utóbbinak temetésén tanárok s tanulók teljes számmal megjelentünk s Nagy Vilmos tanár imájával, az ifjúság gyászénékével és Bátonyi Lajos III. o. tanuló búcsúszavaival helyeztük sírjába. Béke és szelíd emlékezet lengjen a korán elhunyt törekvő ifjak nyugalma felett. A betegségi esetek nagy számával szoros összefüggésben van a mulasztások nagy száma, habár ez a múlt évinél jóval kevesebb. Az ide vonatkozó statisztikát a következő táblázatok mutatják.