Szent Márta ipari leányközépiskola, Debrecen, 1940

A feltámadás felé... Kezdődött-e valaha iskolaév oly nagy örömmel, mint az idei'? Néztünk-e már évnyilón oly nagy büszkeséggel, reménységgel a háromszínű zászlóra, simultunk-e már hozzá annyi hálával, szeretettel, szerető féltéssel, féltő aggódással, mint az idein? Még fülünkbe csengett az erdélyi induló, még hallottuk a Horthy-katonák ütemes lépteit a Székelyföldön. És örömkönynyek között, a jó Isten iránt mélységes hálával telt szívvel szólottunk tanítványainkhoz az új iskolaév első találkozásán. Jó volt, hogy megkezdődött a tanév, mert vártuk és óhajtottuk a találkozást, a megbeszélést, az ünneplést azokkal, akiket a jó Isten eg\

r kis időre nekünk adott, reánk bízott. És jöttek ragyogó szemekkel, kipirult arccal, dobogó szívvel. Beszéllek, lelkesedtek, énekeltek — éreztek. Hát ünnepeltünk, hozsannáztunk és munkához láttunk. Aztán folyt a munka és haladt az év tovább! — És eljött január, március, április... Ti ragyogó és fájó hónapok! — Megrendült lélekkel álltunk két nagy halottunk ravatalánál. A magyar élet igéi, amelyért életüket áldozták, kitörülhetetlenül belevésődtek lelkünkbe. Igen, a mi életünk is szolgálat lesz, áldozatos szolgálat a nemzeti újjáépítés munkájában. Csáky\ Teleki! — Ez a két név visszhangzott az örömmámorban, s ez a két név hiányzott, e két világító fáklya kialvását sirattuk, mikor újra örülnünk kellett volna. Mert a jó Isten új örömhöz juttatott bennünket. A húsvéti feltámadás allelujás éneke a szentistváni országhatár egyik további szakaszának feltámadási énekével csendült össze. Honvédségünk hősiessége a feltámadás ünnepére visszahozta nekünk a búzatermő Bácskát, megtörte hosszú 22 év rabságát. Alleluja, hála legyen érte az Istennek! És hazajöttek a 48-as honvédzászlók is. Ti rongyos, tépett, dicsőséges drága zászlók! Köszöntünk, csókolunk benneteket! Május 22. Eucharisztikus Kongresszusi évünk három éves évfordulója. Hálával, hittel ,alázattal borulunk le előtted Eucharisztikus Királyunk. Hála Neked ezért az évért, hála Neked az azóta útjára indult magyar igazságért. Köszönjük, hogy meghallgattad akkor a feléd esengő, zokogó magyar szíveket. Szeretünk Téged és bízunk Benned nagy, erős hittel. A Tieid vagyunk, a Tied ezeréves hazánk! És hála Neked édes Nagyasszonyunk! Imádkozzál érettünk, imádkozzál népünkért, imádkozzál egész Nagymagyarországért!