Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1942
A háromszáz éves magyar piarista rend a gyakorlati irányú tanítás szempontjából. Nem irtottak erdőt, nem terjesztették a földmíves kultúrát, abban a nagy munkában sem vettek részt, amely a kereszténységet és vele a nyugati műveltség elemeit hozta hazánkba. Ezt a feladatot derekasan és áldozatosan elvégezték azok a rendek, amelyek évszázadokkal korábban kapcsolódtak bele a magyar életközösségbe. A magyar piaristák mindössze háromszázévesek. De ez a három évszázad is szép idő történelmünkben. 1642-ben nyitották meg- első Iskolájukat Podolinban — szerényen messze fent a lengyel határ szélén. Ügy látszik azonban, hogy a Magyar Parlagnak szüksége volt az ö munkájukra, mert Mária Terézia halála idején már harminckét intézetükben tanították és nevelték a magyar ifjak ezreit szerte az országban Csak történelmi elhivatottságuk magyarázza meg gyors elterjedésüket. Vagy van egy intézménynek hivatása — és akkor virul, áldást hoz, vagy nincs — ekkor meg nem életképes, magtalan. Amikor a derék piarista ősök magától értődő természetességgel elfoglalták a magyar nevelés őrhelyeit, biztosan tudták, hogy áldást hoznak. A kitűnően nevelő, de merev formalizmusukban már elaggott jezsuita iskolák helyébe bevitték az ő egyszerű, valóságot szemlélő, szinte parasztosan józan pedagógiájukat. Ez kellett, a kor kívánta. A kor haladása iránt ettől fogva is mindig volt érzékük. Tanterveikbe, különösen Báró Cörver János Methoousa óta bevitték a reális tárgyakat. Magyarország történetét is ők kezdték először tanítani. Helyet kívánnak az újkori földrajznak, amelyet térkép mellett tanítanak. Hangsúlyozzák a magyar nyelv müvelését és iskolában. A modern filozófiát pedig tudvalevően szintén ők tanították először nyilvánosan a pesti kollégiumukban A szakoktatás és gyakorlati nevelés terén öreg úttörők. Ódon rendházaik képtárában néma tisztelettel szemléljük egyszerű szerzetesi alakjukat. Milyen kevesen viselnek püspöksüveget és fognak pásztorbotot! Inkább csak körzőt, vonalzót, könyvet és főliánsot szorongatnak a kezükben. Igen, ők a Scriptura Duplexeken, Methodusokon, kereskedelmi akadémiai terveken törték inkább magukat. Iskoláik történetének legszebb lapjai közé tartoznak azok, amelyek megörökítik 0 18. században, különösen a Ratio Educationis előtt végzett ezirányú munkájukat. Lelkes és képzett piaristák rajzottak szét szerte az országban és iskoláikba bevezették nemcsak a reális oktatás gerincét, a számtant, hanem a kimondottan gazdasági tárgyakt is, mint p. o. könyvvitelt és építészetet. A jóformán csak latint és vallástant tanító jezsuita iskolák elvégzése után olyan tömegesen jöttek át hozzájuk a növendékek, hogy külön „post Rhetoricam et Philosophiam" tanfolyamokat szerveztek számukra. A piarista nevelés és oktatás gyakorlatiasságának elismerését láthatjuk abban, hogy Mária Terézia az első katolikus árvaházat, a tallósit, 1766-tól kezdve a piaristákra bízza. Itt számtant, rajzot, selyemhernyótenysztést, epexfamüvelést és szövést tanítanak olyan tanárok, akik a szenei piarista közgazdasági főiskolán nyerték kiképzésüket. A tatai gimnázium alapító levele szerint a hatodik osztályban könyvvitelt és kereskedelmi számtant oktattak. A filozófiai osztályokban pedig algebrát, gyakorlati mértant és építészetet. A tatai intézet hosszú ideig valóságos gyújtópont volt Az itt megforduló tanárok felbuzdultak a gyakorlati tárgyak iránt és nemcsak Tatán, hanem utóbb más állomáshelyiken is lelkes apostolai voltak a gyakorlati irányú oktatásnak. Simái Kristóf és Révai Miklós is itt szerezték a rajzban és építészetben való jártasságukat. Hosszú sort lehetne felsorolni az olyan piarista nevekből, amelyek a gyakorlati neveléssel összeforrottak. Talán elég, ha csak az ismertebbeket említjük. Lengyel Félix, Kiss Adorján építészetet, Königsacker József gróf 3