Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1940

7 vezessék be a világforgalomba és változtassák pénzzé termékeinket, különben a saját zsírunkba fulladunk. Elmúlt azonban az az idő, amikor egy nép ezt a gazdasági közömbösséget s a belőle folyó szimbiózist, együttélést saját államában tétlenül állandósíthatta. Régen az jelentette az igazi államhatalmat, hogy egy faj a területet s népet katonailag, közigazgatásilag kézbentartotta-e. Ma ez csak pillanatnyi hódítást jelent, de nem állandó birtoklást. Elveszett az a nép, amely a gazdasági élet hadállásait a saját társadalmában sem képes ruegszállani, cselekvőleg nem kér belőle részt, csak államhivatalokból próbálja aktákkal irányítani. A kapitalizmus oly kultúrfok, amelyen egy fejlődő társadalomnak épp úgy át kell esnie, mint az egyénnek a kamaszkoron. Egy láncszem sem szakadhat ki ebből az élettani egymásutániságból. A kapitalizmus elindította a tömegeket a polgárosodás felé s amelyik nép nem képes polgárosodni, azt elemészti a versenyben a másik. Ha nem szervez, majd őt szervezik. Nem véletlen, hogy a környező államok egymásután hozzák a törvényeket, amely saját fajuknak erőszakolja ki, hogy a gazdasági életben rohamosan teret foglaljanak. Nagyon tanulságos volna idehozni, hogy mit csinálnak a románok, sőt többet mondok: a törökök, egyiptomiak, hogy saját fajtájuk kezébe juttassák a történelmük egész folyamán következetesen elkerült gazdasági foglalkozásokat, de maradjunk csak a saját portánkon. Ez a felismerés már nálunk is világos tudat a közvéleményben, hiszen ez hozott zsidókat illető vonatkozásban már két törvényt is. A kereskedőileg gyönge és fejletlen magyar fajt akarják minden eszközzel erősíteni, mert ma a változott világtörténelmi erőviszonyok között a magasfokú kereskedői tehetség, a vállakozó ösztön, a maga lábán is járni tudó közgazdasági érzék s kapitalista versenyző és átütő erő a katonai, családalapító és közületi erények mellett nélkülözhetetlen államalkotó tényező. Hazafiasan járnak el tehát önök, ha már most elfogadják as üzletembert, a vállalkozót nevelői eszményül, életcélul és gyermeküket ennek a szolgálatába nevelik. Tapasztalták, hogy az imént lefolyt őrségváltáskor nem volt elég magyarnyelvű szakember. Miért? Mert nem neveltek ilyeneket, mert a társadalom értékesítése s az iskolai nevelésirány a valóságos szükségletektől messze eső célok után kanyargott. Az is nvilt titok, hogy a nyugdíjas, magasrangú köztisztviselőkkel, vagy gyorsan átképzettekkel ezt a hirtelen támadt gazdasági ürt nem lehet kitölteni, sőt még áthidalni is csak nehezen. Ezek lélekben mindörökké hivatalnokok maradnak és sohasem lesznek vérbeli üzletemberek. Tisztelet, becsület nekik, hiszen saját munkaterületükön, amelyeken egy alkotó életet töltöttek, kiválóak. De alkalmazásukat maguk is átmeneti sorsajándéknak érzik, míg közéleti, de nem közgazdasági, helyzeti energiáik frissek. Közvéleményünk még nem szabadult meg bizonyos gátlásoktól. Az üzleti szellemű kifejezésnek valljuk csak be, kaszinói kirekesztéssel járó mellékzöngéje van még, és aki közéleti tisztaságot emleget, rendszerint az üzleti erkölcsöt utasítja el. Mégis leszögezhetjük, mert észleljük valamennyien, hogy lassan, de biztosan haladó változás van folyamatban a magyar közvélemény pályaértékelésében. Az ítéletet irányító középosztály idestova szalonképesnek ismer el eddig lenézett „zsidófoglalkozásokat", és ebben nagyon helyes életösztönnel érzi meg, hegy egész más társadalom van itt kialakulóban, mint ami volt. Az időből sem futja, s tárgyam központi gondolatától is messze .elkalandozna, ha most itt jósolgatásokba fognék, hogy milyen is lesz ez a társadalom. Csak két nem jövőbeli, hanem már a jelenbe tartozó tényt