Kegyes tanítórendi kereskedelmi középiskola, Debrecen, 1939

12 Mi a lényege e példáknak? Az, hogy minél zsengébb, minél jobban hajlítható és nevelhető korban tereljük gyermekeinket leendő életpályájukra! Az élet mindig kockázat, de e kockázatot csökkenti a világosan mérlegelő előrelátás. Lehet, hogy egyoldalúan ítélem meg a dolgot s helytelenül látom a közeljövőt, de idevetítek egy érdekes tünetet. Ezelőtt tíz évvel pártfogók hadát mozgósították meg, hogy egy jogi doktor bejusson a vármegyéhez díjtalan közigazgatási gyakornoknak. Napjainkban pedig Pest vármegye alispánja ismételten panaszolja, hogy a meghirdetett díjtalan gyakornoki állásoknak csak felére akad pályázó. Az ifjúság életkedve másirányú munkaterületekre vágyik és meg is találjuk legélelmesebbjeiket nagy vállalatoknál, áruházaknál, gyáraknál. A körülbálványozott közhivatalok vonzerejét ugyanis szintén a kereslet és kínálat, munkapiac és azok könyörtelen gazdasági törvényei szabályozzák. A világháború előtt a legtehetségesebb elem szabad pályákra tódult, mert a hivatalnoki pálya vagyonban és jövedelemben nem tudott versenyezni a magángazdaságéval. Csak a vesztes államokban vérzett el a munkavállalkozás és fordult meg a kocka: viharállóbbnak bizonyult a közhivatal és az elsőrendű elemek oda tódultak s a gazdafiú szívesen lett községi jegyző, az ügyvéd bírói vagy polgármesteri állásra pályázott, a jelesérett katonatiszt, a magánorvos községi alkalmazott, stb. A most induló helyzet fordítottja az előbbinek. Vénhedt társadalmak jellemzője a nyersebb, küzdelmesebb, de többet igérő pályától való irtózat s egy társadalom megújhodásának az a legbiztosabb fokmérője, mekkora lendülettel vállalkozik ifjúsága keményebb teljesítményekre. Bevallom Önöknek, végtelen boldogság tölt el s bizalom a jövőben, amikor a fővárosban köszön az utak forgatagában egy-egy ismerős arcú fiatalember, megállít s kiderül, hogy tavaly érettségizett tanítványommal állok szemben. Elmeséli milyen vállalatban, üzletben helyezkedett el s előadja nagyszabású terveit. E tervek nem légből kapottak. Köztudomású, hogy a kormányzat is támogatja ifjaink térfoglalását a gazdasági pályákon, hisz nyilvánvaló igazság, hogy a legkitűnőbb üzletember az lesz, akit istenadta vállalkozó tehetségén kívül a tudatosan irányított nevelés is ehhez segít. Nem tudom itt most a gazdasági pályák gazdag sorozatát fölvonultatni, inkább egy-két jellemző s önmagától kínálkozó lehetőséget tárok föl, tanács formájában, csupa olyat, ami másoknak már bevált. Kezdjük a dolgot ott, hogy 14 éves fiúk milyen egyéniség? Ha nagyon érzékeny lelkű, irodalmi, tudományos hajlamú, mindig könyveket bújó, elvont gondolkodáshoz vonzódó, szervezetileg törékeny, sőt tovább megyek és kimondom a pedagógus szájából furcsán hangzó szót, ha nagyon szófogadó, nagyon szívesen engedi át magát mások vezetésének, nagyon önállótlan a cselekvésben, nagyon mintagyerek és, egyáltalán nincsenek robinzoni vágyai — akkor ne adják a kereskedelmi tagozatba. De ha jó számoló, nyelvtehetség, kombinatív hajlamú, gyors elhatározású, a saját ka-