Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1943

súly azonban ott is a magyar irodalomra esik, hiszen nem lehet másképpen, minthogy nemzeti irodalmunk ismeretein nevelődjenek növendékeink. A magyar irodalom különben is teljes mértékben alkalmas magas színvonalánál fogva az ízlés kifejlesztésére, egyébként pedig a szorosan vett műértéken kívül óriási, sorsunkat és létünket formáló problématömeget ölel magába. Magyar embernek feltétlenül saját irodalmának különlegesen mély ismeretén kell nevelődnie, hogy biztos érzékkel mérhesse le fajtája helyét a nap alatt, értékelni tudja múltját, jó ítélőképességgel, az örök magyar eszmények szolgálatában élje jelenét és bízzon jövőjében. A legutóbb kibocsátott és a maga nemében kiváló irodalmi tankönyvünk hangsúlyozza is ezt a célt. Szerinte a magyar irodalmi tanulmányoknak nem egyedülállóan esztétikai törekvésük van a gazdasági középiskolai nevelésben, hanem szerves része ez a tárgykör is a magyarságra nevelésünknek. Kétségtelenül így van, ez a legfontosabb törekvése irodalmi nevelésünknek, annál is inkább, mert ezt a szándékot szem előtt tartva lehet legkönnyebben, mondjuk legkevesebb zökkenővel belekapcsolni az irodalmat, mint önmagában zárt és önmagáért lévő szellemi jelenséget, a tanulók szakirányba beállított érdeklődési körébe. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk viszont irodalmi nevelésünk másik, nem kevésbbé fontos célját, hogy a tanulók lelkivilágába örökérvényűén beleültessük az irodalom esztétikai értékelésének szempontjait. Magukkal kell vinni az életbe egész életükre döntő hatásúan talán nem is azt, hogy a Zalán futása pont tíz énekből áll, hanem pl. annak a mélységes lírai fájdalomnak és nyelvi pompának a megérzését, amellyel a szomorú sorsú Délszaki tündér a Perczel Etelkát megszemélyesítő gyönyörű Hajnának szerelmet vall és minden bizonnyal nem azt, hogy Zrínyi Miklós gróf a költő zörömbölő és dörömbölő, úgyszólván páncélba öltözött verselésű eposzában „kötelezően" kínozta egykor a labdarúgás erőkifejtése iránt sokkal több hajlamot mutató tanulót, hanem a magyar hősiességnek és önfeláldozásnak a katonai nagyszerűségnek ezekbe a gyakran recsegő és csikorgó, de mindig hatalmas sorokba zárt, soha el nem homályosulóan fénylő szellemét. Minden irodalmi nevelésnek, így a gazdasági középiskolainak is az a törekvése tehát, hogy a magyar sorsproblémák megértetése és élménnyé tétele által erősítse a magyarságtudatot, mint az a tárgy, amelynek keretében a tanuló a magyarság legszebb szellemeinek megnyilatkozásait tanulmányozhatja népünk örök kérdéseiről, emellett pedig bizonyos fokú művészi érzéket és értéktudatot is fejlesszen a növendék lelkében magával az irodalmi művel szemben. Enélkül nem nyujthatunk teljes értékű magyarságélményt sem, mert hiszen a magyar irodalom értékmérője és más tárgy, mondjuk a történelem fölé emelője is éppen ez, a magyar problémák művészi formában való kifejezése. Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bniint című remek könyvében közli egy helyütt a törököktől szorongatott gyenge és mindössze néhány tucat katonával védett Kékkő-vár kapitányának, a derék Romhányi Péternek rövidségében is megrázó cs tömör néhány sorában is valóban bámulatosan kifejező segélykérő levelét. Szebb ez az egyszerű, szívből és magyar fájdalomból fakadt levél — jegyzi meg a szerző —, mint a leghangzatosabb vallásos hazafias költemény. Az egyenes lelkű és szavú, kőből-vasból faragott jellemű magyar katona művészietlen kezétől eredő kis levél valóban megható tanúsága a török idők keserves magyar életének, a néhány tömör sorba foglalt szemléletes erejű panasz-