Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1897

— 27 — rend közlése következett, s a rendes tanítás másnap megkezdődött. A szeptember hónapban tartott javító- és pót érettségi vizsgálatra jelentkezett 15 tanídó közül 12 megfelelt, 2 visszavettetett egész évre, 1 decemberben teendő javító vizsgálatra útasíttatott, s azt akkor meg is állotta. E vizsgálatokon is DR. MOLNÁR IMRE jogakadémiai tanár, közoktatásügyi miniszter érettségi biztosa elnökölt SZABÓ KÁLMÁN kamarai elnök kereskedelemügyi Miniszter biztosa társaságában. Szakvizsgálatra jelentkezett 2 férfiú, a ki közokt. m. kir. Minister 1892. március hó 2 rín 4971. sz. a. kelt magas rendelete értelmében kereskedelmi számtan, könyvvitel, kereskedelemisme és levelezésből vizsgázott. A kereskedőtanonc iskola növendékei szept. 6. és 13. napjain iratkoztak be, összesen 187; s a rendes tanítás a helyi viszonyoknak megfelelőleg módosított új tanterv alapján 15-én vette kezdetét. Tagadhatatlan, hogy ez iskoláztatásnak csak akkor lenne foganatja, ha a kereskedők egyrészt nem szegődtetnének minden előképzettség nélkül való, gyakran a törvényes kort be sem töltött, s így te-tileg is gyönge gyermekeket tavúlókúl, kik azután a túlfáradtságos napi munkától elcsigázottan, az iskolázás idejét önkénytelenül pihenésre használják; másfelől azokat rendesen is bocsájtanák minden órára, és addig föl sem szabadítanák segédekké, ha kitöltötték is tanidóéveiket az üzletben, amíg jó sikerrel be nem végesték az elméleti kiképeztetésüket célzó e tanfolyamokat. Mert magának a kereskedő osztálynak is érdekében áll, hogy úgy gyakorlatilag, mint elméletileg képzett segédeket kaphasson, amit oly növendékeknél, kiknek legtöbbje még elemi iskolát sem végzett, tanodáinknak jelen három-éves szervezetükben az előkészítő osztály és a legpontosabb iskola-látogatás mellett is alig lehetséges elérniök. De a szülők is meggondolhatnák, hogy mainapság nem járja már: aki tanúlásra éppen nem való, jó lesz kereskedőnek; mert e pályán sem boldogulhat többé az, aki pusztán gyakorlati ügyességgel bír. Ma már a kereskedőtől is joggal követelhetünk általános műveltséget és szakképzettséget, amire pedig azt az ifjúságot nevelnünk, oktatnunk kell. Azért, a ki a kereskedő pályára szánta gyermekét, járassa ki vele előbb legalább a gymnasium vagy reáltanoda négy alsó osztályát, vagy végeztesse el vele a polgári iskolát, hogy onnan annyi értelmiséget vihessen magával az üzletbe s oly megedzett testalkatra tegyen ezalatt szert, amennyi s milyen nélkül sem jó kereskedő, sem a társodalomnak hasznos tagja nem lehet. Hiszen a leendő kereskedőt az életnek neveljük, adjuk meg tehát neki neveltetésében anyagilag és szellemileg mindazt, amiből majdan megélhet; minthogy pedig ez útravalót lelki és testi tehetségei fejlesztésében, gyarapításában csupán az iskola adhatja meg,— iskoláztassuk tehát kellően. így még az is nagy hasznára vál-