Kereskedelmi iskola, Debrecen, 1885

19 drágább élelmezés és lakás mellett, a távolabb fekvő országokból nagy költséggel behozott nyersanyagokból készült gyártmányaival a világ összes népével kiállja a versenyt. Ennek figyelembevétele mellett beláthatja mindenki, hogy nemcsak a Kárpát vidékein, de bármely más helyt is létesíthető igen virágzó gyáripar, de leginkább Pesten a gőz erejének kellő fölhasználásával, s e helyen a gyárak oly szerencsés eredménynyel működhetnének, hogy az azokban készített gyártmányok nem sokára a külföldieket a piaczról nemcsak teljesen leszoríthatnák, hanem egyes gyártmányokkal, pl. posztóval, vászonnal, kocsikkal stb. legközelebbi szomszédainkat is elláthatnák. (A mi a gyáripart illeti, Erdélyi fentebb nyilvánított meggyőződése Pestre vonatkozólag már teljesült, mert köztudomásu dolog, hogy hazánk szivében Budapesten van ez időszerint a legtöbb irányba vágó és legvirágzóbb gyáripar). Igen érdekes, miként vélte Erdélyi gyáraink számának növekedését s ezzel kapcsolatban iparunk fejlődését elősegíteni. Javaslatai következőkben foglalhatók össze : Az iparos osztály nagyobb megbecsülése, melyet honunkban annyival inkább tennünk kell, mert az egész müveit világon sehol sincs az iparos osztály annyira lenézve és oly nagy mérvű megvetésnek alá vetve, mint épen nálunk. Es ez igen káros befolyással bir, mért ez által nemcsak a más osztálybeli emberek, különösen az ipar üzésétől amúgy is vissza-huzódó törzsgyökeres magyarok idegenkednek el az iparos pályától, hanem maguk az iparosok is elvesztik kedvüket és fiaikat inkább akárminő más pályára, mint iparosnak nevelik. Természetes tehát, hogy ily körülmények között az ipar űzése legfölebb oly bevándorlók kezére jut, kik csekélyebb szorgalmuk, vagy szegénységük miatt csak egyedül nálunk remélhetnek boldogulást. Második és igen nagy sikert igérő mód volna a külföldi gyártmányok behozatalának nem annyira teljes megtiltása, mi politikai viszonyaink mellett amúgy sem lehetséges, mint inkább korlátozása, ezáltal kettős czél lenne elérve, először tér nyújtatnék műiparunk fejlődésére, mennyiben gyárosaink kénytelenek levén a külföldiekkel versenyezni, ön fen tartásuk érdekében ők is igyekeznének oly 2*